Csak nagyon röviden, vagy nagyon hosszan lehet írni arról, hogy miért kell kilépnem a DK-ból, én most az előbbit választom. Az őszi önkormányzati választásokig még sok idő van hátra, és biztos vagyok benne, hogy a párt miskolci szervezetének polgármester-jelölő botránya addig nem kerül le a napirendről. Bőven lesz alkalom részletesen, elemző igénnyel is beszélni mindarról, ami a DK-t a Pásztor-ügynek nevezett állapotba sodorta.

Úgy néz ki, hogy három rendpárti pongármesterjelölt vetélkedik majd Miskolcon azért, hogy ki kap felhatalmazást megregulázni – kitelepíteni, megbüntetni, megalázni ízlés szerint – a város mintegy 19 hivatalosan is szegregátumnak minősített cigány telepén a nyomorban élő – mert az elmúlt évtizedekben nyomorba, kilátástalanságba, bűnözésbe taszított – cigányokat. Közülük az egyik az MSZP és a DK közösen támogatott, magát függetlennek nevező népszerű jelöltje, Pásztor Albert egykori városi rendőrkapitány.

Mi, a párt, az országos tanács és az elnökség tagjai, a Demokratikus Koalíció belső fórumain, levelezőlistáin, telefonbeszélgetésekben napok óta üres szalmát csépelünk, amikor arról beszélünk, hogy cigányellenes és rendpárti mondatokat mondott-e Pásztor Albert egykori rendőrkapitány, amikor például kijelentette, hogy „kisebbségi nemzettársainkkal nem megy az együttélés, ennyi”. Hogy ez rendpárti és cigányellenes mondat, afelől semmi kétségem nincs. De Pásztor Albert rendpártisága nem izgalmas jelenség, csak tünet. Számomra itt és most nem róla, hanem Miskolcról és a Demokratikus Koalícióról van szó. Arról, hogy éppen ezt a helyi cigányellenességet inkorporáljuk, fogadjuk be Pásztor Albert személyében, hogy győzelmi esélyeink legyenek.-

Én magam újságíróként is, civil jogvédőként és 2008-ban a Szociális Minisztérium megbízásából antiszegregációs szakértőként is megismerhettem a város nyomornegyedeit, ahol – Kecskeméthez, Bajához, Nyíregyházához és más városokhoz hasonlóan, de még azoknál is nagyobb tömegben – ezrek, sőt tízezrek élnek szociális és morális nyomorban, az éhezés, a bűn, a megalázottság és a mégiscsak-élni-akarás fogságában. Miskolcot humanitárius katasztrófa fenyegeti.

Ennek a helyzetnek a kezelésére nincs más, jobb ötletetek nektek sem, mint szélsőséges kollégáitoknak, a jobbikos és fideszes konkurenciának. Ezért jelöltök egy rendpárti és cigányellenes kijelentéseiről elhíresült rendőrtisztet, egykori rendőrkapitányt Miskolc élére. Véditek a védhetetlent, magyarázzátok Pásztor korábbi cigányellenes szavait, igyezetek őt „baloldali” meg „demokratikus” jelzőkkel felékesíteni, de közben tudjátok, hogy éppen az teszi őt népszerűvé, ami egy európai, nyugatos, antirasszista, baloldali, liberális és demokratikus pártban egyetlen percig sem tolerálható: hogy közrendvédelmi szakemberként közrendvédelmi eszközökkel „kezelné” a mérhetetlen nyomorúságot.

Pásztor Albert maga is tudja, hogy a cigányok megregulázását várja el tőle a miskolci közvélemény, a „lakosságnak”. Ezért ír ilyen romhalmaznak látszó mondatot – nem 2009-ben, hanem 2014 július 3-án! – az MSZP honlapjára:  „Azt azonban muszáj megértenünk, van-e a szociális helyzeten túlmenően valamilyen mélyebb, föltárható oka annak, hogy azokat a bűncselekményeket, amelyek a lakosság közbiztonság-érzetét leginkább befolyásolják, jelentős arányban követik el olyanok, akiket a közvélekedés romáknak tekint.” Talán egyszer majd ezt a szörnyű mondatfelhőt is képes lesz visszaszívni – de még nem tartunk ott. Én viszont mentális okokból nem engedhetem meg magamnak, hogy az ilyen kijelentéseket toleráljam.

Egyszerre vagyok szomorú is, vidám is most, amikor – nem Pásztor Albert cigányellenessége, hanem a párt különböző testületeinek szavazatmaximáló pragmatizmusa, elvtelensége miatt – kilépek a Demokratikus Koalícióból. Szomorú vagyok, mert nem sikerült új pártot létrehozni a DK-ból, ahová megalakulásakor Bauer Tamás hívott engem (aki nemrég hasonló okokból mondott le az alelnökségről). De vidám is, mert úgy érzem, jó ügyek mellé álltam a DK és az országos tanács tagjaként, ózdi parlamenti képviselőjelöltként, és jó ügyet szolgáltam volna belvárosi önkormányzati képviselőjelöltként is, ahogyan arról néhány nappal ezelőtt Kerék-Bárczy Szabolccsal egyeztettünk.

És jó ügyet szolgálok most is, amikor – hogy megfelelő hangsúlyt adjak rosszalló véleményemnek – kilépek a Demokratikus Koalícióból.