Milyen lenne, ha a Margit híd közepén egy 66 méter magas gótikus torony emlékeztetne bennünket a honfoglalás és a kiegyezés nagyszerűségére? Combinók porzanának el Tas, Huba és Töhötöm csizmatalpa alatt, s Magyarország angyali szépségű allegóriája mosolyogna megértően a dugóban anyázó autósokra? Nem volt elég pénz hozzá, de a tervek megszülettek.
Schulek és Izsó emlékműterve. Régi plánum a mai hídon © Stiller Ákos |
1952. július 15-én, azaz Szent Árpád napján Magyarország „dicsőséges uralkodó királya, nemkülönben a Magyarországgal szövetséges országoknak császárja, nagyfejedelme, őrgrófja és a többi” II. Habsburgi Árpád leszen. Legalábbis így képzelte Jókai Mór A jövő század regénye c. sci-fijében (1872).
Aztán persze nem így lett. Az 1867-es kiegyezést követően eleink jelentős erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy az ezeréves magyar történelem folyamatosságát bizonyítsák, mondván, a kiegyezés a Habsburg-házzal voltaképpen a magyarság üdvtörténetének szerves része, amelynek kezdőpontja a honfoglalás, elején ott vannak a szépemlékezetű Árpád-házi királyok, majd a zivataros évszázadok után 1867-ben a magyar história visszazökken az eredeti kerékvágásába. Ennek fényében nem csoda, hogy újjáélesztik a Habsburgok Árpád-házi leszármazásának elképzelését, s hogy éppen a korszak „főkuruca”, Thaly Kálmán publikálja az ezt „bizonyító” családfát. 1892-ben Ferenc József királyunk Árpád-házi őseit is feltüntető táblát helyeznek el a Mátyás-templomban, amelyet a Halászbástya építésze, Schulek Frigyes (1841–1919) tervezett meg.
© Hild-Ybl Alapítvány |


Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Hozzászólások (#16)
Kinyomtatom
Elküldöm
Hozzászólások (#16)













Almodni szep dolog, de sajnos az ohaza meg mindig csodben van!<br>