szerző:

A magyar iskolarendszer egyik legnagyobb bűne, hogy nem csökkenti, hanem növeli a társadalmi különbségeket: egyes felmérések szerint 150-200 ezer gyerek nem jut hozzá minőségi oktatáshoz. Márpedig egyszer még piszok sokat fogunk fizetni, ha nem törődünk a szegényebb gyerekekkel: ma két dolgozóra három, húsz év múlva azonban már négy eltartott is juthat.

A Tárki adatai szerint 2014-ben a magyar népesség 16,6 százaléka, vagyis 1,7 millió ember élt jövedelmi szegénységben (háztartásuk egy főre jutó jövedelme nem haladta meg a 78 ezer forintot). A szegénység előfordulása különösen az alacsony iskolai végzettségűeket sújtja, és ráadásul egyre nagyobb mértékben: 24 százalékról 44 százalékra nőtt 2005 és 2014 között azokban a háztartásokban, ahol a háztartásfő legfeljebb általános iskolát végzett. A szegénységben élők közel negyede roma.

A problémára a most induló Tanulószoba kampány próbálja felhívni a figyelmet, amelyhez a Budapest Intézet állított össze megdöbbentő adatokat. Ezek közül az egyik legaggasztóbb a gyerekszegénységre vonatkozik. Mint írják, 2010 és 2014 között 20 százalékról 25-re nőtt Magyarországon a relatív jövedelmi szegénységben élő gyerekek száma. Ez azt jelenti, hogy minden negyedik gyerek a szegénységi küszöb alatti jövedelemmel rendelkező háztartásban él.

©

Ugyanebben az időszakban a mélyszegénységben élő gyerekek száma 3-ról 8 százalékra nőtt, ma körülbelül 130 ezer gyerek él nélkülözésben. Becslések szerint ezen belül 36-54 ezer gyerek súlyos mélyszegénységben él és rendszeresen éhezik.

A gyerekek (0–17 évesek) 9 százaléka, több mint 150 ezer gyerek él olyan lakásban, ahol nincs bent WC és több mint 110 ezren (6,6%) élnek olyan lakásban, amelyben nincsen zuhany vagy fürdőkád. Csaknem 200 ezer 0–17 éves gyerek (11,3%) él sötét lakásban.

A nélkülözés az iskolai teljesítményt is leronthatja.

A szegénység legjobb ellenszere a tanulás

Aki iskolázatlan, az nehezen kap munkát, és előbb-utóbb elszegényedik – ezt szintén egy 2015-ös Tárki-tanulmányra hivatkozva állítják a Budapest Intézet kutatói. A tanulás tehát a szegénység csökkentésének legfontosabb és legerősebb eszköze lehetne, ehhez azonban sokkal jobb és befogadóbb iskolákra volna szükség. A mai iskolák többsége ugyanis nem csökkenti, hanem inkább növeli a tanulók otthonról hozott hátrányait.

Az iskolák gyenge teljesítményét nagyrészt a pedagógiai módszerek elavultsága és a tanári szakma (az alacsony bérek miatt) erősen lecsökkent presztízse magyarázza. Nem a ráfordítás mértéke, hanem sokkal inkább a hatékonysága okozza a problémát – állítják. Vagyis, nem az a probléma, hogy ne lenne elég iskola, vagy elég tanár az iskolákban, hanem az, hogy milyen képességű a tanár és milyen minőségű a tanítás.

©

A pedagógusok többsége – igazodva a Nemzeti Alaptantervhez – az érettségin megkövetelt ismeretek, adatok és képletek megtanítását tartja feladatának, és kevesebb figyelmet szentel az alapkészségek, a szövegértés, számolás vagy a szociális jártasságok fejlesztésének. Erre legtöbbször az eszközei is hiányoznak: nincs birtokában annak a módszertani tudásnak, ami a készségek fejlesztéséhez kell. A 2003 és 2010 közötti továbbképzési programok ugyan javítottak valamit a helyzeten, de a tanárképzés törzstantervébe az új módszertanok még nem épültek be.

Egyes felmérések szerint ma 150-200 ezer gyerek nem jut hozzá minőségi oktatáshoz. Ez azt jelenti, hogy az iskolában nem tanul meg rendesen olvasni, összeadni, kivonni, szorozni. A  legfrissebb, 2012. évi PISA-tesztek eredménye szerint a tizenöt éves magyar gyerekek 19 százaléka (tízből kettő) alapfokon teljesít szövegértésben és 28,4 százaléka (tízből három) nem érte el azt a (hatlépcsős skálán második) szintet matematikából, hogy képes lenne átlagot számolni vagy megérteni egy grafikont.

Márpedig, aki már az alapvető készségeket sem szerzi meg, az nem tud továbbtanulni. Ez oda vezet, hogy a magyar iskolarendszer minden évjárat 16 százalékát általános iskolai végzettséggel ereszti ki a munkapiacra 20-24 éves korában.

©

A számlát végül mindannyian fizetjük

Felnőttként egy érettségizett, szakmát szerzett fiatal 75 százalék eséllyel dolgozik, a bére nagyjából havi 150-190 ezer forint, és ebből 50-64 ezer forintot fizet be az állami költségvetésbe. Az a társa, aki csak nyolc általánost végzett, 50 százalék eséllyel dolgozik és a havi bére csak 111-120 ezer forint, a közös költségvetésbe így 37-40 ezret ad be. Ugyanekkora azonban az esélye (50 %), hogy segélyt kap, vagy közmunkásként dolgozik, vagyis nem befizet, hanem kivesz a költségvetésből, havonta 23-53 ezer forintot.

Ma Magyarországon 3,9 millió dolgozó tart el 6 millió gyereket, munkanélkülit, közmunkást és nyugdíjast. Tehát két dolgozóra három eltartott jut. Ha ma nem teszünk semmit a befogadó és jó minőségű oktatásért, növekedni fog az iskolázatlan fiatalok aránya, akik életük nagyobb részében munkanélküliek, azaz eltartottak lesznek. Ez azt jelenti, hogy a foglalkoztatottak aránya nem növekszik, és húsz év múlva két dolgozóra már akár négy eltartott is jut majd.

©

Tanulószoba

Mindezekre egy új társadalmi kampány, a Demokratikus Ifjúságért Alapítvány (DIA) által elindított Tanulószoba próbálja felhívni a figyelmet. A Norvég Civil Támogatási Alap segítségével megvalósuló kampány célja, hogy információt nyújtson a mélyszegénységben élő kiskorúak helyzetéről, valamint azokról a szervezetekről és civil kezdeményezésekről, amelyek a problémát felismerve már most küzdenek azért, hogy ezek a gyerekek és fiatalok lehetőséget kapjanak a tanulásra.

A témát április 2-án, a Lieblingben (1073 Budapest, Akácfa utca 51.) egy szakmai napon vitatják meg, amely a mélyszegénység elleni küzdelem és a minőségi oktatás kapcsolatáról szól. Olyan előadók fejtik ki gondolataikat többek között, mint Felcsuti Péter közgazdász, Radó Péter oktatáspolitikai szakértő, Liska Márton jogász, Scharle Ágota, a Budapest Intézet kutatója.

Érdekesnek találta cikkünket? Értékelje!
Köszönjük!