"Jobb lenne, ha meg sem születtél volna"
A többség számára nem kérdés, hogy nem verjük a gyereket, de egy pofon vagy rácsapás, kiabálás még mindig sokaknak belefér a nevelésbe – derül ki az Unicef felmérésből. Nem árt tudni, hogy több mint tíz éve zéró tolerancia van a gyermekbántalmazással szemben.
„Nem ismerek más módszert” – viszonylag sokan indokolták ezzel, miért adnak olykor pofont a gyereküknek, csapnak, esetleg kiabálnak rá. A magyar szülők nevelési módszereiről az Unicef magyar bizottsága készíttetett nem reprezentatív, de mindenképpen tanulságos felmerést. Eszerint a csaknem 7 ezer, online megkérdezett - jellemzően fiatal-középkorú, Budapesten vagy nagyvárosban lakó, jól képzett és jó anyagi körülmények között élő, gyermeket nevelő, segítő vagy egyéb szellemi foglalkozású nő – többsége alapvetően elutasítja a bántalmazást, mint nevelési módszert. Kiderült azonban: még mindig vannak közöttük is olyanok, akik elfogadhatónak tartják azt mondani a gyereknek, hogy jobb lenne, ha meg sem születtél volna, netán megengedhetőnek tartják a gyerek megszégyenítését, esetleg azt, hogy büntetésből nem adnak enni a gyereknek, netán bezárják, adott esetben meg is verik.
Leggyakrabban a veszélymegszüntetésre, -megelőzésre hivatkozva teszik ezt, vagy egyszerűen csak azért, mert „így tanul rendet és fegyelmet”. Mindez pedig mindenképpen elkeserítő eredmény, még akkor is, ha az a kutatók számára nyilvánvaló, hogy felnőttkori gyereknevelési attitűdjeink nem függetlenek gyerekkori élményeinktől, s az erőszakos nevelési módszereket követők maguk is gyakrabban voltak bántalmazás – főként kézzel verés és megszégyenítés – áldozatai. Sokat elárul a helyzet komolyságáról az is, hogy miközben 2005 óta Magyarországon is zéró tolerancia van érvényben a gyermekekkel szembeni erőszak valamennyi formájával szemben, közel minden második gyerek úgy gondolja, egy pofon, vagy az ha megütik, nem számít erőszaknak.
Az otthonról hozott agresszió
Nem véletlenül van zavar a fejekben. „2005 óta senki egyetlen fillért sem költött arra, hogy az az erőszakkal szembeni zéró toleranciát megismerhesse bárki is" – árnyalta a képet az Unicef konferenciáján Herczog Mária, az említett kutatás egyik szerzője is. Hiába indult például az Európai Unióban számtalan program a pozitív szülőség ösztönzésére, Magyarországon kevés támpontot kapnak a gyermeket ahhoz, hogy tudják, miként is lehetne ezt másként csinálni. Pedig lehetne.
| „Életmentő” praktikák: |
0. Dühre, haragra, agresszióra nem érdemes egy ugyanilyen sorozatot kilőni szülőként, mert abból "háború" lesz a megbékélés helyett! Ha ezt nehéz megállnunk, akkor "szünetet" kell kérni a lecsillapodásra. Van akinél pár perc, de van akinél órák kérdése is lehet. Ezekben a pillanatokban nem érdemes belemenni a dolgok tisztázásába, hibás keresésbe, megbeszélésbe. A tiszta víz ivása és a friss levegő is segít. 1. Figyelemelterelés: ez a legalapvetőbb lehetőség minden korosztályban, főleg ha gyorsan meg kell szüntetni egy kialakult kellemetlen helyzetet (áruházban hiszti, színházban sírógörcs). Ehhez kell a humor és az érzelmi intelligencia használata. Próbálkozni kell, mert minél kisebb a gyermek, annál nehezebb lehet, de épp ez az a módszer, amely a fókuszált figyelem, motiváción keresztül képes a gyermeket kilendíteni ebből a beszorult élethelyzetből. 2. Azonnali bocsánatkérés és bűnbánatra felszólítás mellőzése: ez egy agresszív forma és nem vezet jó útra. Regressziót okoz, vagyis a problémába való bennmaradást. Meg kell várni azt, amíg beszélgethetünk róla, akkor sem úgy kommunikálva, hogy "kérj bocsánatot", hanem asszertív kommunikációval: "Mit gondolsz, mit kéne most tenned, mondanod, ha te voltál a hibás?" Rá kell vezetni erre a gyermeket. Ezt már óvodáskorban nagycsoporttól lehet alkalmazni. Azelőtti életszakaszban pedig kéz a kézben például odamenni ahhoz, aki ellen vétett valamit és együtt elmondani a dolgokat. Ez a minta beépülhet. 3. Rángatás és ütés helyett "támasz-érintés" a háton, kezen, fejen: annyit fog érezni belőlünk: "itt vagyok, veled vagyok, együtt érzek veled, megértelek, nem vagy egyedül". Lehet, hogy először elrángatja magát az érintéstől, de akkor egy kis idő után újrapróbálkozva megtehetjük ezt. 4. Biztonság megtalálása: nagyon fontos azt tudni, hogy a frusztrációs szint túlságosan kilendül a medréből, akkor akár gyermekként, akár szülőként biztonságot megingató élethelyzetet állíthat elő! Gyermekként ütni kezdi valamivel önmagát vagy a falba a fejét, vagy ledobja magát a földre; ez egy önagresszió, ezt meg kell szüntetni, párnával biztonságot adó lehet vagy egy takaró segíthet. 5. Beszélgetés "itt és most" mentálhigiénés pillanatban: a szemkontaktus a kommunikációban egyre ritkább, pedig ha a szem a lélek tükre, akkor az egyik legfontosabb szegmense lehet a beszélgetésnek. Kizáródik a világ az összes problémával, megszűnik minden és csak egymásra figyelünk. Ha ezekben a pillanatokban szülőként rögtön arra törekszünk, hogy az érzéseit kihozni belőle, felhangosítani, kivetíteni, megneveztetni vele. Gyermekeknél eszköz ehhez a szerepjáték, báb, a rajz, a művészetek! 6. Büntetés helyett következmények rendszerének kialakítása: a büntetés megalázással, kirekesztéssel, izolációs életérzésekkel járó folyamat. Emiatt aztán sok az önbüntető és függőségét nem jól kezelő felnőtt szülő. A következmény egy természetes folyamat. A természetben is mindennek van pozítiv vagy negatív következménye. Ha nem vigyázunk a levegőre, szennyezett lesz. Ha elhagytad a telefonod, akkor egy darabig nem vesz a család újat és addig nem tud rajta játszani az iskolás. Ezeket be kell építeni kiskortól kezdve a hétköznapokba. |
A bajok forrása az, hogy felnőtt az a generáció, amelynél a gyermekkori nevelés szoros része volt az elfojtás, a harag, az izoláció, a kirekesztéses büntetés, illetve a nyílt vagy éppen rejtett agresszió. „Nem volt szégyen, ha anyuka berángatta a zuhany alá, ha az apuka az utcán felpofozta, elverte a gyermekeit. Sőt, a megvetés helyett elismerő tekinteteket is kaphatott a környezettől azért, mert ő legalább jól megneveli a gyermekeit” – magyarázza Pólus Enikő családi- és párkapcsolati edukációs tréner.
Ezáltal az agresszió, elfojtás és ráerőltetéses nevelés alapján nevelődött fel a most szülővé vált felnőttek társadalma, így az ő magatartás- és viselkedés szabályozásukat is ez határozta meg. „Ha a felnőttekben agresszív és elfojtott érzelmek, érzések vannak, akkor a düh szintjének a megemelkedésével rengeteg belső frusztráció szeretne kiszabadulni, és ezek törnek ki a gyermekeink rendszabályozása közben. Az a lelki, idegrendszeri, fizikai terhelhetőségünktől függ, hogy mit bírunk és mikor borulunk ki” – mondja Pólus. A szakértő hangsúlyozza, a bennünk keletkezett düh, harag, agresszió nem jó "tanítómestere" a szülőknek.
Elég "elég jó" szülőnek lenni
A gyermeknevelés folyamán a legfontosabb dolog, amit tehetünk, az az önismeret, önnevelés, illetve a frusztrációink megfelelő levezetése. „Semmi gond, ha ezt eddig elszúrtuk” – hangsúlyozta a szakértő. A jó minta pedig semmiképp sem az, hogy átesünk a "ló túloldalára" és mindent ráhagyunk, megengedünk a gyermeknek, mert ez veszélyes - figyelmeztet a szakértő. Pólus úgy véli, nincs tökéletes szülő, és „különben is elég "elég jó" szülőnek lenni”. A nevelés ugyanis hosszú folyamat, és közben egy valamit kell jól észben tartani: az alapja semmiképpen se legyen az, hogy "majd jól megnevellek".
Nem ajánlatosak viszont az internetes instant módszerek. Így például a hiszti nem szűnik meg a lépcsőre ültetéssel, a sírás sem szűnik a hideg vizes mosdatástól. Nem hatékony, ha az ellenállást látva, a szobájába zárjuk, vagy ha a rossz jegyeket a barátok megvonásával büntetjük. S attól sem lesz jó evő, ha becsapjuk őt. „Ezeket felejtsük el egy életre, mert a "Google-pedagógia" nincs átvizsgálva, és nincs benne emberi kapcsolódás, ami a gyermeknevelés alapja” – hangsúlyozza a szakértő.
„Valamikor elkerülhetetlen, hogy a szülő tehetetlenségében kiabál” – mondja Balatoni József pedagógus, népszerű blogja alapján „Jocó bácsi”, aki amúgy a Felelős Szülők Iskolája által szervezett Rögtönzött Szülői Értekezlet című iskolaszínházi előadásokon is segít a konfliktusmegoldásban, érzelmi közeledésben. Mint mondja, olykor nála is betelik a pohár, de ez szerinte nem egyenlő azzal, ha egy gyereket valaki indoklás nélkül bánt. Jocó bácsi a konfliktus alapját képező helyzetek megoldását amúgy a „sokkolásban”, kizökkentésben látja.
A szülőnek is vannak igényei
„Ha egy gyerek odavágja magát az áruházban, de az anyja nem könyörög neki, hogy álljon fel, hanem egyszerűen továbbsétál, rövid időn belül a gyerek magától is felugrik, s szalad utána” – mondja. Nem ördögtől való a büntetés sem, a lényeg: úgy válasszák meg, hogy valóban hasson, amitől rossz érzése támad. „Ettől fogja megjegyezni, hogy ezt máskor ne csinálja” - magyarázza Balatoni. Olyan gyereket például nem érdemes eltiltani a tv-től, aki nem is szereti nézni azt. A pedagógus szerint már gyerekkortól lehet és kell őszintén beszélni, érdemes a már egészen picivel tisztázni, mit lehet és mit nem, ezzel is rengeteg konfliktus megelőzhető. A pedagógus úgy véli, a testvérháború is teljesen természetes. „Az én húgom például a verekedéseinknek hála olyan felnőtt lett, aki képes magát megvédeni” – mondott praktikus példát a saját életéből.
Az agressziómentes neveléshez szakértők szerint az is elengedhetetlen, hogy a szülők önmagukra is szánjanak időt; vegyék komolyan saját igényüket párkapcsolatuk ápolására, az intimitásra és a kikapcsolódásra. A szülők rengeteget tanulhatnak abból is, ha tapasztalataikat megosztják más barátokkal és családtagokkal. Jó tanácsokra nem csak a veszélyeztetett gyerekek szüleinek van szüksége - hangsúlyozzák szakértők, akik szerint „a segítségkérés a felelősségtudat jele, nem pedig a gyengeségé”.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
