Hamarosan köbméterenként 15-20 forintos plusz tétel jelenik meg az összes hazai gázfogyasztó számláján az E.On és a kormány minapi megállapodása nyomán. Ezzel 2010 végéig a felhasználók 60 milliárd forint felhalmozott tartozást fognak törleszteni a gáznagykereskedőnek. Az E.On évek óta állítja, hogy a 2005-től megállapított fogyasztói ár nem fedezte a földgáz-behozatali árat, miután a népszerűség-vesztéstől rettegő Gyurcsány-kormány a Mol, majd az annak gáz-nagykereskedelmi üzletágát 2006-ban megvásároló E.On kontójára fékezte a piaci árak begyűrűzését a lakossági számlákba. A tavaly év eleji 87 milliárd forint tartozás 2008 elejére már 47 milliárdra apadt annak nyomán, hogy a közüzemi fogyasztói gázárat az árfolyam-ingadozást korrigáló, úgynevezett hatóságilag elfogadott importárral számolta a Magyar Energia Hivatal (MEH). Csakhogy ezt a kompenzációt a kormány tavaly októberben egy mozdulattal eltörölte. Az E.On akkor még mindig 30 milliárd forintos tartozásról beszélt, amit áremeléssel kívánt pótolni, ám ennek jogosságát Molnár Csaba, a frissen kinevezett gazdasági miniszter kétségbe vonta, és a kormány azóta sem emelte a közüzemi gázárat.

Az E.On nem mondott le a politikai nyomásra elveszített összegről, ezért hónapok óta késhegyre menő vitát folytatott a kormányzattal, illetve a hivatallal, hogy 160 milliárd forintos, a kormány által túlzónak tartott követelését elismertesse. A MEH minden tételt nagyítóval vizsgált. A HVG információja szerint a tárgyalások egyik mélypontján az is felmerült, amennyiben az E.On számára nem születik megnyugtató megoldás a tartozás kiegyenlítéséről, akkor az óriásvállalat értékesíti magyarországi gáz-nagykereskedelmi üzletágát. Nem kétséges, hogy erre a lehetőségre azonnal lecsapna a Gazprom, márpedig Magyarország minden erővel igyekszik védeni pozícióit az orosz gázóriás terjeszkedése ellen. A kormány emiatt alapvető sikerként könyveli el, hogy rögzítették a magyar állam elővásárlási jogát az E.On Földgáz Trade Zrt.-ben. E jogosítvány 2015-ig fennáll, addig, amíg érvényes az E.On hosszú távú gázvásárlási szerződése a Panrusgazzal. (A Gazprom és az E.On 50-50 százalékos tulajdonában álló Panrusgaz az orosz nagyvállalat és az E.On közé iktatott cég.) Az E.On és a Panrusgaz szerződésének meghosszabbításáról máris folynak az előtárgyalások, és azokon immár a magyar állam is képviselteti magát. Ha létrejön az új hosszú távú egyezség, a kormány felfrissíti az elővásárlási jogáról szóló megállapodást.

A fogyasztói tartozás összegét a kormány hosszú alkufolyamatban végül az E.On-követelés közel harmadára, 60 milliárd forintra lealkudta, ezzel elismerve, hogy tavaly október óta az E.On árfolyam-ingadozásból eredő vesztesége elérte a 30 milliárd forintot. A tartozás törlesztésére 2010 végéig adott garanciát a kormány, és tervei szerint minden fogyasztó számláján új, hálózati tarifaelem jelenik meg, de ennek köbméterenként kiszámlázható összegéről még tart az egyezkedés. Ha az „E.On-tétel” köbméterenként 20 forint lesz, akkor fél év alatt is lenullázódhat a tartozás, de kisebb összeg esetén is biztosan elfogy 2010 végére. A szaktárca nem győzi hangsúlyozni, hogy a kompenzáció miatt július 1-jén nem emelkedik a nettó gázár, sőt Bajnai Gordon kormányfő már megelőlegezte az októberi árcsökkentést is. A világpiaci gáz-nagykereskedelmi árak apadása következtében most a hazai fogyasztói árba akár 15-20 forintos kompenzációs plusztétel is belefér.

A kormány által elfogadott 60 milliárd forintos követelés jogosságát nyilvános adatok hiányában sem független szakértők, sem politikusok nem tudják ellenőrizni – figyelmeztet Kaderják Péter, a Corvinus Egyetem regionális energiakutató központjának vezetője. „Óriási összegről van szó, amelyről a parlament költségvetési bizottságának kellene tárgyalnia, az elszámolást pedig az Állami Számvevőszéknek kellene ellenőriznie. Ehhez képest mind a tárgyalás, mind az elszámolás a színfalak mögött, nagy titokban, politikai kontroll nélkül zajlott az E.On, a szaktárca és az energiahivatal között, ami felháborító” – közölte Kaderják. A kalkuláció ellenőrzése a kormány megbízásából a MEH dolga, de az árképletek közzétételére a hivatal nem jogosult – közölte a HVG kérdésére Horváth J. Ferenc MEH-elnök. A kormány viszont a hivatal számításaiért jótáll, a jelek szerint az elszámolás alapját képező adatokat nem kívánja közzétenni, és független szakértőket sem akar bevonni ellenőrzésre.

A HVG által megkérdezett szakértők feltételezik, hogy a július elsejére tervezett piacnyitáshoz szükséges kormányzati árrendelet késése miatt a gázpiaci liberalizáció kiteljesedése végül csendben őszre tolódik. Nem az ártárgyalás és a késésben lévő árrendelet, hanem a hazai szabad gázpiac legnagyobb szereplőjének, az EMFESZ Első Magyar Földgáz- és Energiakereskedelmi és Szolgáltató Kft.-nek tisztázatlan tulajdonosváltása okozza a legnagyobb bizonytalanságot a gázszektorban. A magyar gázpiac húsz százalékát ellátó társaság április végén, a korábbi tulajdonos, a Mabofi Holding által vitatott módon olyan svájci offshore cég tulajdonába került, amely elfedi a tulajdonos kilétét, az EMFESZ-t pedig – miután olcsó közép-ázsiai gázforrásait elvesztette – jelenleg a Panrusgazon keresztül az E.On Földgáz látja el energiahordozóval (HVG, 2009. május 23.). Csakhogy közben az E.On – mivel maga is a gázvásárlási szerződésének 20 éves meghosszabbításáról tárgyal – záros határidőn belül tudni szeretné, hogy az EMFESZ az évi 3 milliárd köbméteres gázszükségletét vajon képes lesz-e ismét közép-ázsiai forrásból beszerezni, ahogy bejelentette, vagy az E.On-tól vásárol. A stratégiai gáztározó feltöltésére kiírt állami tender tetemes részét is az EMFESZ nyerte el, márpedig augusztusban el kell kezdenie és az év végéig be kell fejeznie a gáz betáplálását. Nyár végére tehát az EMFESZ-nek hosszú távra biztosított gázforrással kell rendelkeznie.

A liberalizált gázpiacon mindenesetre megszűnik a hatósági árazású lakossági közüzemi szolgáltatás, helyébe az úgynevezett egyetemes szolgáltatás lép, mely a szabadpiaci körülmények között a gyenge alkupozícióban lévő kisfogyasztók számára továbbra is az állam által garantált védettséget nyújt. A korábbi közüzemi szolgáltatók a saját területükön ellátási kötelezettséggel tartozó egyetemes szolgáltatókká válnak. Az egyetemes szolgáltatásra az óránként kevesebb mint 20 köbmétert fogyasztókon kívül 2010. július 30-áig még a 20–100 köbméter között fogyasztók, távhő-szolgáltatási engedéllyel rendelkezők, valamint a közintézmények is jogosultak lesznek. A nagyobb mennyiséget fogyasztó vállalatok már csak a szabadpiacon vásárolhatnak – de a kicsik kegyeiért is versenyezhetnek a szabadpiaci szolgáltatók, ha az egyetemes szolgáltatási díj alá tudnak ígérni. A lakossági árszabás lényegesen eltér majd az eddigitől. Míg korábban a MEH javaslatára negyedévente rendeletben határozta meg a közüzemi árat a szaktárca, az egyetemes szolgáltatás díját egy árképlet alapján a szolgáltató számolja ki, és a hivatal szerepe az árképzési módszer ellenőrzésére, illetve a szolgáltatók közötti kartellezés kiszűrésére korlátozódik.

SÁGHY ERNA