szerző:
Műértő

Kurutz Mártonról munkatársai, barátai és ismerősei egyöntetűen állítják: senki sem tud annyit a háború előtti magyar filmekről, mint ő. Ez pedig nem csak a konkrét mozgóképre vonatkozik. A filmek körüli tárgyvilág minden parányi részletére kiterjed gyűjtői-kutatói figyelme.

A balatonfüredi Rózsi-lakban kezdődött minden. Kurutz itt töltötte a gyerekkori nyarakat, a nagymama családi relikviákkal teli házában. Itt találkozott azzal a korszakkal, az 1945 előtti világgal, amely roppant vonzó lett számára, de amelyről akkoriban, a hetvenes–nyolcvanas években nem lehetett sokat hallani. Egyedül a tévében látott régi filmek tudtak mesélni ezekről az időkről. Így a korabeli tárgyak, könyvek, újságok gyűjtése mellett hamar nekilátott a muzeális mozgóképek tanulmányozásának. Már ekkor egyértelmű volt: nemcsak a korszak és a hangulat megidézése, hanem annak dokumentálása és láthatóvá tétele is fontos számára.

Páger Antal és Dayka Margit az 1941-es Háry Jánosban

Érettségi után, 1988-ban jelentkezett a Filmarchívumba, ahol azóta is a mindennapjait tölti főmunkatársként. Hosszú évtizedeken át Balogh Gyöngyi filmtörténésszel közösen végzett kutatómunkája során kerültek vissza az országba olyan némafilmek, melyek a 95 százalékban megsemmisült gazdag hazai gyártásból – 1901 és 1931 között kb. 600 némafilm készült – valahol a világban fennmaradtak. Régi hangosfilmek is kerültek haza szép számmal az „aranykorból”. Ezek többnyire a Vörös Hadsereg hadizsákmányát képezték, így az orosz állami filmarchívumból lehetett őket megszerezni, azaz pénzért visszavásárolni, másolatként. Ausztriából is érkeztek némafilmek, főként még a Monarchia korából.

A szorosan vett filmes kutatómunka mellett a mozikultúrával, a magyar film gyártástörténetével kapcsolatos tárgyak gyűjtése ugyancsak hamar nyilvánvaló szenvedéllyé vált Kurutz számára. Hagyatékokból, aukciókról származó relikviák, mozijegyek, mozikat ábrázoló képeslapok, üvegre festett és kézzel színezett színes diapozitív reklámok, filmzenei kották, némafilmes kamerák, vetítőgépek, sőt még eredeti, fából készült filmszínházi csapószékek is kerültek a gyűjteményébe. Filmekben szereplő kelléktárgyak, díszlettervek és filmslágereket őrző gramofonlemezek szintén felbukkantak. Ahogy szaporodtak a dokumentumok, különleges tárgyak, egyre határozottabban érezte: a zárt gyűjtemény nem az ő műfaja: szinte „nem létező érték”, míg azt valamilyen formában közzé nem teszi.

Időközben, a 2000-es évek elején kapcsolatba került a Nemzeti Audiovizuális Archívumot akkor kezelő Neumann János Digitális Könyvtárral, ahol közelről tanulmányozhatta és segíthette a Filmhíradók Online – az 1914 és 1949 közötti mozgóképes híradók adatbázisa –, valamint a Gramofon Online kulturális archívum létrehozását. Ez utóbbit – mely a magyar hanglemezgyártás első évtizedeinek dokumentumait sorakoztatta fel szabadon elérhető, meghallgatható és kutatható formában – az ő ötlete alapján fejlesztették. Itt már nemcsak saját lemezek és nemcsak filmslágerek szerepeltek, hanem egyéb korabeli „popzenei” anyagok, komolyzenei felvételek, kabarétréfák, gramofonra felmondott privát hangüzenetek is. A weben ingyen böngészhető és bővíthető gyűjtői archívum koncepciójának nagy érdeme, hogy úgy tehetők közkinccsé a gramofonlemezeken fennmaradt hangfelvételek, hogy közben a gyűjtő-tulajdonosoknak sem kell megválniuk az értékes daraboktól, és az eredeti hanganyag minősége sem sérül. Kurutz büszkén említi, hogy az Egyesült Államok Kongresszusi Könyvtára is jegyez egy hasonló projektet National Jukebox néven, de a Gramofon Online időben és sokoldalúságban is megelőzi amerikai társoldalát. A Neumann-házban a fiatal munkatársak sajátos módon viszonyultak a régi korok kultúrkincseihez: az egyes darabokat önálló, saját bloggal, Facebook-csatornával népszerűsítették, és lelkes archiváriusokként magyarázták a két online gyűjtemény követőinek a párhuzamokat és kapcsolódási pontokat napjaink és az elmúlt korok dokumentumai között.

Ismeretlen haditudósító a budapesti Halászbástyán forgat 1943 körül

Kurutz a kezdetektől fogva pártfogója volt a jelenleg már újságcikkek, teljes rovatok, művészeti és társadalmi projektek alapját is képező, sokak számára a mindennapos használatba bekerült Fortepan online fényképarchívumnak is. Egyik első adományozóként szerepelt a ma csaknem 50 ezer darabos fotókollekció megszületésekor, de a gyűjtőmunkában is segített. Ő találta meg egy hagyatékban azt az emlékezetes, több száz darabos sztereofotó-gyűjteményt, amely a századforduló Magyarországának plasztikus dokumentuma, és amely a szkennelést követően a Nemzeti Múzeum Történelmi Fényképtárába került. A Neumann-házban tanultakat a Fortepannál is sikerült kamatoztatnia: hamarosan megtervezte az online gyűjtemény adatbázisrendszerének korszerűsítését, aminek köszönhetően elindult az online, felhasználói kulcsszavazás, cimkézés, és ennek eredményeként a Fortepanról származó képek forgalma is jelentősen megnőtt a weben. Ezzel párhuzamosan részt vett az amatőr filmfelvételeket bemutató Super8.hu online archívum megtervezésében, ahol a Fortepanhoz hasonlóan régi családi emlékképek, ez esetben a legelterjedtebb Super 8-as házi filmfelvevőkkel rögzített mozgóképek dokumentálják az elmúlt korok mikrotörténelmének eseményeit.

Guti Lajos informatikus barátjával, akivel a Gramofon Online óta dolgozik együtt, tavaly nyáron megtervezte első saját weboldalát, a Hangosfilm.hu-t, melyet teljes egészében legkedvesebb kutatási területének, az 1945 előtti magyar filmnek szentelt. Az oldal több funkciót is ellát, saját bloggal és Facebook-csatornával is megtámogatja az ismeretterjesztést. A Hangosfilm.hu alapvetően három fő egységben kezeli a magyar filmtörténet dokumentumait. Filmlexikonja az egyes alkotások adatsorát mutatja be a teljesség igényével, míg az ehhez kapcsolt Filmenciklopédia az alkotók, szereplők életrajzát dolgozza fel, de a filmtörténethez kapcsolható fogalmakról, kifejezésekről és gyártástörténeti jellegzetességekről is említést tesz. Harmadik egysége, a Mozilexikon talán a leginkább hiánypótló, hiszen a hosszú távú cél az, hogy valamennyi egykor volt magyarországi mozi önálló adatlapon tüntesse fel mindazt a dokumentumot, ismeretanyagot, amit sikerült megmenteni. A Hangosfilm.hu a tárgyszerűen felsorakoztatott tudástár fóruma, a mellé rendelt blog viszont a személyes hangvételű emlékezés helye. A századfordulós mozietikettről ugyanúgy olvashatunk itt, mint az elveszett filmekről, vagy az egyes filmek alapkutatása során tett felfedezésekről – mindez korabeli fényképek és egyéb dokumentumok közzétételével egészül ki.

A gyűjtemény tárgyi részének gyarapítása okán Kurutz gyakran megfordul aukciókon, főleg olyan online árveréseken, ahol fotók és képeslapok is nagy számban szerepelnek. De a Darabanth, a Bedő és a Hodobay rendezvényei mellett a vakszerencse is segíti a gyűjtőmunkában: rendszeresen kijár az Ecserire és más bolhapiacokra.

Nagy Mercédesz

(Megjelent a Műértő 2015. áprilisi lapszámában)