Csak a nagy kihívásoktól gerjedek be

"A Fészek Klubban mutattam be először a popmunkáimat. Megcsináltam például konzervdobozokból és gumicsövekből a Laokoón-csoportot és a Konzervatív széket. Kreáltam egy baromi színes kamuplasztikát a Mezőgazdasági Vásárra almákból, körtékből, kistehénből." Kemény György képzőművész, akinek plakátjait, lemezborítóit egy ország ismeri, hetvenéves.

Kemény György: Kabaré, 1978 ofszet plakát, 84x59 cm

Kemény György: Részben minden bizonnyal a szerencsés biológiai adottságnak. És persze ott van a művészet örök, szenvedélyes szeretete, ráadásul sok mindennek tudok örülni. Miként Dalí mondja: milyen öröm is egy pohár Vichy kristályvizet meginni! Tényleg, ahogy most jóval öregebb lettem, egyre többen mondják, nem az elvárt lassúságot hozom. Persze nekem is vannak depressziós napjaim, de olyankor nem megyek emberek közé.

Hogy élted meg a történelem tragikus pillanatait?

Valahogy úgy vagyok ezzel én is, mint Frank János, aki a róla készült portréfilmben azt mondja: ő a bori haláltábort végigröhögte. Pedig gyerekként engem is elvittek a nyilasok. Égő bérházak, vérző lótetemek. Öcsi, tedd le a táskád, nem lesz már rá szükséged, mondták. Ó, ha már akkor tudtam volna, hogy létezik szürrealizmus! Igyekeztem mindig mindent kicsit fölülről nézni, a Rákosi- és a Kádár-rendszert is.

A magyar plakát egyik doyenje vagy, a magyar neoavantgárd plakát megteremtője, alapító tagja a Magyar Plakát Társaságnak. Hogy talált meg a plakát, hogy találtad meg a plakátot?

Már hétéves koromban olyan rajzot készítettem az édesanyámról, amelyre szöveget is írtam: „a bal arca nem jól sikerült”. Nekem mindig fontos volt az értelem és érzelem, a szem és az agy együttese. Miután politikai okok miatt elsőre nem vettek fel a főiskolára, egy évet Gábor Pál plakáttervező stúdiójában töltöttem. Ott teljesen beleszerettem a plakátba. Megismerkedtem a tipográfiával, rájöttem, hogy a betű is kép, és egy ábrával együtt fantasztikus ereje lehet.

Tudom, nem szereted, ha kizárólag plakáttervezőként vagy alkalmazott grafikusként tartanak számon (Kemény György nevéhez kötődnek olyan legendás lemezborítók, mint az LGT Bummmja vagy a Piramis első albuma). K. Gy. művészettörténész miként jellemezné K. Gy.-t, a képzőművészt?

Fogalmam sincs. Nem látom magamat ilyen tisztán. Ezért van, hogy fontos munkáimról elfelejtkezem. Az életmű-kiállításomon viszont kiderült, hogy úgy tízévenként fordulat áll be a művészetemben. Vannak kollégák, akik gondosan megtervezik az előttük álló éveket. Én nem ilyen vagyok, a világ számos pozitív és negatív ingere befolyásol. Mindenesetre a múltkor valaki azt mondta: bármit is csinálsz, az olyan „Kemény Gyuri-s”.

De még kanyarodjunk vissza kicsit a plakáthoz. Melyik szólt a legnagyobbat?

Hatvanháromban Gábor Pali meghívott magához Párizsba. Úgy kellett fölmosni a pop-artból. Teljesen beleszerettem Wesselmanba, Andy Warholba és társaikba. Ez térített el a kaparós, cuppantós, lírai, franciás korszakomból. Színes, attraktív plakátokban kezdtem el gondolkodni. Behoztam? Bejött? Megérkezett az erotika is. Az esernyő öltöztet volt a címe a plakátnak, melyen egy meztelen nő tartott maga előtt egy esernyőt. Mi volt a sikere? Telefirkálták mindet. És persze nekem támadt az Esti Hírlap (nem utoljára): imperialista pornó. Sőt azonnal kirúgták a plakátot megrendelő cég reklámfelelősét. Az első Iparterv-kiállítás plakátját is én csináltam. Tökéletesen beleillett a balhés kereskedelmi plakátjaim sorába. Érdekes, a kultúrpolitika nem figyelt oda a plakátra. Azokban az években Nyugaton a kelet-európai plakátot, elsősorban a lengyelt, progresszív fejleményként tartották számon.