Végrehajtással, jelzálogbejegyzéssel fenyeget 1080 békásmegyeri háztartást a főváros tulajdonában lévő Főtáv Budapesti Távhőszolgáltató, miután azok immár több mint fél éve nem fizetik a kiszámlázott távfűtési alapdíjat. A Békásmegyeri 1. számú Lakásfenntartó Szövetkezetbe tömörült hat tízemeletes ház lakói értetlenül állnak a követeléssel szemben: szeptember végén leválasztották fűtési rendszerüket a Főtáv szolgáltatásáról, azóta saját gázkazánjaikkal fűtenek és melegítik a vizet.

Miután megunták, hogy jövedelmük nagy részét az egyre dráguló távfűtésre költik, a lakásszövetkezet a lakók több mint 89 százalékának támogatásával saját fűtésrendszer kiépítése mellett döntött. 600 millió forintos bankkölcsönt vettek fel, ebből átépíttették a fűtéshálózatot, lakásonként és szobánként szabályozhatóvá és mérhetővé alakíttatták a radiátorokat, és házanként gázkazánt szereltettek fel. A beruházás költségeiből egy-egy háztartásra 500–560 ezer forint esik, amit öt év alatt kell visszafizetni. A hitel fedezetét a lakásszövetkezetre engedményezett, a lakók által kötött lakás-takarékpénztári szerződések adják, amelyekre háztartásonként havonta 8500–11000 forintot fizetnek a lakók a futamidő végéig. A fűtés-korszerűsítéshez szigetelésre nem volt szükség, mert a szendvicspanel falakba eredetileg is 12 centi vastag hungarocellt öntöttek, a nyílászárók cseréjét pedig már majd minden lakásban önerőből megoldották a tulajdonosok. Mindennek eredményeként mai áron átlagosan havi 9700 forinttal lenne olcsóbb egy-egy lakás fűtése, ha már nem kellene törlesztőrészletet fizetni. Székely Péter lakásszövetkezeti elnök szerint ráadásul a saját fűtési rendszerrel ellátott panelházakban már most egy-másfél millió forinttal drágábban lehet eladni a lakásokat, mint akár a szomszéd utcában. Vagyis lehetne – ha a lakók nem vergődnének mégis a Főtáv csapdájában.

Jogszerűtlenül nem bonthatunk szerződést, hiába kérte ezt a lakók nevében a szövetkezet – állítja Balog Róbert, a távhőszolgáltató szóvivője. Szerinte a békásmegyeriek nem tettek eleget a jogszerű leválás követelményeinek. A szóvivő a főváros 2005-ben hozott rendeletét citálja, amely kimondta: nem lehet füstgázkibocsátással járó összkomfortos fűtési rendszerre átállni. A gázkazánnak pedig – még ha minimális mértékben is – van némi szén-dioxid-kibocsátása. A főváros lényegében csak olyan, nulla kibocsátást eredményező fűtési megoldásokat hajlandó elfogadni, mint a villamos energia, a hőszivattyú vagy a napkollektor – csakhogy ezek nagyságrendekkel drágábbak, mint a gázkazán. A Főtáv erre a valószínűsíthető szén-dioxid-kibocsátásra hivatkozva nem hajlandó felbontottnak tekinteni a hat békásmegyeri panelház lakóinak szerződését, a lakókat pedig behajtással fenyegeti.

Közvetlenül a lakókkal szemben még nem, de a lakásszövetkezettel szemben már meg is indították a behajtási eljárást – mondta el a HVG-nek Balog –, mégpedig a közös helyiségek fűtéséről szóló szerződés alapján. „Ebben a perben el fog dőlni, hogy jogos az alapdíjra vonatkozó követelésünk, a Főtáv ugyanis már számos hasonló pert megnyert” – állítja a szóvivő, aki szerint a Főtáv nem akar 1080 embert bíróság elé rángatni vagy lehetetlenné tenni. A lakók maguktól rájönnek majd, hogy rosszul jártak – szól a Főtáv elmélete –, s akkor felteszik a kérdést: vajon jól informálták-e őket? „Ajánlatot tettünk, hogy közreműködünk a kazánok leszerelésében, elszállításában és értékesítésében is” – jelzi a Főtáv segítőkészségét a szóvivő, aki 2008. január 1-jéig visszamenően 10 százalékos alapdíjkedvezménnyel kárpótolná a szerinte a szövetkezet által „becsapott” lakókat, ha visszatérnének a Főtáv kötelékébe.

Nem kifogásolta viszont a Főtáv azt a napkollektoros fejlesztést, amelyet a minap adtak át Újbudán, a Gazdagréti lakótelepen. Igaz, ez az önkormányzati mintaberuházás nem tette lehetővé, hogy az érintett Regős utcai társasház leváljon a Főtávról, a lakók csupán azt érték el, hogy – a változatlan alapdíj mellett – 40-45 százalékkal karcsúbb lesz a távhőszámla. Egyetlen ház teljes rekonstrukciója itt 145 millió forintba került, ebből 28 millió a napkollektoros rendszer kiépítésére ment el (ez elsősorban a ház melegvíz-ellátását biztosítja, a fűtésre legfeljebb rásegít), a többi pénzből a lakótelepi házak energiatakarékosságát szolgáló panelprogram keretében a hőszigetelést javították, és komplett nyílászárócserét végeztek. A szükséges pénz harmadát a lakók adták össze, harmadát az önkormányzat támogatásként bocsátotta rendelkezésre, a többi pedig bankhitel. A lakók önrésze a számítások szerint az ötéves hitelfutamidő végére megtérül. Csakhogy hátravan még a megállapodás a Főtávval: „2012-ben az alapdíj-elszámolási rendszerről szeretnénk áttérni a hődíj-elszámolási rendszerre” – magyarázza Sárközi Gábor közös képviselő, aki a tárgyalások során érzékelte: a Főtáv valójában semmiféle fogyasztást csökkentő beruházásért nem lelkesedik.

A budapestihez hasonló tiltó rendeletekkel más városok is megpróbálták lehetetlenné tenni a távfűtéses otthonok leválását az önkormányzat tulajdonában álló, monopolhelyzetben lévő távhőszolgáltatóról. Így rendelkezett az elmúlt években Miskolc, Kazincbarcika, Tiszaújváros és Pécs is. Ám az illetékes közigazgatási hivatal minden esetben jelezte: a helyi rendeletek önkényesek, ugyanis a távfűtésről szóló törvény nem ad felhatalmazást arra, hogy a levegőszennyezés várható növekedésére hivatkozva az önkormányzat megtiltsa a távhőszolgáltatás felváltását olcsóbb, kis teljesítményű gázkazánokkal (HVG, 2008. február 29.). Mivel az önkormányzatok mégsem vonták vissza tiltó rendeletüket, több hivatal az Alkotmánybírósághoz fordult. Idén már két AB-határozat is született az ügyben: február 23-án a miskolci és a tiszaújvárosi, április 3-án pedig a kazincbarcikai rendelet vonatkozó passzusait helyezte hatályon kívül a taláros testület, mivel a helyi rendelet ellentétes a felsőbb szintű jogszabállyal. A budapesti távhőszolgáltatásról szóló rendelet még az alkotmánybírák döntésére vár, de a korábbi hasonló határozatok fényében nem lehet kétséges, hogy a bírói testület ezúttal is megsemmisítő határozatot hoz. A döntés azonban egy-két hónapon belül még nem várható, tudta meg a HVG Sereg Andrástól, az AB sajtófőnökétől.

A fővárosi politikusok mindenesetre tisztában vannak azzal, hogy ha a távfűtés nem lesz olcsóbb, akkor hosszabb távon nem lehet feltartóztatni a tömeges leválást. Ám azt is tudják: ez végső soron a Főtáv működőképességét és – nem utolsósorban – 750 dolgozó munkahelyét veszélyezteti. A fogyasztók „röghöz kötését” igyekeznek azzal a veszéllyel indokolni, hogy ha a kilépések következtében csődbe jut a távhőszolgáltató, akkor a távfűtött lakások egyik pillanatról a másikra ellátás nélkül maradhatnak. A megoldást a jelek szerint a kormány portája előtti söprésben látják: a Fidesz javaslatára az április 30-ai fővárosi közgyűlés arról tárgyal, hogy a testület kezdeményezze a távhőszolgáltatás áfakulcsának 5 százalékra csökkentését „a távfűtés versenyképességének megteremtése és a távhő-szolgáltatási rendszerek (relatív) egyensúlyának megőrzése érdekében”. Csakhogy ez az ötlet – még ha vevő lenne is rá a Bajnai-kabinet – nem sokat ér addig, amíg az áram mellett hőt is termelő erőműveket semmi sem készteti arra, hogy a távhő árában visszaadják a fogyasztóknak azt, amit az áram magas áron való kötelező állami átvételén nyernek. Nem is beszélve arról, hogy a távhőszolgáltatók sok helyütt már régen elkésett, a hőveszteséget csökkentő korszerűsítését a tulajdonosoknak, azaz általában az önkormányzatoknak kellene finanszírozniuk.

SÁGHY ERNA