szerző:
Sárközi Gábor

Mit tennének, ha gyermeküket elutasítanák a körzetes általános iskolából, ahová pedig kötelezően fel kellene venni? Nyíregyházán ez napi valóság, legalábbis a cigánytelepen élők számára. Egy helyi aktivista megelégelte a gyakorlatot ,és nagy küzdelmek árán már tucatnyi gyerek átíratásában játszott főszerepet.

A nyíregyházi Huszár-telep kisiskolás korú gyerekei zömmel az egyszer már bezárt, majd a görögkatolikus egyház által újranyitott iskolába járnak. Sokaknak közülük már a szüleik is ide jártak.

A város peremén, a vasúti síneken túl fekvő cigánytelep a hatvanas-hetvenes évek tudatos lakáspolitikája révén alakult ki. Az itteni rossz eredményeket produkáló iskolát először a rendszerváltáskor próbálta felszámolni a város, de a cigány gyerekeket fogadni nem hajlandó iskolák ellenállása letörte az igyekezetet.

2007-ben nagy nehezen rászánta magát a város, hogy végleg bezárja a cigánytelepi iskolát. Az intézménynek helyet adó fő laktanyaépületet ekkor hazai és uniós forrásokból szociális szolgáltató intézménnyé alakították át, a gyerekeket pedig iskolabusz vitte a messzebb lévő iskolákba. 2010-ben az új fideszes polgármester, Kovács Ferenc felkérésére a görögkatolikus egyház a jogutód nélkül megszűnt iskola helyén létrehozta a Sója Miklós Görögkatolikus Óvoda és Általános Iskolát.

Vallási köntös

Az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) beperelte az iskolát fenntartó egyházat, a Kliket, valamint az önkormányzatot, arra hivatkozva, hogy az iskola újranyitásával megszegték az etnikai alapú elkülönítés tilalmát és az egyenlő bánásmódra vonatkozó előírásokat. Bár első- és másodfokon a bíróság kimondta a szegregációt, a Kúria tavaly tavasszal felülbírálta a döntést: szerinte a szabad iskolaválasztásra és a vallásszabadságra tekintettel sem lehet kimondani, hogy a telepi tagintézményben szegregálnak.

Flashmob a Kúria előtt 2015. április 22-én
©

A Kúria szerint a görögkatolikus egyház vállaltan zászlajára tűzte a roma pasztorizációt, így logikus, hogy ott alapítottak iskolát, ahol sok roma él, miközben a szülők is tudták, hogy a gyerekük vallásos nevelést kap majd. A CFCF ezzel szemben úgy látta, hogy a vallási alapú oktatás alibiként szolgálhat a jövőben a diákok szegregálásához. A perben az önkormányzat mellett tanúskodott Balog Zoltán miniszter is.

Amanda

Mivel a Kúria a döntésében azt is kiemelte, hogy a telepi szülőknek továbbra is joguk van más iskolákba is beíratni a gyereküket, és – az iskolabusz megszűnése után – továbbra is kaptak a diákok bérlettámogatást, a tíz éve a városban élő Glonczi László úgy döntött, kislányát a telepiből a belvárosi iskolába íratja át. A váltás gondolata akkor fogalmazódott meg, amikor harmadikos kislánya folyton panaszokkal tért haza: lopások, verekedések, mérhetetlenül csúnya beszéd.

László biztosra akart menni, ezért – tudva, hogy cigánytelepi szülőként nehezen érné el célját – hátralépett, és a CFCF szakembereit kérte meg, hogy segítsenek. Hosszú tortúra kezdődött, a kiszemelt iskolák sorolták a kifogásokat: a telepen jól működő keresztény iskola van, "nincs hely", "nincs elég pad", "nem vesszük át, ha tetves, vagy ha beteg", és a többi. Végül a körzetes iskola nem tehetett mást – elvégre ezért is hívják körzetesnek –, átvette Amandát.

A telepi iskolában rendre ötösöket hozó kislánynak először óriási csalódás volt, hogy nem tudja tartani az iramot a többiekkel. Nemcsak, hogy neki nem volt olyan szép ruhája és olyan jó telefonja, kezdetben hármasok is jöttek a fontos tantárgyakból. László és felesége, Enikő napi szinten tartották benne a lelket, és a kislány végül beilleszkedett, a jegyein is javított, átlaga most négyes.

Kreatív távoltartás

Amanda sikeres átíratása után többen jelentkeztek Lászlónál, aki egy helybéli fiatal, Kiss Márió közreműködésével újabb családokon segített – elsőként egy testvérpáron, akiket egy év kőkemény alkudozása után vett át a körzetes iskola.

Tanóra a Huszár-telepi Sója Miklós Görögkatolikus Óvoda és Általános Iskola második osztályában 2015 áprilisában
©

Az intézmények egészen furmányos ötletekkel igyekeznek távol tartani a számukra nemkívánatos gyerekeket. Volt olyan, hogy az egyik óvatlan szülővel aláírattak egy papírt, amelyben épp az ellenkezője állt, mint amiért hónapok óta járta az iskolákat és hivatalokat: az, hogy nem kéri gyermeke felvételét. Amikor pedig Lászlóék a CFCF-fel közös beiskolázási fórumot szerveztek, a fenntartó képviselője hazaküldte a pedagógusokat, nehogy a szülők beszélhessenek a leendő elsősök tanáraival.

Sokszor nehéz eldönteni, hogy az előítéletek, a rosszindulat vagy az államosított oktatási rendszer tehetetlensége játszik-e nagyobb szerepet, amikor egy szülőnek azon kell gyürkőznie, hogy a gyerekét felvegyék abba az iskolába, amelynek ez egyébként a kötelessége lenne. Az egyik telepi szülő (miután a körzetes iskola kétszer is elutasította gyerekei beiskolázását) Lászlóék javaslatára a Klikhez fordult, ahol megtudta, hogy nem is a tagintézményben kellett volna kérelmeznie a felvételt, hanem az iskola székhelyén. Addig ezt senki nem mondta neki – végül újabb körök után sikerült a gyerekeket bejuttatniuk az iskolába.

Leperegnek róla a szidalmak

Glonczi László az elmúlt években szinte oktatási szakértővé képezte ki magát. A sérelmek szajkózása helyett ugyanis sokkal célravezetőbb a jogszabályok pontos ismerete. László szinte kizárólag a szabad iskolaválasztásra hivatkozik, és a szülőknek is ezt tanácsolja, amikor egy átíratási folyamatot megindítanak.

Glonczi László
©

Előfordult, hogy ő magyarázta el a befogadó intézménynek, hogy előbb neki kell kiállítani egy befogadó nyilatkozatot ahhoz, hogy a küldő intézmény is kiadja a gyerek papírjait. Máskor pedig ő adott a formanyomtatványból, ha az iskola azzal próbált kibújni, hogy nincs neki a szükséges iratformából.

A válogatott szidalmak is leperegnek róla. Ha meghallják, hogy a Sójából jön a gyerek, a legkevesebb, hogy a fejéhez vágják: ez nem menekülttábor! És ha nem is mindig könnyű, a gyerekek érdekében igyekszik jó kapcsolatot kialakítani az intézményvezetőkkel. Egy-egy sikeres átíratás után az iskolák vezetői el is várják, hogy figyelemmel kísérje a gyerekek sorsát. De ez Lászlónak is fontos.

Ma már összesen tizenhárom támogatottja van. Folyamatosan tartja a kapcsolatot a szülők és az iskola között, és segíti a folyamatot, hogy a gyerekek minél könnyebben beilleszkedjenek. Azt ugyanis pontosan tudja, milyen lehetőségei vannak egy olyan gyereknek, aki soha nem járt telepi iskolába: előző házasságából született nagyfia jövőre diplomázik. Angol-fizika szakos tanár lesz.

(A szerző a Roma Sajtóközpont munkatársa)

Érdekesnek találta cikkünket? Értékelje!
Köszönjük!
Cikk megosztása
Címkék