Hogyan csúszik tévútra egy nemes célkitűzés a magyar bürokrácia keretei között? Mi sem illusztrálja ezt jobban, mint a fiatal vállalkozók felkarolását célzó pályázat. Volt rá 4,9 milliárd uniós pénz, akadt 1672 jó ötlet is, ám a kivitelezés káoszba fulladt: hónapokat csúszott a döntés, ráadásul a hanyagul kialakított szabályok miatt közel félmilliárd forint ragadt bent. Szakemberek szerint a 2012-ben kitalált projekt a pocsékul működő gazdaságfejlesztés állatorvosi lova.

„Nem értem, mit rontottam el. Elvégeztem az előírt tanfolyamot, írtam egy üzleti tervet, amit el is fogadtak. Rögtön az első nap beadtam a pályázatom, nem lógtam ki a támogatási keretből, nincsenek összeférhetetlenségi problémáim, minden kritériumnak megfeleltem. Mégsem nyertem” – mondta keserűen egy fiatal észak-alföldi vállalkozó, hogyan ment veszendőbe több mint egyéves munkája, és esett el 6 millió forinttól. A pályázó hetek óta képtelen kideríteni, mi történt: a hvg.hu-nak azt mondta, sem írásban, sem a hivatal telefonos ügyfélszolgálatán nem tudták tisztázni, hol hibázott, melyik feltételnek nem felelt meg. Ráadásul a levélben kapott magyarázat ellentétben van azzal, amit szóban közöltek vele.

Az egyik legelmaradottabb megyében élő férfi azon az uniós pályázaton indult, melyről korábban már megírtuk, hogy a döntés több mint 100 napos csúszása, a kifizetések elmaradása miatt közel 1600 vállalkozónak okozott komoly gondokat. A Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP) keretében kiírt pályázat célja, hogy a fiatalokat új vállalkozások alapítására ösztönözze, ezzel is növelve az elmaradott régiókban a munkahelyek számát. A 18-35 év közötti, illetve a kisgyermeket nevelő 18-40 év közötti fiatalok 3 milliót kérhettek, ha egyedül pályáztak; 6 milliót, ha egy társas vállalkozásban többedmagukkal vágtak bele.

Nem a cikkünk elején megszólaló vállalkozó az egyetlen, aki – úgy tűnik – elesett a pénztől. A kormány által működtetett pályázatfigyelő honlap szerint eddig közel félmilliárd forinttal osztottak ki kevesebbet annál, mint amennyi pénz az uniós forrásból az 5 leszakadó régióban rendelkezésre állt.

Hova lett 440 millió forint?

„Lehetséges, hogy a beérkezett pályázatok forráskimerülés miatt már tartaléklistára kerültek” – ezt a levelet kapta több vesztes pályázó is, akik az okok felől érdeklődtek a pályázatokat gondozó Emberi Erőforrások Minisztériumánál. Csakhogy ez – a kormány honlapján elérhető adatok szerint – nem felel meg a valóságnak: jóval kevesebb pályázatot díjaztak, mint amennyi pénz volt.

Nagy tervek, kis pénzek
©

Uniós támogatásra a hat leszakadó (EU-s szaknyelven: konvergencia) régióban lehetett jelentkezni – külön a 3 és a 6 milliós kategóriában –, eddig 5 régióban hirdettek eredményt. A pályázatfigyelő honlapon az látható, hogy egyetlen régióban lépte túl a kormány a keretet: a dél-dunántúliban. De itt is csak egymillióval osztott ki többet: 117 milliót különítettek el eredetileg a társas vállalkozásoknak, és 118 milliót adtak oda végül a pályázóknak. Viszont az összes többi régióban – sőt, a dél-dunántúliban is a 3 milliós kategóriában – kevesebb pénzt ítéltek oda a pályázóknak, mint amennyi rendelkezésre állt. Így az 5 régióban összesen 440 millió forint uniós támogatás ragadt bent – tehát szó sincs „forráskimerülésről”.

Dél-Alföldön például a 6 milliós kategóriában 158 millió volt a keret, de csak 76 milliót ítéltek meg. „Még aznap beadtam, ahogy nálunk megnyílt a pályázat. A formális feltételeknek megfeleltem, erről ki is értesítettek, nyugodtan hátradőltem, hiszen láttam, hogy beférek a keretbe. Szeptemberben viszont jött a feketeleves” – magyarázta az egyik pályázó, aki kérte, ne írjuk le a nevét, mert még reménykedik benne, hogy a bennragadt pénzt mégiscsak kiosztják, de tart attól, ha nyilvánosan panaszkodik, hátrányba kerül.

Remény, pénz, idő

Azért dőlhetett hátra a sorszám birtokában a vállalkozó, mert a pályázati folyamat utolsó szakaszában már csak egyetlen szempont volt: a gyorsaság. Azaz ki adja be hamarabb.

Egyben a hatóságtól kapott sorszám tette lehetővé a vállalkozóknak, hogy tervezni tudjanak. A pályázók az útmutatóból tudták, hogy a dél-alföldi régióban 158 millió forintot osztanak szét azok között, akik 6 millió kérnek. A 6 millió volt a plafon, tehát ha mindenki a maximumot kéri, akkor is 26 győztest lehetett volna hirdetni. Ha egy pályázó mondjuk a 20. sorszámot kapta a beadás után, akkor bízhatott benne, hogy idővel meg is kapja a pénzt, már csak a hivatalos értesítőt kell megvárnia, ami egyszerű formalitás. Ám nem így lett, ugyanis a Dél-Alföldön végül csak 13 pályázót díjaztak.

Több tucat vállalkozónak nem csak a reménye úszott el. Mivel csúszott az eredményhirdetés, szinte senki nem várt tovább – ez a győzteseket felsoroló honlap adataiból is kiderül –, már bejegyezték a cégüket: azaz elő kell teremteniük a 3 milliós jegyzett tőkét, meg kellett fizetniük az illetéket, az ügyvédi költségeket. Sokan pedig bele is kezdtek a vállalkozásba, a saját pénzükből vették meg az eszközöket abban reménykedve, hogy idővel jön az uniós támogatás. Az egyik pályázó azt mesélte a hvg.hu-nak, hogy az induláshoz szükséges pénzt a család dobta össze kölcsönben. De nemcsak a pénzük ment rá a veszteseknek, hanem majdnem egy évük is. A pályázati eljárás végén azért számított csak a gyorsaság, mert előzőleg a jelentkezőket már „tesztelték”. Előtte elvégeztek egy 72 órás tanfolyamot, majd megírtak egy üzleti tervet is, melyben bizonyítaniuk kellett, hogy a vállalkozásuk fenntartható, idővel profitot termel. Ezt a pályázatkezelő értékelte, és ez volt az előfeltétele annak, hogy magára a pénzre pályázhassanak.

„Ez az egyik legígéretesebb támogatási konstrukció volt. Az elgondolás jó: elsősorban fiatalokat céloz, akiknek különösen jól jön a segítség, ezenkívül nem pusztán vissza nem térítendő támogatást ad, hanem vállalkozásfejlesztési ismereteket tanít” – mondta a programról Szebeni Dávid, a Corvinus Egyetem oktatója, a pályázatmenedzsmenttel foglalkozó Enrawell igazgatója.

Egyébként a kormány is nagy reményeket fűzött a pályázathoz. „Az a törekvés vezérli a gazdaság- és társadalomfejlesztő programot, hogy tíz év alatt egymillió új és adózó munkahely jöjjön létre Magyarországon. A foglalkoztatási problémák valódi és tartós megoldásához a vállalkozókon keresztül vezet az út” – olvasható az útmutatóban, mit várt a Nemzetgazdasági Minisztérium a projekttől. A projektet nagyon fontosnak tartották, a kormány a költségvetésből egy külön összeget különített el idén, hogy abban a régióban is lehessen pályázni, ahol ez az uniós szabályok szerint EU-s pénzből nem lehetséges. Azt, hogy a fővárosi régióban is elindul a program, a Fidesz szóvivője jelentette be az országgyűlési választási kampány közepén.

„A zeurópaiunió a hibás!”

Szerettük volna megkérdezni a pályázatokat kezelő Miniszterelnökséget, mi az oka a káosznak, de cikkünk megjelenéséig nem kaptunk választ.

Egy, a pályázati rendszert működtető állami alkalmazott viszont a hvg.hu-nak azt mondta, a probléma valóban a túljelentkezésből adódhat, illetve abból, hogy rosszul alakították ki az elbírálási szisztémát. Ugyanis a rendszer csakis arra figyel, hogy az egy napon beérkezett pályázatokat ugyanúgy bírálja el.

Az észak-alföldi esetet figyelembe véve: ugyan 33 pályázat díjazására van lehetőség, de elképzelhető szerinte, hogy a második nap már a 45. pályázó paksamétája is befutott a központba. Így minden olyan pályázatot tartaléklistára tettek, ami a második napon érkezett be, pedig a délben 33.-ként befutott pályázat elviekben még nyerhetett volna. Magyarán: az első napon beérkezett pályázatokat automatikusan nyertesnek minősítették, de a mások napon beérkezett pályázatokkal már nem tudtak mit kezdeni. Ám azt nem tudta megmondani forrásunk, hogy a második körben befutott pályázatok közül mikor és hogyan választják ki a nyerteseket, mert forrásunk szerint ezzel a helyzettel „valamiért” nem számoltak. Szerettük volna megtudni, hogy miért nem találtak erre jó megoldást július óta, de erre a kérdésünkre ugyanúgy nem kaptunk választ, ahogy arra – az augusztus közepén elküldött kérdésünkre – sem, hogy miért csúszott három hónapot az eredményhirdetés.

Cikkünk megjelenése után a Miniszterelnökség Fejlesztéspolitikai Tájékoztatási Főosztálya válaszolt a kérdéseinkre megerősítve, hogy az történt, amit fenntebb leírtunk. Azaz több tucat pályázatot tartaléklistára tettek, mert még nem dőlt el, hogy a második nap befutott pályázatok közül milyen módszerrel válasszák ki a nyerteseket. Mint írták: egyelőre "a forrásbevonás lehetőségét az EMMI vizsgálja".

Mindezek fényében furcsa, hogy a bosszús vesztes pályázóknak az ügyfélszolgálat az EU-ra fogta a pénzek elapadását. Két pályázó is azt mondta, az ügyfélszolgálatos azt állította nekik, az EU megvonta a források egy részét, ezért nem tudtak több pályázatot támogatni. Ez elvileg megtörténhet, ám az ilyen esetekre szigorú szabályok vonatkoznak: azonnal nyilvánosságra kell hozni, mennyivel csökkent a keret. Ám a kormány által működtetett honlap szerint a pályázati útmutatót utoljára áprilisban módosították, jóval a pályáztatás előtt: a dokumentumban viszont egy szó sincs a keretösszeg csökkentéséről vagy a feltételek módosításáról.

A káoszt annak ellenére sem tudták megszüntetni, hogy a kormány pont a kifizetések felgyorsítására hivatkozva alakította át az uniós pénzeket kezelő rendszert. Az Nemzeti Fejlesztési Ügynökség január 1-jén beolvadt a Miniszterelnökségbe, az irányító hatóságok a minisztériumokhoz kerültek. Csakhogy a hétéves uniós költségvetési ciklus közben alakították át a rendszert, ezért az EU tavasszal felfüggesztette a beérkezett számlák kifizetését. Az Európai Bizottság azt kérte, hogy amíg Brüsszelben ellenőrzik az új rendszert, addig Magyarország ne küldjön új számlákat, ám ezt augusztus 18-án végül feloldotta az EU, kizárható tehát, hogy ez lenne ebben az esetben a csúszás oka.

Meglepő nevek a listán

Míg a pályázatok elbírálása, a beérkezési sorrend kialakítása szigorú szabályok szerint történik, az összeférhetetlenségi szabályok már nem olyan rigorózusak.

A nyertes pályázók között már több furcsaságot is találtunk. Észak-Alföldön 5,9 millió forintot nyert a Megajó Kft., melynek Meleg Attila az ügyvezető-tulajdonosa. Csakhogy ő egyben az uniós programiroda vállalkozási és gazdaságfejlesztési tanácsadója Debrecenben.

A pályázóknak – az utolsó szakaszban, amikor a támogatást igényelték – ki kellett tölteni egy összeférhetetlenségi nyilatkozatot. Így nyilatkozni kellett arról, hogy a pályázó munkaviszonyban áll-e a döntés-előkészítő vagy döntést hozó szervvel. Ám hiába a nyilatkozattételi kötelezettség, ha az uniós források felhasználására vonatkozó, 2007-ben törvénybe iktatott szabályok nagyon puhák. Jelen esetben ugyanis nem a debreceni programiroda volt formálisan a döntés-előkészítő, hiszen ezt kiszervezték a Fiatal Vállalkozók Országos Szövetségéhez (FIVOSZ) és a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) alkotta konzorciumhoz. Mint a FIVOSZ-nál a hvg.hu-val közölték, nekik nem volt joguk vagy lehetőségük az összeférhetetlenséget vizsgálni, de arra sem tudnak választ adni, hogyan választották ki a nyerteseket, hiszen ők csakis az üzleti terv megírásáig követték nyomon a pályázók tevékenységét, az uniós támogatás odaítélése már a kormány dolga. Találtunk a debreceni nyertesek között egy korábbi HÖK-vezetőt is, ám mivel a pályázat beadásakor már nem volt köze a hallgatói önkormányzathoz, ő sem számít döntés-előkészítőnek, nincs összeférhetetlenség.

„Úgy gondolom, nem kell kizárni a pályázásból az állami alkalmazottakat, hiszen sokan vannak, akik az állam alkalmazottai, egy ilyen pályázat pedig akár kitörési pont lehet az önálló vállalkozói lét felé. Azonban komoly etikai problémákat vethet fel, ha egy, a fejlesztéspolitikai intézményrendszerben dolgozó személy pályázik. Forráshiányos esetben egy ilyen helyzet azt jelentené, hogy olyanokkal konkurál korlátos forrásokért, akiket egyébként állami alkalmazottként legjobb tudása szerint segíteni lenne köteles” – mondta a hvg.hu-nak Szebeni. Megkerestük Meleg Attilát, ő azt mondta: „Nyilvános pályázaton mint vállalkozni akaró fiatal vettem részt. Mindenben megfeleltem a szabályszerűen meghirdetett pályázati feltételeknek, semmi előnyöm nem származott abból, hogy hol dolgozom. Esetemben nincs kizáró összeférhetetlenség, ezért is indulhattam a kiíráson sok más fiatallal egyetemben.”

Új utakat keres a fővárosi Fidelitas XVII. kerületi vezetősége is. Asztalos Dávid elnök és helyettese, Barkó Ivett júniusban Hajdúszoboszlón alapított céget, majd júliusban jelentkeztek a pályázatra. Asztalos a cégnyilvántartás szerint már ebben a városban van bejelentkezve állandó lakosként, igaz, édesanyja Budapest XII. kerületében lakik. Asztalos és Barkó fuvarszervezéshez kért és kapott 6 milliót. Korábban a Népszabadság arról számolt be, hogy a fogyasztóvédelmi törvény módosításakor egyszer már szemfüles volt az Asztalos család: két nappal a végszavazás előtt alapított egy fogyasztóvédelmi referens-képző céget, melyet egy ideig Asztalos Dávid emailcímén lehetett elérni.

Mivel több pályázó is azt állította a hvg.hu-nak, hogy a sorszámok kiadásánál is káoszt tapasztaltak, ezért közérdekű adatként kikértük a Miniszterelnökségről a nyertes pályázatok sorszámát is.

Az „öreg” vállalkozók is jól jártak

Ám nem Asztalosék az egyedüliek, akik Budapesten élnek ugyan, de elég szemfülesek voltak ahhoz, hogy a cégüket egy olyan régióban jegyezzék be, ahol uniós pénzekre lehet pályázni. Csak az észak-alföldi és a nyugat-dunántúli régióban közel egy tucat olyan nyertest találtunk, akik egyébként budapesti lakcímmel rendelkeznek. Ők azért is helyzetelőnyben voltak a vidékiekkel szemben, mert a fővárosban tudták postára adni a pályázatukat, ami így gyorsabban érkezett be, mint a vidékiek paksamétája. Ám ez sem szabálytalan, hiszen a korábbi pályázati szisztémához képest itt nem a postára adás, hanem a megérkezés ideje számít.

Szigorúbb összeférhetetlenségi szabályok esetén rengeteg pályázat kiesett volna. A projekt a „Fiatalok vállalkozóvá válásának támogatása” címet viselte, ám több olyan nyertest találtunk, akik a határidő (Észak-Alföldön május 8-a, a másik 4 régióban július 2-a) előtti napokban még többségi tulajdonnal rendelkeztek, vagy esetleg vezetőként tevékenykedtek más cégekben is – tehát ők már rég „vállalkozóvá váltak”. A szabály viszont úgy szól: a beadás napján nem lehet más cégben többségi tulajdonrészük, ráadásul azt ki sem kötötték, hogy más cégekben nem lehet tisztséget betölteni. Így például a nyírbátori Fideszben politizáló Méhész Zoltán fia korábban ügyvezető volt apja csődbe ment cégében, most új cégével mégis nyert 5,9 milliót. De akadt olyan tiszafüredi vállalkozó, aki tavaly júliusban alapította az első cégét, a mérleg májusi beadásakor még ő volt a 100 százalékos tulajdonos, ám a beadás előtt a részesedését a feleségére íratta, így a júniusban alapított friss kft.-jével 6 milliót tudott nyerni.

Egy, a támogatásokat kezelő rendszerben dolgozó, névtelenséget kérő forrás a hvg.hu-nak azt mondta, megtehették volna, hogy kikötik, a régi és az új cég alapítása között el kell telnie egy bizonyos időnek, mondjuk 1-2 évnek. A forrás szerint a kiíró, azaz kormány most viszont arra törekedett, hogy minél szélesebbre tárja a kapukat, minél több fiatalnak adjanak vissza nem térítendő támogatást. Ezt el is érték: eddig csak az 5 régióból 1672-en jelentkeztek, ám 407 pályázót bosszantottak fel azzal, hogy a túljelentkezés – vagy egyéb bürokratikus zavar – miatt nem vették fel őket a nyertesek listájára. És a botrányoknak még nincs vége: a Közép-Dunántúlon még nem hirdettek eredményt, ráadásul hátravan a szerződések aláírása, a pénz kiutalása csak ez után következhet.

„Sajnos ez a konstrukció bebizonyította, hogy a túlbürokratizáltság a legjobb szándékok végrehajtását is tévútra viheti. A támogatás első bejelentésétől számítva megközelítőleg három év telik majd el az első tényleges kifizetésekig. Belátható, hogy erre nehéz vállalkozásindítást alapozni” – véleményezte a rendszer működési zavarait Szebeni Dávid.

Érdekesnek találta cikkünket? Értékelje!
Köszönjük!
Cikk megosztása
Címkék