Január 6-án az utolsó népművészeti üzlet is bezár Budapest hagyományos sétálóutcájában, ahol korábban lépten-nyomon lehetett valódi matyó babát, fekete-piros szűrt, kalocsai terítőt vagy éppen beregi keresztszemes szőttest vásárolni. A Váci utca 32. szám alatti, végóráit élő bolt tulajdonosa az ország egyik legismertebb, korábban nyolc üzletet fenntartó népművészet-kereskedője, a Buzsák mellett felnőtt Lukács Judit, aki a kilencvenes évek közepén a Váci utcát is "uralta" (HVG, 1995. december 23.). Legelső, nemrég szintén bezárt boltját még 1976-ban nyitotta meg a budai Várban, az Országház utcában.

"A csikkekkel teli, rozsdás virágtartók, a hasadt padok, a sétálók útjában álló reklámtáblák, a korzózó örömlányok és stricik a Váci utcában nem kedveznek az igényes népművészeti boltoknak" - panaszolta a HVG-nek a végzettségét tekintve is népművész üzletasszony. A boltot üzemeltető, a Lukács család kezében lévő Fehérház Kft. tavaly 14 millió forintos veszteséget szenvedett el a

Belvárosi folklór Turistacsalogató © Túry Gergely

2002-es szerény, 1,5 milliós nyereség után, miközben árbevétele 108 millióról 85 millió forintra esett vissza. Lukács Judit is azok közé az üzlettulajdonosok közé tartozik, akik 2001 óta küzdenek az V. kerületi önkormányzattal, hogy tüntesse el a Váci utcát és környékét ellepő pavilonokat. Krasznai István, a boltosokat képviselő ügyvéd már azt is eredményként könyveli el, hogy az önkormányzat az idén a húsvéti és karácsonyi ünnepek előtti vásárok idejére korlátozta a pavilonok ténykedését. "Üldözzük a pavilonokat" - reagált erre a HVG-nek Steiner Pál, a kerület szocialista polgármestere. Ám épp Lukács Judit boltja előtt virít egy elvileg virág- és ajándékárus bódé, ahol annak ellenére kaphatók különféle "népművészeti" árucikkek, hogy engedélye csak zsűrizett termékek árusítására szól (lásd Eredetvizsgálat című írásunkat a 130. oldalon).

"A pavilonok eltüntetéséhez új, a városszépészeti és a kereskedelmi szempontokat egyesítő rendeletet kellene hoznunk, de a képviselő-testületben dúló politikai ellentétek miatt erre egyelőre nincs esély" - ábrándította ki a bizakodókat Steiner. Szerinte azonban alapvetően nem az önkormányzaton múlik, hogy a nemes népművészet nem állja a versenyt. "Láttam már zsűrizett terméknek feltüntetve lyukas hasú plüssmacit" - említett példát a polgármester a hajdani minőségi kínálat felhígulására. Tény, a piaci trenddel Lukács sem tudott szembemenni: kényszerből matrjoskababákat, Budapest-pólókat, sőt Opel- vagy Mercedes-emblémával díszített fejfedőket is árul. A bezárandó bolt helyén vélhetően újabb divatház nyílik; az üzletasszony az elmúlt években másik három - a Váci utca 6., 10. és a 13. szám alatti - boltját is becsukta, a helyükön jelenleg a spanyol Zara divatáruház, a német Triumph fehérneműbolt és a Klapka Ékszerház található. Megszüntette két - a 15. és a 23. szám alatti - népművészeti boltját Lukács Judit unokatestvére, a szakmát tőle harminc évvel ezelőtt elsajátító Lehr Tibor is, aki 1979-ben indult első, 12 évet megélt üzletével a Gellérthegyen, és korábban saját kézimunkagyárat is tartott Mezőkövesden (HVG, 1995. december 23.). Lehr először lengyel kristályok árusítására nyergelt át, majd ezzel is felhagyott: egyik üzletében ma elvált felesége kínál ajándéktárgyakat, a másikat pedig a spanyol hátterű Springfield divatcég bérli.

"Nem akartam feladni, de most nyugdíjba vonulok" - vonta le a konzekvenciát a nyugalomhoz az elmúlt harminc évben elegendő tőkét felhalmozó Lukács Judit. E vagyonból más üzletágakat is megalapozott a család: a férj, Szalai Péter volt honvédfőtiszt - aki korábban a Technika Külkereskedelmi Vállalat vezérigazgató-helyettese és a Honvédelmi Minisztérium ezredese volt (HVG, 2003. február 8.) - Armaco nevezetű vállalkozása ugyanis legális fegyverkereskedő cég, amelyben Lukács Judit társtulajdonos. A család budai, Endrődy utcai villájába bejegyzett, 200 millió forintos saját tőkéjű társaság tavaly közel 300 millió forint árbevétel mellett 21 millió forint nyereséget hozott. Nem termelt még nyereséget a család 2002-ben 150 millió forint tőkével s új profillal indított vállalkozása, a Világos Ingatlanfejlesztő Kft. sem, amelyet a lányuk vezet. Az unokatestvér Lehr pedig vendéglős lett: az egykori Váci utcai bolthelyiségek bérleti díjából nyitotta meg Sisi nevű éttermét a Várban.

"Az eredeti népművészeti tárgyak kereskedelme a kilencvenes évek közepére válságba került" - indokolta a családi döntéseket Lehr. Pedig a hetvenes-nyolcvanas években még virágzott az üzlet. Az állam támogatta a hagyományos népművészeti cikkeket előállító háziipari szövetkezeteket, a munkaerő pedig olcsó volt, így a "legvidámabb barakkba" látogató nyugati turisták szinte fillérekért kaphattak eredeti, különleges tárgyakat. "Az elmúlt tíz évben azonban a háromszorosára emelkedtek az előállítás költségei, az erős forint tovább drágította a külföldi turisták számára az itteni vásárlást" - magyarázta Lehr. A kereskedők pedig nem tudják megfizetni a Váci utca egyedi, szinte épületenként változó bérleti díjait, amelyek egy 100 négyzetméteres bolt esetén a havi 1 millió forintot is meghaladhatják.

Az elit népművészeti üzletek sorsa akkor pecsételődött meg végképp, amikor az egykori, országszerte körülbelül nyolcvan üzletet fenntartó Népművészeti Vállalat utóda, a Folkart Népművészeti Kereskedelmi Rt. bolthálózatát a Futó Péter, korábbi édességipari vállalkozó (HVG, 2002. november 2.) nevével fémjelzett Futureal-cégcsoport vásárolta fel. Az elmúlt években Budapest egyik legnagyobb ingatlanfejlesztőjévé vált Futó eleve nem látott fantáziát a népművészetben, annál inkább a főváros frekventált területein lévő bolthelyiségekben, amelyek zömét megszüntette. Ez történt 2001 első napján a legnagyobb, 900 négyzetméteres, a Régiposta és a Váci utca sarkán lévő Folkart Centrummal is. Néhány volt dolgozó azonban nem adta fel: saját vállalkozásba kezdve küzd a fennmaradásért.

"Talán az egyetlen vagyok, aki olyan boltot vezethet, amely ötven éve ugyanitt, a Rákóczi út 8. szám alatt árusít változatlan profillal" - büszkélkedett egyikük, Bascik Jenőné, akinek Árvalányhaj Népművészeti Bt.-je történetesen épp a Futurealtól bérli a helyiséget. A főleg zsűrizett terítőket és minőségi méterárut

Folk hátán folk Harc a vásárlóért © Túry Gergely

kínáló üzlet az idén várhatóan nem egészen 20 millió forintos forgalmat és nullszaldós mérleget hoz. Fennmaradásának titka - mondja a vezetőnő -, hogy az árut csak bizományba veszi át a készítőktől, akikkel havonta számol el. Hasonló technikával működik a Régiposta utcában a Folkart Kézművesház Kft. üzlete, amelyet a Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezettől bérelnek. Halasné Török Ágnes boltvezető 2001-ben, 52 évesen lett - mint mondja - tipikus kényszervállalkozó, akit épphogy eltart a Váci utca forgatagától kissé félreeső bolt, ahol divatos, rövid fazonú szűrrátétes kabát 30-50 ezer forintért, hímzett gyermekblúz 8-10 ezerért, egy kis bézzsel megbolondított, eredetileg fehér kalocsai terítő pedig 6-15 ezer forintért vásárolható. De kapható itt cicás, tyúkos mintás párna vagy épp szűrtélapó is.

"Sikerült megszereznem a jogot, hogy továbbvigyem a Folkart Centrum nevet" - büszkélkedett Jani Júlianna, a Folkart Centrum Népművészeti Kft. tulajdonosa. Az egykor általa irányított központi bolt kis utóda a Váci utca másik, Vásárcsarnok felé eső, olcsóbb részén nyílt meg 2001 tavaszán. Forgalma az idén 90 millió forint körüli lesz, és remélhetőleg első ízben nem hoz veszteséget. Különlegességei a nádudvari fekete vagy barna korsók, amelyekből 20-30 ezer forintért már mutatósat lehet kapni. A divatnak azért itt is áldoznak egy kicsit: 4-20 ezer forint közötti áron kézzel festett selyemkendőt és néhány ezer forintos kockás, pöttyös porcelán teás-kávés készletet lehet venni karácsonyra, kiegészítve például egy 500 forintos dióbabával.

A Vásárcsarnok emeletén - tehát alig néhány száz méter távolságra - viszont virágzik a népművészetbiznisz, csak éppen más minőségben. Az utazási irodák naponta mégis a bazári, kavalkádhangulatú csarnokot árasztják el több-busznyi turistával. Itt havi 400 ezer forintért lehet egy pavilont és az előtte lévő kipakolós területet kibérelni, az erdélyi kalotaszegi árusok pedig 200-ért kaphatnak asztalt. A vevők pedig biztosan nem vásárolnak másutt, hiszen itt alkudhatnak: egy 120 ezer forintos, ebédlőasztalra való hímzett terítőt 60 ezerért elvihetnek. Az eladó "becsszóra" garantálja, hogy eredeti magyar népművészeti terméket adott el, holott az esetleg a Távol-Keletről érkezett.

"Nem az számít, igazi-e, csak az, hogy el lehessen adni" - szögezte le az egyik árus, aki a magyaros terítők melletti polcon aranyszegélyes, állatmintás pólókat tart. "Húsz évig voltam idegenvezető a Várban, de feladtam az állásomat, és idejöttem kereskedőnek. Roger Moore is vett már nálam hímzett zsemletartó szettet" - meséli Tarcsáné Suhajda Ildikó, aki (e helyen ritka kivételként) zsűrizett népművészeti árut is tart. Meg minden mást, amire igény van: a franciák például a fehér gépi asztalterítőket keresik, az észak-európaiak az úgynevezett vagdalt mintásat, amit odahaza ötször ennyiért vehetnek csak meg, az amerikaiak pedig a csipkés szélűt, amit egy év múlva visszahoznak, ha a mosógép leszakítja róla a csipkét.

"Öt gyermeket neveltem, húsz évig otthon voltam, életem álma volt, hogy népművészeti boltom legyen" - lelkendezett Tiszavölgyi Erika, aki három éve nyitotta meg Forrás Galériáját Kecskemét sétálóutcájában. Az induláshoz szükséges 15 millió forint előteremtésében az építőiparban tevékenykedő férj segített a könyvelésben jártas asszonynak. A bolt ma már nem veszteséges, de a forgalma csupán évi 10 millió forint körüli. Két pályázatot azonban nyertek a Széchenyi-terv keretében: 300 ezer forintot kaptak az összesen 600 ezer forintból létrehozott, a magyar piacon egyedülálló internetes kereskedésre, 5 milliót pedig az összesen 10 millióból felállított tíz mintababára, amelyeket tetőtől talpig eredeti magyar népművészeti ruhába öltöztettek. A legdrágább, 600 ezer forintért megvásárolható ruha a kalotaszegi, de a matyók is 400-500 ezerbe kerülnek.

Majdnem minden népművészeti bolt egyik fő beszállítója az 1951-ben alakult, az azsúros len- és kenderanyagokról ismertté vált Hevesi Szövetkezet. A hajdani hasonló háziipari szövetkezetek közül - szinte egyedüliként - úgy úszták meg a csődöt, hogy különböző divatcégeknek vállalnak bérmunkát. "A Christian Diornak például horgolt pántokat és mellényeket szállítunk" - ismerte el a HVG-nek Báder Miklósné elnök. A bérmunka sem segített azonban a végelszámolás alatt álló Sárközi Népi Iparművészeti Szövetkezeten - kesergett Kenyeres János elnök. Hiába szállítottak a kórházaknak lepedőt, ágyhuzatot, a postának zsákot, a kínai textillel nem bírták a versenyt. Vagyonuk - készleteik, ingatlanaik, eszközeik - körülbelül 45-50 millió forintot ér, de még nem tudták eladni. A sárközi szőttesből háromszáz mintadarabjuk maradt, s kérdés, folytatja-e valaki a hagyományt. Azért, hogy méltó módon fejezhesse be 53 éves pályafutását, áruba bocsátotta legértékesebb vagyonát, a körülbelül 50 millió forintot érő Matyóházat a szintén végelszámolás alatt álló mezőkövesdi Matyóker Szövetkezet. Egyedülálló rajzanyagukat kétségbeesésükben a helyi önkormányzatnak ajánlották fel 10 millió forintért. Az év végéig pedig másfél millió forintot vissza kell fizetniük a gazdasági tárcának - panaszolta Fügedi Istvánné elnök -, mert 2004 elején támogatást vettek igénybe egy bolt megnyitására.

A szövetkezetek eltűnésével a készítőknek maguknak kell gondoskodniuk termékeik eladásáról. Ebben segédkezik a Népművészeti Egyesületek Szövetsége, amelynek 38 regionális egyesület és alkotóház, illetve az utóbbiak révén 3 ezer kézműves a tagja. E szövetség rendezi meg augusztus 20-a tájékán a Mesterségek ünnepét a budai Várban, kifizeti például az itt kiállító és árusító hatszáz-hétszáz mester útiköltségét. Arra azonban már nem futja, hogy a tagok leghőbb vágyát valóra váltsák, és a szövetség saját, elit népművészeti boltot nyisson, ahol kizárólag hagyományos, zsűrizett magyar árut lehetne kapni.

GYENIS ÁGNES