A történtek lényegét a maga teljességében szinte egyedüliként

- Hadd mondjam el, hogy volt nekem azért tíz évem, amikor családot alapítottam, és komoly állásokat betöltve bizonyítottam a szüleimnek és magamnak is, hogy tudok igazgató is lenni, irodába is járni. Szóval anyám a minap dühödten már azért hívott, hogy ne törődjek semmivel, ízlésügyileg, úgy látszik, egy szűk kisebbséghez tartozunk. Végül mégis azzal zárta, hogy mindig jól gondoljam meg, mielőtt tanácsot kérnék tőlük, mert ők apámmal biztos csak olyan tanácsot tudnak adni, amiből nekem csak bajom lesz.

- Volt sajtós, píárfőnök, értékesítési menedzser, ahol adottságaival elképzelhető lett volna a siker. Miért jött el - rúgták ki - mégis mindig?

- Rendszerint eszembe jutott apám mondása, hogy "olyan helyen nem érdemes dolgozni, ahol nem te akarsz lenni az igazgató". Akkor elkezdtem más helyeket keresgélni.

- És mindig talált is. Például mert az apai kiküldetések és az anyai szigor révén jól beszél angolul. Nem gondolt még arra, hogy műfajának őshazájában is megmérje magát?

- Néhány hónapja közel álltam hozzá. De egy ottani tévés felvételen láttam egy amolyan bemelegítő jópofát, akinek az a dolga, hogy előkészítse, oldottá tegye a légkört. Lestem minden szavát, mégsem értettem, mi olyan vicces abban, hogy egy ír faluban hol a pajta, meg mindaz, ami ott történik... Pedig a közönség vette a lapot, röhögött. Rájöttem, hiányzik a kultúra ismerete, az, hogy tudjam, mi mihez képest vicces.

- Hagyjuk is a kultúrát. Most, hogy a politikával is kapcsolatba került, aligha ússza meg, hogy valamelyik táborba be ne sorolódjék. Ami elriaszthatja lehetséges publikumának egy részét. Mit tesz? Ide is poénkodik egyet, meg oda is?

- Ebben a műfajban nem lehet középre beszélni. És tényleg: amikor a bálványosi szabadegyetemre, Tusnádfürdőre kaptunk meghívást a zenekarral, volt, aki azt mondta, "hú, abba a mocsok fideszes fészekbe!?" Vagy amikor a Heti hetesbe mentem, valaki azzal jött, hogy összetörte az Emil.Rulez!-cédéit, "mert akkor ez kommunista zene". Persze miért kellene, hogy 15 millióan szeressenek? Az a mitológiai hősöknek és az isteneknek való.

- Szerencsére így is kezdik felkapni. Mit tesz a honoráriummal? Elmulatja? Befekteti?

- Először is 2020-ig lakáshitelt törlesztek. A befektetés a két gyerek. Hogy számukra stabil polgári környezetet teremtsek otthon, ahogy a szüleimtől is láttam.

- Íme, egy kispolgári krakéler. A hivatalnoki létből a művészvilág felé vezető átváltozásainak stációit felesége közvetlen közelről szemlélhette. Mikor örült jobban önnek?

- Ő rendes polgári városházi hivatalnoknak ismert meg, olyannak, aki egy bulin legfeljebb elzongorázgat valamit. Azután bekövetkezett, amit nem nagyon akart. Nehezen élte meg, és ennek hangot is adott. De hamar belátta, neki sem jó, ha boldogtalan vagyok. Ráállt: csináljam, csak ne kelljen tapsikolnia hozzá.

- Pedig kell az érzelmi hátország, hiszen csapatai nem kis konkurenciával terhelt piacon állnak harcban. Például a ma domináns dumagéppel, Fábry Sándorral...

- Hasonló alkatúak vagyunk, és ezt mindketten tudjuk. Viszont tőle kaptam életem legjobb kritikáját, amikor egyik műsorában, ahol a vendége voltam, úgy konferált fel: "Magyarországon két showman van! Most következzék a másik!"

- Láttuk a műsort, és letesszük a nagyesküt, hogy ott ilyesmi nem hangzott el...

- Mert a műsor nézettségéért felelős producer kivágta. Állítólag műfaji alapszabály, hogy a műsorvezető nem helyezheti a vendégét maga mellé. A haknipiacon egyébként már egy áron kelünk el. Ezt onnan tudom, hogy amikor jöttek hozzám a rendezvényszervezők, mondtam, pont annyit kérek, amennyit ő.

- És ha megkapja, mennyi az annyi?

- Én természetesen elárulnám, de őt nem óhajtom kiadni.

- Jaj, de korrekt! Fiala János kollégájával is? Úgy emlékszünk, ő már korábban csinált tévéműsort épp ugyanabból az ötletből, amelyiken az ön tervezett tévéprodukciója is alapul...

- A híradó műfaja sem új, mégis mindenki tudja, melyik híradót szereti jobban. A lényeg a részletekben bújik meg. Nem mondtam soha, hogy valami eget rengetően újat találtunk fel, de ezt én másképp akarom csinálni. A miénk nem lehet megalázó-show, és minden erőmmel meg akarom akadályozni - akár annak árán is, hogy megint megszűnik egy műsorom -, hogy olyan szerencsétlen ember kerüljön adásba, aki azt hiszi magáról, csodálatos énekes, és nem veszi észre, hogy közben az ő lelki defektusán nevet mindenki.

- Túl magas a labda: nem önmaga ebbéli szorongásaira gondol ilyenkor?

- Látom a fórumokon, kapom e-mailben, hogy időnként rólam is hasonlókat írnak, mondanak. De talán látja mindenki rajtam, hogy végső soron semmi bajom, és képes vagyok mindezt a helyén kezelni.

LINDNER ANDRÁS - HORVÁTH ZOLTÁN