szerző:

Súlyos szakmai-etikai vétséget követett el Semjén Zsolt, de az ELTE nem tud hivatalos lépéseket megtenni – ezt közölte Tausz Katalin, az ELTE Társadalomtudományi Karának dékánja. Ugyanakkor hivatalos lépéseket az eljárásjogi szabályok szerint nem tehetnek. Semjén Zsolt lezártnak tekinti az ügyet.

Sajtótájékoztatón ismertette pénteken Tausz Katalin, az ELTE Társadalomtudományi Karának dékánja annak a bizottsági jelentésnek a következtetéseit, amely Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes 1992-es szociológia dolgozatának szövegegyezőségeit vizsgálta. A dékán november 29-én jelentette be, hogy az ELTE Társadalomtudományi Kara háromtagú bizottságot állít fel Semjén Zsolt szakdolgozatával kapcsolatos állítások miatt. Tausz Katalin azt mondta, hogy a hvg.hu által az első körben ismertetett dokumentumok, és az akkori szerzőjog alapján nincs szó önplágiumról, először ezért nem akartak vizsgálatot indítani. Lapunk azonban ezt követően arra mutatott rá, hogy Semjén szociológia dolgozatának a kormány honlapjára felkerült, második javított kiadása és a konzulense tanulmányai között jelentős átfedések mutatkoznak.

A bizottság megbízatása arról szólt, vizsgálják meg a hiteles példányok alapján, mutat-e szövegazonosságot 1992-es szakdolgozata Molnár Attila Károlynak, Semjén Zsolt egykori konzulensének munkáival. Átadták a tagoknak a könyvtárban talált eredeti példány fénymásolatát, illetve Molnár Attila Károly írásbeli nyilatkozatát. Ebben azt hangsúlyozta, soha sem plagizált más szerzőktől.

A bizottság jelentős szövegegyezőséget állapított meg, ugyanakkor az akkori felsőoktatási törvény alapján nincs jogi lehetőségük lépni az ügyben, mondta Tausz Katalin, hozzáfűzve, hogy megállapították: Semjén Zsolt súlyos szakmai-etikai vétséget követett el. "Sem az akkori, sem a most hatályos jogszabályok nem adnak eligazítást arra az esetre sem, ha az oklevél kiadását követően derül fény arra, hogy az oklevél kiadásának esetleges feltételei nem álltak fent”.

©

Az 1992-es tanulmányi és vizsgaszabályzat Tausz szerint nem rendelkezett részletesen a szakdolgozat készítésének szabályairól, és arra sem ad lehetőséget, hogy bármilyen hivatalos eljárás induljon ebben az ügyben. Viszont az idézőjelek nélküli hivatkozás sem 1992-ben, sem ma nem megengedett, súlyos tudományetikai vétségnek minősül.

Kérdésre válaszolva elmondta, hogy a konzulens Molnár Attila Károlyra nézve, akinek a tanulmányával Semjén szövege egyezőséget mutatott, sincs következménye a vizsgálatnak.

A hvg.hu kérdésére, hogy hogyan kerülhettek be az új szövegek a dolgozatba, Tausz Katalin azt mondta, nem tudja, hogyan kerültek bele, ezt szerinte az érintetteknek kellene tisztázni. A dékán elmondta azt is, hogy sok eljárásjogi szabályt megnézett, de az intézménynek utólagosan nincs lehetősége lépni, ám szerinte az erkölcsi kérdések nem évülnek el.

A sajtótájékoztatót követően a hvg.hu megkérdezte a dékánt, hogy nyilvánosságra hozzák-e a jelentés szövegét, de szerinte erre nincs szükség, mert annak minden fontos megállapítását nyilvánosságra hozta a pénteki sajtótájékoztatón. Arra a kérdésre, hogy a bizottság tagjainak névsora nyilvános lesz-e, azt mondta, hogy a bizottsági tagok vállalnák a nevüket, de egy héttel a vizsgaidőszak előtt az egyetem szeretné elkerülni azt, hogy őket a sajtó megkeresse és így nehéz helyzetbe hozza őket.

Tausz Katalin többször beszélt Molnár Attila Károllyal, de Semjén Zsoltot nem tudta meghallgatni.

Semjén Zsolt lezárta az ügyet

A Miniszterelnökség rövid közleményben reagált, amiben egy szót sem ejtenek arról, hogy a miniszterelnök-helyettes súlyos etikai vétséget követett el. Csak annyit írtak, "Semjén Zsolt tudomásul veszi az ELTE bizottságának hivatalos állásfoglalását, melynek alapján semmilyen intézkedés nem indul a szakdolgozata ügyében. Semjén Zsolt így – az ELTE-vel egyetemben – véglegesen és hivatalosan is lezártnak tekinti a témát".

Havasi Bertalan, a sajtóiroda vezetője az MTI kérdésére még azt közölte, az ELTE sajtótájékoztatóján "véleményként elhangzott etikai támadást" a miniszterelnök-helyettes határozottan visszautasítja.

Indokolatlanból indokolt

A hvg.hu kilenc nappal korábban számolt be arról, hogy a miniszterelnök-helyettesnek a Pázmány Péter Római Katolikus Hittudományi Akadémián 1991-ben megvédett teológiai disszertációja közel 40 százalékban magyar, német és angol nyelvű források megfelelő forrásmegjelölés nélküli átvételén alapszik. Egy nappal később pedig arról írtunk, hogy Semjén az ELTE-n 1992-ben megvédett szociológiai szakdolgozata jelentős átfedést mutat az egy évvel korábbi teológiai értekezésével, továbbá olyan részeket is tartalmaz, amelyek megfelelő forrásmegjelölés nélküli szövegátvételek más, magyar és idegen nyelvű forrásokból.

©

A hvg.hu Semjén Zsolt dolgozataival foglalkozó első cikkeinek megjelenése után az ELTE Társadalomtudományi Kara nem akart vizsgálatot indítani. Tausz Katalin november 22-én közreadott közleményében indokolatlannak tartott bármilyen vizsgálatot. Pedig két nappal korábban a Népszabadság és a hvg.hu is beszámolt arról, hogy 1992-ben a bíráló tanárok véleménye megoszlott a kereszténydemokrata politikus szakdolgozatáról. Az egyik elismert szektakutató egyest adott a dolgozatra, a másik tanár – a diplomamunka születését nyomon követő konzulens, Molnár Attila – pedig jelest, végül egy harmadik bíráló felkérésével oldotta fel az intézmény az ellentmondást. Fokasz Nikosz, a szociológia tanszék jelenlegi vezetője a Népszabadságnak november 20-án még azt nyilatkozta, a dolgozatra azért adott egyest az egyik bíráló, mert „a mű nem szociológiai, hanem teológiai természetű”, vagyis nem kapcsolódott „szorosan ahhoz az ismeretanyaghoz, amelyből a jelölt oklevelet kíván szerezni”. Egy nappal később viszont már megváltoztatta a véleményét, és arról beszélt, hogy a Semjénnel szembeni "támadások" politikai jellegűek.

November 26-án a hvg.hu arról írt, hogy az ügy kirobbanását követően a kormány honlapján nyilvánosságra hozott szociológia dolgozaton a „második javított kiadás” felirat szerepel, ami arra utal, hogy a Pázmány Péter Egyetem könyvtárában található – vélhetően első – változatot Semjén kijavíthatta, kiegészíthette. A második kiadás közel 22 oldallal hosszabb, ráadásul 14-15 oldalnyi szöveg azonos Molnár Attila egy 1992-es és egy 1993-as tanulmányának szövegével.

Ezt követően jelentette be az ELTE Társadalomtudományi Karának dékánja, hogy vizsgálat indul. Tausz közleményében akkor arra írta: „Semjén Zsolt szociológia szakdolgozatának más szerzők által publikált tanulmányokkal való részleges azonosságára vonatkozó állítások láttak napvilágot a sajtóban, melyek az ELTE Társadalomtudományi Kart és intézményünk oktatóinak szakmai hitelességét is érintik”. Még a vizsgálat bejelentésének napján megszólalt Molnár Attila is, aki azt hangsúlyozta, a Valóság című folyóiratban 1993-ban megjelent tanulmány a saját szellemi terméke, illetve azt állította, „az egyetemi életben megszokott módon számtalan közös kutatást folytattam hallgatóimmal, a vallásszociológia terén is, így ebben az esetben is”.

Arra viszont akkor nem adott magyarázatot, hogy Semjén szociológia dolgozata és az ő írásai miért egyeznek meg szinte szó szerint, és ki a szerzője azoknak az új részeknek, melyek Semjén „második javított kiadású” diplomamunkájában találhatók. Illetve arra sem adott magyarázatot, hogy későbbi cikkeiben – ha valóban közös kutatásokról volt szó – miért nem tüntette fel társszerzőként Semjén Zsoltot.

Érdekesnek találta cikkünket? Értékelje!
Köszönjük!