Uzsoki-ügy: egyik kórház sem halálgyár, de kár álszenteskedni

Álszent és szemforgató a magyar társadalom, ha az aktív eutanázia kerül szóba - ezt mondják lapunknak több tíz éves tapasztalattal rendelkező, jó hírű onkológusok. Természetesen név nélkül. Szerintük amibe most az Uzsoki kórház keveredett, nem egyedi eset, s ha nem is bevett gyakorlat, mindenhol előfordul.

„A tisztességes orvosi ellátás részét képezi az is, hogy emberhez méltó halált biztosítsunk a betegnek” - mondta a hvg.hu-nak az egyik fővárosi kórház onkológusa. Ő több évtizede dolgozik a pályán, sok ezer beteggel foglakozott már. Szerinte a magyar társadalom sokszor álszent és szemforgató a kérdésben, nálunk az aktív eutanázia büntetendő. „Hollandiában nyíltan és őszintén beszélnek erről, de Svájcban is létezik egy törvényes, ellenőrzött formája a halálba segítésnek. Ott ezt exit mozgalomnak nevezik, egy gyógyszert adnak be azoknak a végső stádiumos betegeknek, akik a halált választják. Mára már exit-turizmus is kialakult.”

A kérdés azután került ismét napirendre, hogy a Magyar Hírlap keddi számában arról írt: morfintúladagolásban meghalt betegek ügyében vizsgálódik a Budapesti Rendőr-főkapitányság a fővárosi Uzsoki utcai kórházban, és szombaton házkutatást tartottak. A lap úgy tudja, a rendőrség a 2005 és 2007 között folytatott gyakorlatot vizsgálja. A gyanú szerint ugyanis végstádiumban lévő daganatos betegeknek a fájdalomcsillapításhoz szükséges morfiumadag négy-ötszörösét adták be, amitől az érintettek néhány napon belül meghaltak. A cikk szerint a rendőrök a hétvégi házkutatáson orvosi dokumentációkat foglaltak le, és nővéreket hallgattak ki. A rendőrség a nyomozás tényét megerősítette.

Szerdán már az érintett kórház is reagált a történtekre: "a valótlan és hiteltelen feltételezéseken és sértett személyek rágalmain nyugvó tudatos intézményellenes szándék a megindított hatósági eljárás során tisztázódni fog". A kórház vezetése "minden módon támogatja a rendőrséget az eset felderítésében, mivel érdekeltek a valós történések objektív feltárásában és nyilvánosságra kerülésében". A közlemény egyértelművé teszi, hogy a szakmai szabályokat, illetve törvényeket bizonyítottan nem tisztelő munkatársakkal nem kívánnak azonosulni és egy közösségben tevékenykedni. "A kórház egyes munkatársait hivatásuk szakszerű gyakorlásában durván sértő gyanúsítások tisztázása után minden lehetséges jogi lépést és erkölcsi támogatást meg kívánunk adni az őket ért sérelmek mielőbbi megszüntetésére" - olvasható a közleményben.

Az eskü kötelez?

A lapunknak nyilatkozó orvos szerint egy onkológus és a betege között nem is lehet más viszony, mint őszinte és egyenes beszéden alapuló, „ahol nyíltan kell a betegségről és a halálról is beszélni. De kik vagyunk mi, orvosok, hogy a beteg helyett döntsük el, mennyire fájdalmas is az, ami átél? Álláspontom szerint a betegnek joga van megítélni a helyzetét. Az önrendelkezéshez való jogban itt is hiszek”.

A szakember úgy vélte, az onkológia pontosan olyan terület, ahol kétségek nélkül meg lehet állapítani, ki van végső stádiumban (azaz: a mai orvoslás keretei között úgy, hogy nem reagál sem a gyógyszeres, sem a citosztatikus kezelésekre). „Valaki, aki csak fájdalomcsillapítókon él és mesterségesen táplálják, még választhatja, hogy ragaszkodik az életéhez, és ezt minden körülmények között el kell fogadni és maximálisan támogatni kell. Ugyanakkor sokszor találkozom olyanokkal, akik nem akarnak méltatlan életet élni és méltatlanul meghalni, és nem akarnak teher lenni a családjuk számára sem. Hiszem, hogy a hippokratészi esküvel megy szembe az az orvos, aki ennek ellenére nem enged a beteg akaratának.”

Rendezetlen kérdés Fotó: Fülöp Máté

Az onkológus szerint az Uzsoki kórházban vélhetően történtek nem egyedi, elszigetelt esetek, az „csupán a jéghegy csúcsa, ami minden vagy majdnem minden olyan osztályon előfordul, ahol végső stádiumú betegeket kezelnek. Mivel azonban a magyar törvények ezt büntetik, senki, semmilyen körülmények között nem vállalhatja. A félreértések elkerülése végett: a megemelt morfin egy végső stádiumos esetében nagyságrendileg azt jelenti, hogy a 72 órás szenvedését 24 órára csökkentjük.”

Nagyjából ugyanezen a véleményen van egy másik, szintén évtizedek óta praktizáló onkológus is. Ő a konkrét eset kapcsán lapunknak azt mondja: kérdés, hogy ha egy orvos tudott erről, akkor miért egy lapban írta meg. Itt a hvg.hu-nak nyilatkozó orvos arra gondol, hogy minden bizonnyal Márkus Attila áprilisi cikke nyomán indult el a nyomozás, aki a Lege Artis Medicinae szaklapban - konkrét helyszín megnevezése nélkül - számolt be az átala elítélt hazai gyakorlatról.

„A lényeg, hogy nálunk a törvény egyáltalán nincsen összahangban a gyakorlattal. Egy végső stádiumban lévő nyelőcső-daganatos betegnek elképzelhetetlen fájdalmai vannak, van olyan pont, amikor nem tud mást tenni az orvos, mint 'kiütni' a beteget. Ez annyit tesz, hogy meg kell emelni a fájdalomcsillapító adagját. A morfinnak az egész szervezetre nyugtató hatása van, ugyanakkor az immunrendszer romlik a hatására. Ha nagyon ragaszkodunk a szavakhoz: ez már önmagában halálba segítés” - mondja szakorvos forrásunk.

Szerinte azonban kardinális kérdés, hogy mit is jelent a „végső stádium”. Egy Magyarországon egyelőre nem engedélyezett és az Egyesült Államokban is csak két hónapja használt gyógyszer, ha csodákra nem is képes, de akár több évvel is meghosszabbíthatja egy végső stádiumos életét. „A daganatból szövetmintát vesznek, és ha azt mutatja ki, hogy az adott ráknak egy mutációjáról van szó, akkor jelenthet segítséget a szer. A melanómások fele mutáns, de a többi, úgynevezett szolid tumor 5-8 százaléka is ide tartozik.”

Félnek az ópiáttól

Muszbek Katalin, a Magyar Hospice Alapítvány orvos igazgatója a hvg.hu-nak viszont azt állítja: a folyamatot meggyorsítani etika- és jogszabályellenes. „Húsz éve dolgozom az alapítványnál, évi nagyjából ötszáz beteggel találkozunk. Hozzánk jellemzően azok jönnek, akiknél az aktív kezelések befejeződtek, azaz akik végső stádiumban vannak. Amellett, hogy a fizikai terápiájukkal is foglalkozni kell, a lelki szenvedéseiken is muszáj segíteni. Egy felmérés szerint a daganatos betegek hatvan százalékánál jelentkeznek fájdalmak, amiket csak fájdalomcsillapítókkal lehet kezelni.”

Muszbek viszont azt mondja: elképzelhető, hogy éppen az Uzsokiban történtek miatt, ma már az egyik beteg hozzátartozója nem engedte növelni a morfinadagot. „Az ópiátok használatára szigorúak a szakmai protokollok, ezt betartva nem fordulhat elő, hogy magától a szertől halna meg a beteg.” A pszichiáter szerint azok, akiknél gyógyíthatatlan rákot diagnosztizálnak, majdnem minden esetben az utolsó fázistól szoronganak. „Attól is, hogy megrövidül az életük, illetve hogy nem akarják a családjukat terhelni, de elsősorban a végstádiumtól félnek: hogy magányosak, kiszolgáltatottak lesznek a fájdalmukban. Az egész kérdést nehezíti, hogy nálunk az orvosok sem túlságosan képzettek az ópiátok használata terén, ez nem része az oktatásnak.  Tapasztalataim szerint a fájdalomcsillapításon túl a legtöbb, amit egy szakember megtehet, ha a beteg mellett van az utolsó időkben is.”

Egy másik, lapunknak nyilatkozó orvos "az egész Uzsoki-üggyel kapcsolatban - ahogyan fogalmaz - szkeptikus". Hogy hetven embert segítettek volna a halálba, képtelenség. "Ehhez akkor egy komplett osztálynak kellett volna asszisztálnia, valamennyi orvos és ápoló tudtával. Ráadásul, mivel a morfint csak adott beteghez lehet rendelni, elképzelhetetlennek tartom, hogy ne tűnt volna fel a gyógyszertárban. Mindezeken túl konkrét kórházat és konkrét osztályt megnevezni felelőtlenség. Tény viszont, hogy valamennyi olyan osztályon, ahol végső stádiumos betegek fekszenek, előfordul, hogy a kezelőorvos dönt a szenvedővel vagy a hozzátartozójával közösen arról, hogy megemelik a fájdalomcsillapítót, amivel közelebb viszik a halálhoz. Egyik intézmény sem halálgyár, és egyik orvos sem asszisztál ehhez, éppen ezért magát a problémát kéne végre megfelelően kezelni, nem egy kórházat bűnbakká tenni.”