HVG

Az egykori elnök érvelése legyőzte a jelenlegiét - a pártalapítványok jogállásáról folytatott alkotmánybírósági (AB) vitában Sólyom László gondolatmenete diadalmaskodott Bihari Mihályéval szemben a múlt héten. Formailag persze nem a jelenlegi köztársasági elnök állt szemben az MSZP-s képviselőből lett mai AB-elnökkel, de tény, az alkotmányőrök között 6:5 arányban többséget kapott álláspont gyakorlatilag Sólyomtól származik.

"A pártokat segítő alapítványok hatályos szabályozása alkotmányellenes" - szögezte le a jogászprofesszor 2004-ben, már nem az AB elnökeként, de még nem államfőként publikált könyvében. Sólyom "önkényes megkülönböztetésről" írt a parlamenti pártok alapítványait kedvezményező 2003-as országgyűlési döntés kapcsán, s arról is, hogy "nincs ésszerű indoka", hogy e szervezetek előnyöket élvezzenek a hasonló társadalompolitikai célú, de nem feltétlenül pártok által létrehozott alapítványokkal szemben. A közjogi gondolatmenetből három évvel később alkotmánybírósági beadvány lett: a Sólyom köztársasági elnöki jelölését 2005-ben felvető Védegylet tavaly megtámadta a pártalapítványi szabályokat. Ez az irat adott lökést az AB-vizsgálatnak, amelyet már rögtön a törvény öt évvel ezelőtti elfogadása után kezdeményeztek magánszemélyek.

A védegyletes győzelem nem százszázalékos, mégis elsöprő, mert a lényeget érinti. Az AB azonnali hatállyal megsemmisítette a pártalapítványok jogi kedvezményeit biztosító előírásokat, így például azt, hogy államigazgatási szerv (például az adóhatóság) nem ellenőrizheti őket, pusztán az Állami Számvevőszék (mintha pártok lennének). Szeptember 30-ával lőtték ki a bírák azokat a szabályokat, amelyek gyakorlatilag előnyt adtak a törvény születése idején frakcióval rendelkező pártoknak, s ugyanezt a határidőt szabták arra is, a Ház alkosson olyan előírásokat, hogy az ezen alapítványoknak adott közpénzt (lásd ábránkat) csak az előírt - tudományos, ismeretterjesztő, oktatási - célra használhassák, bújtatott pártfinanszírozásra ne.

Az alkotmánybírák többsége a parlamenti rendszer működőképességét, stabilitását szem előtt tartva is úgy ítélte meg, hogy a többpártrendszer megújulási képességének ártanak a mai szabályok, amelyek az országgyűlési múltat felmutatni képes politikai erőknek kedveznek. Megerősítették: a pártok költségvetési támogatásánál elfogadható a voksokban megmutatkozó társadalmi támogatottság szerinti különbségtétel, ám a többségi hatok (Balogh Elemér, Holló András, Kiss László, Kukorelli István, Lenkovics Barnabás, Lévay Miklós) szerint a korábbi parlamenti jelenlét még nem elég indok az előnyökre. Márpedig most az az alapítvány jár a legjobban, amelyiknek a háttérpártja már kétszer alakított frakciót a parlamenti nyitóüléseken. A bebetonozási szándékot jelzi az is, hogy a parlamentből kiesett pártok alapítványa egy úgynevezett alaptámogatást Házon kívülre kerülve is kaphat. "Demokráciában jogszabály a korábbi országgyűlési választások eredményei alapján nem hozhat előnyösebb helyzetbe egyes pártokat a későbbi országos választásokon" - szögezte le az AB.

A kisebbségi bíróötös - Bihari mellett Bragyova András, Kovács Péter, Paczolay Péter és Trócsányi László - másképp gondolta. Az AB-elnök által fogalmazott különvélemény szerint a "támadott szabályozás nem tekinthető önkényesnek", mert ésszerű a különbségtétel a pénzosztásnál: a parlamentben hosszabb távon jelen lévő pártoknak kedvez a többiekkel szemben. A pártalapítvány helyett a politikai alapítvány fogalmat használó Bihariék a jogi előnyöket is elfogadhatónak tartják, hiszen azok e szervezetek függetlenségét biztosítják a közigazgatással szemben. A különvélemény nehezményezi a szeptemberi szabálymegsemmisítést is, mondván, ez évközi "szabályozási hiányt" okoz az állami támogatás folyósításánál.

A jogi érvelések csatájától függetlenül az AB-döntés ésszerű. A törvény elfogadásakor rögtön látszott (HVG, 2003. szeptember 6.), hogy a törvény célja az állami támogatás megkettőzése a parlamenti erők számára. Kevésbé finoman fogalmazva: az állami támogatásuk burkolt, a választóknak jobban eladható emelése. Erre utal az is, hogy a törvény elfogadása után befagyasztották a pártoknak járó költségvetési keretet, az alapítványok apanázsa viszont nőtt. A szoros együttélést pedig mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az MSZP Táncsics Mihály Alapítványának felügyelőbizottságát Puch László pártpénztárnok vezette mostanáig. Ő - a Simicska Lajos adóhivatali elnökségét idéző - államtitkári kinevezése miatt egyébként éppen úgy távozik, mint a miniszterré lett Szűcs Erika a kuratórumból. A kormányátalakítás áldozata lett Baja Ferenc kuratóriumi elnök is: miután Lamperth Mónika lépett elő fő pártszervezővé, ő kap nevezési jogot az alapítványi főnök kiválasztásánál. Nem lesz üres az átadott kassza: a Táncsics majd félmilliárdos tartalékkal rendelkezik (saját tőkéje 2006 végén 736 millió forint volt), miközben az MSZP adóssága a 200 millióhoz közelít.

A pártok számára persze az a legfontosabb, hogy a törvény egészét nem dobta ki az AB, tehát elismerte ezeknek a gyakorlatilag állami támogatásból élő alapítványoknak a létjogosultságát. Kétharmados szabályokat is érintő határozatokról lévén szó, a parlamenti erők most együttműködésre, sőt megegyezésre kényszerülnek, ha októbertől is szeretnének közpénzt alapítványaiknak. Minden bizonnyal ezért e pontokat hozzácsapják a párt- és kampányfinanszírozás ügyében folyó tárgyalások napirendjéhez, s ez jó esetben siettetheti azok parlamenti tárgyalását is.

JUHÁSZ GÁBOR