Utáljuk, ronda, külföldön mégis sztár
Teljesen új perspektívába helyezi egy német-magyar képzőművész Magyarország egyik leggyűlöltebb építészeit struktúráját. A kockaházak homlokzatai szerinte gyönyörűek, érdekesek, és olyan értékek, melyeket mindenképp meg kellene őrizni valamilyen formában, akár még a skanzenba is beférne egy példány. Katharina Roters fotóalbumot készített a magyarországi kockaházakról, melyek homlokzatait Nyugaton imádják az emberek.
Kockaházak. A legtöbb magyar ember számára ez a fajta épület egyenlő a szocializmus ronda örökségével. A ledózerolt vidéki vályogházak helyébe sok esetben ormótlan, egyes vélemények szerint a vidéki élettől merőben idegen épülettesteket építettek. A kockaházak sok esetben nem is rendelkeztek olyan funkciókkal, melyek a falusi emberek számára szükségesek voltak, mégis tízezer számra épültek ilyenek az országban, így évtizedek óta meghatározzák a települések falu-, illetve városképét.
A sokak által idegennek, korcsnak tartott kockaházakat egy német-magyar fotó-, festő- és képzőművész most teljesen új oldalukról mutatja be. Katharina Roters fotóalbumot jelentetett meg a Magyar Kockákról, vagyis inkább a kockaházak homlokzatairól, és igyekszik új perspektívába helyezni ezeket az épületeket, olyan nézőpontból mutatva be őket, amelyből ezerszer láttuk már őket, mégsem igen gondoltunk arra, hogy ez teszi a házakat különlegessé.
Bejárta egész Magyarországot a kockaházakért
Nem a kockaház fogott meg, hanem a díszítési gyakorlat – mondja Katharina, aki ahogy beleásta magát a homlokzatok díszítésének történetbe, úgy derült ki számára, hogy a felékesített házak jelentős része kockaház, ám vannak olyan épületek is, melyek nem tipikus kockaházak, csak utcafronti részüket úgy alakították ki (például az ablakokat).
Katharina érdeklődése ugyanakkor nem új keletű a kockaházak iránt: édesanyja magyar, ám ő Nyugat-Németországban nőtt fel, gyerekkorában ugyan sokat volt Magyarországon, de csak látogatóban. 2003-ban férjével teljesen Magyarországra, egy Győr melletti faluba költözött. Addig a pontig a Magyarországról szóló tudása igen korlátozott volt: Budapest, Balaton, Veszprém szerepelt a listán, de a vidékre költözéssel teljesen más miliőbe cseppent. Ahogy járták a környező vidéket, úgy figyelt fel a különböző épületekre, és elkezdte ezeket a házakat fotózni. Győr-Moson-Sopron megyében elmondása szerint már tűnnek el a kockaházak díszítései, egyre többet bontanak el, vagy építenek át teljesen. 2005-től három évig élt Pécsen, ahol a házakon nagyon gazdag ornamentikára (díszítésre) bukkant. Ekkor kezdett el rengeteget fotózni, bejárta szinte az összes falut.
A fotóanyaggal pályázott, 2011-ben pedig elnyert egy német állami projekttámogatást egy könyvre. A pályázat keretében még két hónapig járták az országot az ukrán határtól a Viharsarokon át Zala megyéig. Több mint ezer házról készültek képek.
Mindenhol más és más
Katharina azt találta, hogy a díszítőelemekben regionális különbségek találhatóak: Baranyában például dominálnak a nagyobb méretű, de egyszerűbb minták és formák (álperspektívák például), Észak-Magyarországon pedig vannak olyan települések, ahol tükröket raknak a házak homlokzatára. Vannak olyan régiók is, ahol a virágmotívumok a jellemzőek, máshol pedig csempéket tettek a homlokzatokra. Arra is van példa, hogy igen visszafogott megoldással éltek: fönt és lent okkert használtak, a homlokzat középen pedig kéket, vagy esetleg az ablak körül használtak más színt. Ugyanakkor vannak igen extrém esetek is, ilyen az a ház homlokzat, amelyre az 1976-os montreali olimpia szimbóluma van felfestve.
| Pénteken lesz a könyvbemutató |
A könyvet, melyet Magyarországon is meg lehet már vásárolni, péntek este hat órakor mutatják be a FUGA Budapesti Építészeti Központban, az eventhez a Facebookon itt lehet csatlakozni. |
Mindenkori útitársával, egyben férjével, Szolnoki Józseffel együtt sokszor arról is elbeszélgettek a lakókkal, hogy pontosan miért is alakult így a házak díszítése, és kiderült, hogy ez nehéz kérdés, nem igazán tudják. "A papa fogott egy vonalzót, húzott pár vonalat", és kész lett a homlokzat díszítése. Vagy a szomszéd faluban látták, esetleg a kőművesnél volt egy sablon. De volt olyan néni is, aki azt mondta, hogy az ablak mellé mindenképpen kellett valamilyen díszítés, különben "meztelen" lenne az ablak. Az ember ösztöne Katharina szerint az, hogy ki kell tölteni az üres területeket (az ürességtől való félelmet már az ókorban is néven nevezték: horror vacui). Egyfajta öngerjesztő folyamatként indult el a díszítés, folklór lett belőle.
Absztrakt festmények a házakon
A képzőművész szerint némelyik díszítés olyan, mintha absztrakt geometrikus festmény lenne. A színek, a minták, a letisztultság teljesen az ilyen festményekre hajaz. A házak emellett magáról a Kádár-korról is sokat mesélnek: uniformizált épületeket kezdtek emelni az 1950-es évektől kezdődően, ám a homlokzaton különböző individuális próbálkozások törtek ki. Ez egy reprezentáció, amit kifelé mutatok, azzal önmagamat mutatom be – tette hozzá Katharina. Az ornamentikában emellett mindig lecsapódik a "zeitgeist", vagyis az adott kornak a szelleme. Szerinte ezzel egy kreatív, ötletes spontán felütés indult el, amit külön formanyelvnek is lehet nevezni. Emellett a legvidámabb barakk jelenségnek is lehet így értelme: Nyugaton ugyanis az emberek megmosolyogják a díszes homlokzatokat. Tetszik nekik, humorosnak tartják a képzőművész szerint.
Katharina úgy véli, hogy az ő olvasatában emellett biztos benne van az is, hogy ezek a homlokzati díszítések egyfajta fricskát is adtak a hatalomnak. Ezt persze bizonyítani nem lehet, ám ő úgy érzi, ez benne van a jelenségben. A falusi ember nem tudatosan, lázadásképpen hozhatta létre ezeket a díszítő motívumokat, ám kirakták a világ felé, ezzel a saját ízlésüket, egyéniségüket – mindegy honnan is szedték – meg tudták mutatni. Ez olyan, mint ha én is hordok egy pólót, meg te is hordasz egy pólót, de mégis különböző ruha van rajtunk – tette hozzá a képzőművész. Spontán építészet alakult ki, kisajátították maguknak a kockát.
Mindemellett Katharina azért is tartja annyira érdekesnek ezt a jelenséget, mivel sok szemszögből meg lehet közelíteni. Építészeti, kulturális, szociológiai, antropológiai szűrőt is rá lehet rakni a kockaházak díszítésének értelmezésére.
Eltűnőben vannak a díszes homlokzatok
Azok a házak, ahol az ornamentika szép, a homlokzat rendbe van hozva, netalán még át is van festve, nincs megváltoztatva az eredeti elképzelés, azok általában rendezett porták is szoktak lenni Katharina szerint. Olyat ritkán látott, hogy csak a homlokzat rendezett, a ház többi része pedig esik szét. Ami viszont még feltűnő a kockaházakkal kapcsolatban, hogy rengeteg ház eladó, üresen áll. Ezek állapota pedig romlik le. Amelyeket viszont nem adnak el a tulajdonosok, azoknál látszik, hogy van egyfajta felújítási hullám, amivel eltűnnek a díszes homlokzatok is. Már most tudok mutatni olyan házat a könyvben, amelyről mára eltűnt a minta, vagy eltűnőben van, már elindult az átalakítás – emelte ki Katharina. Az egyértelmű, hogy ezek a házak nem korszerűek, és ahol van pénz, ott felújítják az épületeket, ott vannak leginkább eltűnőben a díszítések, a szegényebb térségekben jobban konzerválódnak ezek a homlokzatok.
Ugyanakkor az is belejátszik a díszítések eltűnésébe, hogy a falusi emberben Katharina szerint az nincs meg, hogy megőrizzen valamit, ami régi. "A faluban, ahol lakunk, a helyiek közül csak azok laknak még nádfedeles vályogházban, akik nagyon szegények. A vidéki ember a nádfedeles házat lebontja, és a helyére épít egy amerikai stílusú házat. Nádfedeles parasztházban a Nyugatról hazatérő magyarok, nyugatiak, vagy a vidékre költöző értelmiségiek laknak" – emelte ki a képzőművész. Ezt a gondolatmenetet követve a vidéki magyar ember a kockaházat sem akarja már.
Arra a kérdésre, hogy mennyire tekinthető értéknek a kockaház, illetve a kockaházak homlokzata, Katharina úgy válaszolt, hogy szerinte rendkívüli érték, ám el fog tűnni, a falvakban nem őrzik majd meg ezt. Hiába tartják például a vályogházat magyar értéknek, ettől még például vályogházba nem költöznének az emberek, és a kockával is hasonló a helyzet. "Ezt értékítélet nélkül mondom, ez a saját vidéki élettapasztalatom" – emelte ki a képzőművész. Műemlékvédelem alá nem lehet helyezni a kockaházakat szerinte, így azok egy idő után felszívódnak majd. A gulyáskommunizmus egy hihetetlen virulens lenyomatának lehet így vége, ám Katharina úgy véli, albumával ebből egy kis szeletet meg tud őrizni.
Lett helyette más
A képzőművész szerint azért szakadt vége a kockaházak építésének, illetve a díszítésnek, mivel a 80-as évek elején egy modernizációs hullám érkezett Magyarországra. A második világháború vége után a kockaház modernizációs lépcsőfok volt, a 80-as években pedig újabb löket érkezett: nem csak egyre tehetősebbek lettek az emberek, hanem a politikai rendszer is lazább lett, sokan jártak külföldre is, más technológiákat láttak. Érdekes módon a 80-as években, amikor már sokan jártak Ausztriába, kezdett Magyarországon is meghonosodni az alpesi stílus, például a faragott korlátokkal, meredekebb tetőkkel – tette hozzá Katharina.
Az építészet emellett az emberek igényeihez is igazodik, és ehhez az épületeknek is igazodni kellett, a kockaház ekkor már nem volt korszerű. Emellett az egész kalákarendszer is eltűnőfélben volt: a kockaházak jelentős része baráti, rokoni segítséggel épült, a 80-as évekre ugyanakkor ez az építkezési forma jelentős részben már a múlté lett.
Nyugaton imádják
A kockaházak díszítéseit Nyugaton rendkívül érdeklődéssel fogadják, nevetnek rajta – de pozitívan. Katharina szerint német nyelvterületen – neki elsősorban innen van tapasztalata – pozitívan viszonyulnak a díszes homlokzatokhoz, tetszik nekik, hihetetlen érdekes jelenséget látnak benne. A svájci kiadó, mely megjelentette a könyvet, rögtön rákapott a témára. De azért is érdekli ez a kor a németeket, osztrákokat, svájciakat, mivel – bár ott nincs ilyen jelenség –, ezekben az országokban a közelmúlt igencsak foglalkoztatja mostanában az embereket, sőt, egyre többet igyekeznek megtudni erről a korszakról.
A közelmúlt építészetével kapcsolatban mára eljutottunk odáig, hogy dönteni kell: konzerváljuk ezeket az épületeket, vagy elbontjuk őket. Mit jelentenek nekünk ezek az épületek? Hogyan viszonyulunk ahhoz a korhoz, amikor építették őket? Negatívan, pozitívan nézünk ezekre az épületekre? Ilyen kérdéseket is fel tudunk tenni a közelmúlt építészeti öröksége kapcsán Katharina Roters szerint. A kockaházakkal való bánásmód a képzőművész szerint kimutatja azt is, hogyan viszonyulunk az adott időszakhoz. Ez a kortársakról is szól – emelte ki a képzőművész. A magyar emberek jelentős része visszasírja a Kádár-kort, bár a kockaházat nem igazán szeretik, Katharina szerint ez egy érdekes ambivalencia.
Ha a cikket érdekesnek találta, látogasson el a hvg gazd Facebook-oldalra, és nyomjon rá egy "Tetszik"-et. Plusztartalmakat is talál!
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
