Mit csinált a politikus, mikor civil volt? Mit tesz a hivatalos élete mellett? Izgalmas kérdések ezek, s nem csak kíváncsiságból fakadnak, hanem részét képezik a demokratikus játékszabályoknak. Tudnunk kell, kire szavazunk. Dobolyi Alexandra, az Európai Parlament szocialista képviselőjének életrajza látszólag hibátlan. Mindaddig, amíg csak egyet olvasunk el. Ott kezdődik a gond, amint többet.
| Best of D. A. |
|
„Anyukám ikertestvérének velem egykorú gyerekeivel nagy kalákát csaptunk! (…) Kína az enyém… pontosabban az Európai unió és a Kínai népköztársaság közti reláció. (…) Sokat voltam Tibetben, rengeteg buddhista szerzetessel beszéltem, és ők bizony minden ellenkező híreszteléssel szemben kapnak vízumot, utazhatnak a dalai lámához Dharamsalába, és tanítják a tibeti nyelvet. A népi Kína nagyon sok turizmust fejlesztő beruházást eszközöl Tibetben, Lhasának olyan reptere van, hogy bármelyik európai város megirigyelhetné. Egy szó, mint száz, jól élnek a tibetiek, oldódik a feszültség…” (…) Nem véletlen, hogy a külügy az a diplomáciai [sic! – A szerk.] terep, ahol a nők, valljuk be, ügyesebben mozognak, lavíroznak, mint a férfiak. És innentől kezdve nő vagyok, a nőiességemet abszolút kihasználom... A Külügyi Bizottság elnöke férfi, persze, hogy rámosolygok, és nem fontoskodok marcona arccal. Elkapom a tekintetét, és azonnal szót kapok...” [Mix, 2007. május] |
Az alábbiakban egy regényes karrier állomásait próbáljuk meg rekonstruálni. Nem lesz könnyű, mert politikusunk, az Európai Parlament (EP) szocialista frakciójában ülő Dobolyi Alexandra hivatalos önéletrajzaiban és interjúiban szinte követhetetlenül kavarognak az időpontok és események.
A politikus élete a demokráciákban nyitott könyv. Előélete, iskolai vagy éppen tudományos karrierje nem a privát szférához tartozik, hanem közérdekű adat. Ma a politikust leginkább saját szavai hitelesítik, ha azok a személyes történéseket illetően (is) kétségesek, oda a hitelessége. A politika posztmodern időszakában nem lehet és nem is érdemes titkolózni, aki mindenképpen leplezni vagy ködösíten akar, legjobb, ha maga szalad az események elé, és saját szája íze szerint ő tálal ki. Dobolyi előéletéről több verzióval állt elő, aki tájékozatlan, könnyen fogyaszthatja őket. Mi rágósnak találtuk a falatokat.
Egyvalami biztos, a kis Alexandra 1971-ben látta meg a napvilágot, az I. kerületben gyerekeskedett, és mai is ott él. Szoros kapcsolatát szűkebb pátriájához mi sem bizonyítja jobban, minthogy az EP magyar képviselőkről szóló 2004-es kiadványának tanúsága szerint egyenesen a kerület díszpolgára. Csakhogy erről a Budavári Önkormányzat portálján semmit sem látni, az Egerszegi Krisztina sportfenoméntől Sediánszky János rádiósig terjedő névsorban Dobolyit egyáltalán nem találni. Mint ahogy a Pro Urbe-, a Virág Benedek-, a Budapestért-díjasak vagy a Színes diplomások, illetve a Budavári emlékérem díjazottjai közül is hiányzik. A képviselőnő mindezt azzal magyarázta a hvg.hu-nak, hogy az európai választást követően Nagy Gábor Tamástól, a kerület polgármesterétől Barsiné Pataky Etelka és Harangozó Gábor mellett ő is kapott valamiféle oklevelet, mint olyan budavári lakos, „akire büszkék”. Meglehet, ám képviselőtársai nem hivatkoznak erre az EP bulletinjében, különösen nem kérkednek azzal, hogy budavári díszpolgárok lennének.
Dobolyinak, mint ahogy a Mix Magazin májusi címlapsztorijából kiderül, pompás gyerekkora volt, a festő „nagymama körüli szellemi zsongásban nőtt fel”. Tőle tanulja azt a kínai bölcsességet, hogy „légy olyan, mint a víz, vedd fel az edény formáját, de ne veszítsd el a lényeget”. Dobolyinak a rendszerváltás idején szakadt a nyakába a pályaválasztás, de mielőtt még beiratkozott volna valamelyik felsőfokú oktatási intézménybe, Ausztriában és Írországban csiszolgatta német és angol nyelvtudását. Nem hiába, mert mindkét nyelven kiválóan beszél, s mellettük még újgörögül is társalog.
Aztán jöttek az egyetemi tanulmányok, és életének e szakaszával kapcsolatosan tornyosul a legtöbb kérdőjel. A hivatalos életrajzok sem igazítanak el bennünket, az interjúk pedig, fájdalom, még több kétséget ébresztenek. A korábban idézett EP-bulletin tanúsága szerint Dobolyi 1993 és 1998 között járt a Janus Pannonius Tudományegyetemre, ahol szociológus diplomát szerzett, ugyanezt írja az Európai Parlament honlapja is. A 168 Órának is 1998-as államvizsgáról beszél. Ehhez képest saját weboldalán, önéletrajzában azt írja hogy 1993-ban beiratkozott a Külkereskedelmi Főiskolára, majd 1995 és 2000 között járt a pécsi főiskolára, később pedig egyetemre, ahol a bölcsészkaron szerzett diplomát. Ugyanez szerepel az MSZP honalapján is, azzal a kiegészítéssel: 4,25-os dicséretes átlageredménnyel zárta tanulmányait. Sajnos, ezeken a helyeken már nem írja meg, hogy milyen szakon.
A Mixnek viszont már arról csacsog, hogy a társadalomtudomány izgatta, és a Külker Főiskolát ezért hagyta ott a pécsi egyetemért. „Először személyügyi szervezés-andragógia szakra jártam, s mivel az utóbbi interdiszciplináris szak, tanultam szociológiát, szociálpolitikát, pszichológiát, társadalomlélektant… nagyon élveztem.”
Elgondolkodtató, hogy a honlapján is szereplő Mix-interjú szerint egyik tantárgya volt csupán a szociológia, és nem abból szerzett oklevelet. Kisebb nyomozás után a Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Kara (FEEFK) dékániájától azt a tájékoztatást kaptuk: Dobolyi a karon tanult 1998 és 2001 között, és kiegészítő levelezős hallgatóként szerzett humán szervezői diplomát. Azt viszont nem tartják nyilván, hogy mi volt az alapdiplomája, hol és mikor szerezte meg azt.
A szocialista politikus a hvg.hu kérésére megpróbált rendet vágni az életrajzok kuszaságában. Eszerint ő előbb szociológia és személyügyi szervezés szakon végzett Pécsett 1998-ban, s eztán jött a FEEFK-n szerzett másoddiploma. A hvg.hu az alapdiplomát illetően tudakozódott az egyetemen, ám megkeresésünkre Somos Róbert, a pécsi bölcsészkar dékánja e-mailen - jogalap megjelölése nélkül - csak annyit válaszolt: "A kért adatot a legnagyobb sajnálatomra nem adhatjuk meg."


Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Kinyomtatom
Elküldöm













