szerző:
Sarkadi-Nagy Márton
Tetszett a cikk?

Amerikában élő titokzatos magyarok állhatnak az MVM offshore-ügylete végén. Egyikük Kocsis István tanácsadójával is kapcsolatban állt korábban.

A magyaros nevű Peter Galdi amerikai üzletember és régi üzlettársa, a jelenleg szintén Miamiban élő Hargitai György állhat az MVM offshore-ködbe vesző ügyletének végén. Az MVM "jó" pénzét értékes, de varázsütésre bóvlivá változott kötvényekre kicserélő, és ezzel közvetve a magyar államnak milliárdos kárt okozó üzlet egyik résztvevője az a hvg.hu által azonosított floridai bejegyzésű vállalat, amelynek vezérigazgatója Galdi.

Hargitai pedig üzleti kapcsolatban állt Szász Andrásal is, aki a Magyar Villamos Művek (MVM) akkori vezérigazgatójának tanácsadójaként és a kérdéses tranzakcióban tisztázatlan szerepet játszó ciprusi offshore cég képviselőjeként egyaránt beavatottnak tekinthető az ügyben.

(A mindeddig gyakorlatilag ismeretlen Galdival szemben Hargitai nevével már többször találkozhatott az olvasó: a HVG-kiadású Csődbank a Kartnerstrassén című tényfeltáró könyvnek például ő az egyik központi alakja. Az elérhető források alapján afféle "zavarosban halászó" férfiról van szó. A rendszerváltás magasságában a Videotonnál külkereskedő Hargitai keleti és hazai politikai jellegű kapcsolait, valamint a magyar állam és a KGST nyugati technológiatranszferének és az ezzel gyakran összefonódó pénzügyi és titkosszolgálati tevékenységének valószínű ismeretét kamatoztathatta saját hasznára a kelet-európai kavarodásban. Hargitairól bővebben lentebb található keretes írásunkban olvashat.)

MVM-ügy

Kocsis Istvánt, az MVM korábbi vezérigazgatóját idén augusztusban gyanúsítottként hallgatta ki a Nemzeti Nyomozó Iroda. Különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettével gyanúsítják. Sajtóértesülések szerint a hatóságok az MVM olyan üzleteit vizsgálják, amelyeket az állami tulajdonú energetikai vállalat Kocsis irányítása alatt szervezett, és amelyek során az MVM nem kapta meg az általa fizetett összegeknek megfelelő ellenértéket. Ezeket az üzleteket az MVM jellemzően ismeretlen hátterű offshore cégekkel kötötte, melyek között többször összefüggést fedezett fel a sajtó. Nem egy ilyen céget például valamilyen formában az a Szász András képviselt, aki a kérdéses időszakban Kocsis tanácsadója is volt. Hírek szerint ő is gyanúsított lehet az ügyben.

2007 elején háromoldalú megállapodás született az MVM, a ciprusi Aquifex Ltd. és az osztrák Meinl Bank AG között. Ez alapján az MVM 6,35 millió eurót adott az Aquifexnek, hogy az a magyar állami vállalat terjeszkedési célpontjának számító balkáni piacon évi legalább tízszázalékos hasznot hajtó energetikai befektetési portfóliót vásároljon össze. Több érintett nyilatkozata alapján a Meinl Bank AG szerepe kimerült a közvetítésben. Az MVM sohasem vette át a pénzéből kiépített portfóliót, és 2007 végén 7,2 millió euróban meghatározott áron eladta azt az Aquifexnek.

Az Aquifexnek 2008 májusában kellett volna fizetnie, de 2008 április 5-én szerződést kötött a New Millennium Services Inc. nevű céggel a portfólió továbbértékesítéséről. Erre lehetőséget adott az MVM-mel kötött szerződésmódosítás, amely emellett 2009 májusáig tolta ki az Aquifex fizetési határidejét. A ciprusi cég a szerződésmódosítás idején szóban már megállapodott a New Millenniummal, és végül a felek közti szerződést is sikerült még az eredeti határidő előtt aláírni.

Kocsis István, az MVM volt vezérigazgatója.
Fazekas István

Az ügylet fenti részletei az Aquifexet képviselő magyar ügyvédnek abból a korábban az origo által is ismertetett 2009 júliusi leveléből ismert, amelyet az atlatszo.hu a hvg.hu rendelkezésére bocsátott - az MVM e tekintetben nem igazán közlékeny. A ciprusi vállalat végül csak 1,3 millió eurót fizetett az MVM-nek, a többivel adósa maradt. Az Aquifexet az Orbis céginformációs rendszer adatai szerint a korábban már említett Szász András, Kocsis István tanácsadója képviseli, tulajdonosa a brit bejegyzésű Morewig Ltd., a Morewigé pedig a - nyilvánvalóan offshore - szamoai Zulmar International Ltd. A Figyelő hetilap korábbi kísérlete, amely során a cég valódi tulajdonosait próbálta megtalálni, sikertelenül zárult.

"Amerikai üzletemberek"

New Millennium Investment Services Inc. nevű cég azonban megtalálható a floridai cégadatbázisban: elnöke bizonyos Peter Galdi. Az Aquifex ügyvédjének levele alapján a New Millenniumnak komoly szerepe volt az MVM kárában: a Lehman Brothers bankház kötvényeit adta a ciprusiaknak cserébe a felek által 12 milió euróra becsült portfólióért. Ezek értéke - a bankház közismert becsődölésével - a 2009. májusi fizetési határidőre korábbi értékük töredékére zuhant.

(Az Aquifex képviselőjének leveléből nem derül ki, hogy a 2008 szeptemberében összezuhant Lehman kötvényei pontosan mikor kerültek az Aquifexhez. Ehhez érdekes adalék, hogy a New Millennium Investmentet  2008 októberéig New Millennium Betting Inc.-nek hívták. A levelet jegyző ügyvédet megkerestük, aki azt mondta, “amíg a jelenlegi körülmények fennállnak”, nem kíván nyilatkozni. Mindössze annyit árult el, hogy képviseleti megbízása ma is él. Sem megerősíteni, sem cáfolni nem kívánta, hogy az Aquifex partnere a Peter Galdi vezette floridai cég lett volna).

Hargitai György: "amerikai" életrajz

A hetvenes években a moszkvai Videoton-kirendeltség, majd az elektronikai cég külkereskedelmi vállalatának vezetője volt, utóbbiban együtt dolgozott Apró Piroskával, Gyurcsány Ferenc későbbi anyósával. A hírek szerint a rendszerváltás előtt szerepet vállalt a Videoton és a müncheni Waltham Gmbh közös üzletében, amely sajtóértesülések alapján leginkább a COCOM-listás számítástechnikai termékek keletre juttatásával foglalkozott. A kilencvenes évek elején, kevéssé tisztázott körülmények között, Hargitai “eltérítette” a Walthamot, és a pletykák szerint a korábban a keleti titkoszolgálatok nyugati tevékenységét is finanszírozó bécsi MNB-leánynál, a CW Banknál meglévő személyes kapcsolatait felhasználva továbbra is magyar állami pénzt forgatott a saját és üzletfelei - köztük a pletykák szerint régi orosz kapcsolatok - javára.

A CW az ezredfordulóra bedőlt, egyes vélemények szerint az időközben az Egyesült Államokban indiánkaszinó-bizniszbe ugró Hargitai kezén eltűnt cirka 800 millió schillingnek köszönhetően. Hargitai Magyarországon is megjelent a szerencsejáték-üzletben: az általa is alapított, a Manhattani Super Jackpot és Manhattani félkarú nevű játékokon 1991-1993-ban 520, illetve 422 millió forintos forgalmat lebonyolító IGM Kft.-be - a HVG szerint - 1992-ben belépett egy delaware-i offshore cég, bár nem került sor a bejegyzésére. A neve Inter-lotto, ami emlékeztet több Galdi-vezetésű cég nevére.

A New Millenniumot irányító Galdi Hargitaival együtt tisztségviselő volt a Galdi ügyvezette delaware-i illetőségű Interlotto Inc. beolvadása után a floridai First Global Solutions Inc-ben. Utóbbi 2000. évi jelentése szerint Galdi elnökként, Hargitai alelnökként funkcionált a vállalatban, mielőtt az is megszűnt. Galdi nevéhez legalább három floridai, egymáshoz hasonló nevű “interlottós” cég is fűződik. Ebből egy, az Inter Lotto Inc. ma is aktív, és 2010-es éves jelentése szerint  az elnöke Galdi, az alelnöke Hargitai.

Hargitai nemcsak a New Millennium elnökével, hanem a már említett Szásszal - Kocsis tanácsadójával, az Aquifex képviselőjével - is kapcsolatban állt korábban. Amikor 2001-ben Florida államban bejegyezték a H20 International Distributors Inc. céget, az elnöke Szász, az alelnöke Hargitai volt.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!

hvg.hu Itthon

Két óriáscég a Fidesz és az MSZP mögött?

A két óriás energetikai cég pénzelhette a két nagy pártot – egyebek mellett ezt írja A Mol a Fideszt, az MVM az MSZP-t kente? című szerdai írásában az Index a WikiLeaks által megszellőztetett, eredetileg bizalmasnak szánt diplomáciai iratokra hivatkozva. A források ugyanakkor megemlítik azt is, hogy a lex Podolák-Fónagy a Fideszen belüli feszültségekhez vezetett.

Sarkadi-Nagy Márton Itthon

Kocsis a BKV nevében is aláírt fura szerződéseket

Kocsis István, a BKV napokban távozó vezérigazgatója különös szerződéshosszabbításokat jegyzett a közlekedési vállalat reklámhelyeit tizenkét éve használó céggel. A háttérben a budapesti reklámpiac összefonódásai és egy igazi „nagykoalíciós” vállalat képe sejlik fel.