"Vidám gyerekkorom volt. Szüleim még a koncentrációs táborbeli emlékeikről is úgy beszéltek, hogy azt hittem, csak egy érdekes kirándulást emlegetnek. A tragédiákról évente csak egyszer emlékeztünk meg" - avat be az 55 éves Feldmájer Péter a túlélési és családvezetési praktikákba. Paradox módon a náci haláltáborok nélkül ma talán ő sem lenne: "Apám nagykőrösi rokonai, miután a fogságban megismerték a későbbi anyámat, eldöntötték, amint hazatérnek, azonnal beajánlják apámnak. A többi már történelem." A nagykőrösi Arany János Gimnázium után szociológiát hallgatna, de a kötelező orosz és német nyelvi felvételi eltántorítja: "nagyon nehezen mennek a fejembe a nyelvek". Így aztán a szegedi jogra megy, s tanulmányai közben oszlopos tagja lesz a város zsidó közösségének is. A diploma megszerzése után elsősorban szűkebb pátriájában, Kecskeméten és Nagykőrösön ügyvédkedik, illetve szervezi a helyi hitközségi életet. A magyar zsidóság régi rendszerének leváltásában is közreműködik: 1991-ben ott bábáskodik a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) megszületésénél, amelynek 1999-ig az elnöke; e tisztségre 2005-ben ismét megválasztják. A rendszerváltás éveiben a magyar jogtörténetbe is beírja magát: az Alkotmánybíróság az ő javaslatára változtatja meg a polgári perrendtartás emberi és polgári jogok egyezségokmányával ellentétes passzusát. A hat évvel ezelőtt a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével is megtisztelt Feldmájer ügyvédi munkásságával is gyakran kerül a média figyelmébe: korábban ő védte például Stadler József vállalkozót, illetve Békéscsaba sikkasztással vádolt plébánosát, Guliga atyát. Most pedig éppen a Zuschlag-per két vádlottjáért küzd.

A hagyományos zsidó vallási előírásokat tartó elnök biciklizéssel lazít, no meg otthon négy gyermeke, Lea, Benjámin, Máté és Dán társaságában. Felesége, Bottka Erzsébet aktív bíró, aki a nagykőrösi családi házba várja haza férjét, de ha úgy hozza az élet, Kecskeméten vagy Budapesten is saját ingatlanban hajthatja álomra a fejét a család.

- A pénzügyi válságot a szélsőjobboldalon a zsidó karvalytőke nyakába igyekeznek varrni. Igaza van a viccnek, és "már megint a zsidók jártak jól", vagy azért a Mazsihisz is veszít?

- Nincs semmi, amiért ne minket okolnának. Minket is nagyon súlyosan érint a válság: ha rosszabbul megy az embereknek, kevesebb lesz az adomány, sőt a kormánytól kapott támogatások is csökkennek.

- Tartja még ezekben a vérzivataros időkben is a vallási előírást: kamatra kölcsönt nem ad?

- Sem kamatra, sem a nélkül nem adok kölcsönt, de nem vallási megfontolásból. Egyszer kisegítettem egy barátomat, és mivel nem tudta visszaadni, évekig nem mert felkeresni. Akkor megfogadtam, pénzt csak úgy adok, ha eleve tudom, nem kapom vissza.

- Többen mégis anyagiassággal vádolják, mert elvállalta a Terror Háza előtt a holokausztáldozatokon viccelődő Zuschlag János perében két vádlott védelmét. Ráadásul még a sátoros ünnep idején sem hagyta ki a tárgyalást.

- Köt az ügyvédi titoktartás, így konkrétumot nem mondhatok. Egyébként ügyvédként hasonló helyzetben vagyok, mint az orvos: feladatom az emberek megsegítése, védelme. Ez pedig van olyan fontos parancs, hogy adott esetben felülírjon egy alacsonyabb rendű szabályt.

- Ha már törvények közötti válogatás: van kedvenc parancsolata?

- Nem tórai parancs, ősi szokás, hogy a szombati ebéd után aludni kell. Ezt nagyon szeretem.

- A kilencvenes évek elején azt mondta magáról: "Izrael kihelyezett tagja vagyok." Azt nem gondoljuk, hogy ön lenne az, aki - Göncz Árpádot idézve - az izraeli-magyar határon álló csőszkunyhóban éjszakánként egyeztetni szokott a Moszad ügynökeivel, de mit értett rajta?

- A megjegyzésemen nem Izrael állama, hanem a szellemi Izrael értendő. Sokaknak csak negatív identitástudatuk van: annyi kapcsolatot éreznek a zsidósággal, hogy azoknak a leszármazottjai, akiket üldöztek a holokauszt idején. Én annak a népcsoportnak az utóda vagyok, amelyet az Örökkévaló kivezetett Egyiptomból, és kinyilatkoztatást adott neki.

- A rendszerváltás táján - amikor még törvényt is módosítottak a kezdeményezésére - mintha többet nyüzsgött volna a közéletben. Megszakadtak a politikai kapcsolatai?

- Habitusomnál fogva akkoriban is csak inkább szatellit voltam a szárnyát bontogató SZDSZ és Fidesz körül. Ügyfeleim túlnyomó része ma a konzervatív oldalhoz tartozik, és értékrendemet tekintve én is konzervatívnak tartom magam.

- Akkor nyert ügye lehet: a KDNP-ben nemrégiben létrehoztak egy izraelita tagozatot.

- Ha egy konzervatív pártban zsidó emberek működnek, abban semmiféle kivetnivalót nem találok. Már más kérdés, hogy a KDNP-nek - aligha véletlenül - csak olyan embereket sikerült találnia, akiket a saját zsidó kisközösségükben páriaként kezelnek.

- No lám, pedig köztük van a Mazsihisz egyik korábbi alelnöke is. A Dohány utcai zsinagóga közelében épülő passzázsban pedig elődje, Tordai Péter érdekelt. Ön viszont a beruházás egyik leghevesebb ellenzője. Hova jut a világ, ha már két Mazsihisz-elnök sem tud megegyezni? Közben meg a jövő héten a magyar zsidók "össznemzeti" kongresszusát tartják...

- Hogy netán konszenzusra juthatunk, eszembe se jutott. De legalább azt el kellene érni, hogy egymás szemébe mondjuk a kifogásainkat. A passzázs dolgában meg azt gondolom, hogy az olyan etikai vétség, mintha én elvállalnám valakinek a képviseletét egy zsidó hitközség ellen.

- Ha már az erkölcsi alapok: arra nem gondolt, hogy a zsidó értékek népszerűsítésére alapíthatna - például a katolikus Mária Rádió mintájára - mondjuk Mózes Rádiót?

- Egy helyi rádióban résztulajdonos vagyok, úgyhogy nagyjából el tudok igazodni. Ha jönne valaki egy életképes tervvel, segítenék, de egy rádió működtetése nem a Mazsihisz feladata.

- Évek óta rágódik a parlament a gyűlöletbeszéd megregulázásán. Annak idején ön volt az, aki feljelentést tett a Cion bölcseinek jegyzőkönyvei kiadása ellen. Olvasta is?

- Amikor néhány éve kiadták, megvettem. Egy kedves hölgy szolgált ki; még azt sem vette zokon, hogy poénból számlát kértem a Nagykőrösi Zsidó Hitközség nevére. Miután elolvastam a könyvet, elküldtem az ügyészségre, ahonnan később visszakaptam, ma is megvan.

- Tavaly március 15-e előtt - többek közt Heller Ágnes rosszallását kiváltva - arra buzdított, hogy a zsidó emberek maradjanak otthon. Nem jött még el az ideje, hogy megalakuljon esetlegesen egy zsidó önvédelmi gárda?

- Az volna csak tragédia! A magyar állam kötelessége, hogy megvédje az állampolgárait, pláne, hogy mi, magyar zsidók nemcsak Ábrahám, de Árpád apánk leszármazottainak is tartjuk magunkat. Tanácsomat egyébként azoknak címeztem, akik nyugodt ünneplésre vágytak. Az idén már sokan meg is fogadták: elmenekültek Budapestről; a lábukkal szavaztak.

- A hétköznapokban önt is éri atrocitás a zsidósága miatt?

- Gyerekkoromban elég sokszor kellett néhány pofonnal elégtételt vennem. Felnőttként nem történt velem ilyesmi, leszámítva azt, amikor kipában autózva valaki elé bevágok, s amire azt kapom: "Büdös zsidó, majdnem megöltél!" Ez sem esik jól, de legalább biztos vagyok benne, hogy nem antiszemitizmusból mondja.

IZSÁK NORBERT - DOBSZAY JÁNOS