Seres László
Seres László

Más se hiányzik a mai Magyarországon, mint "a gazdagok" elleni hadüzenet, a siker, a tudás és a teljesítmény elleni hisztériakampány. Vélemény.

"Mi csak mint osztályt likvidáljuk magukat, ahogy ezt Sztálin elvtárs megmondta, de egyénenként senkit sem akarunk megsemmisíteni!" (A Te rongyos élet c. filmből)

"Félmillió forint egy ilyen helikopterbérlés, minden középosztálybéli ember ki tudná fizetni." (Bencsik András)

 

"Elég végigmenni a belváros előkelő üzletein, meg az előkelő éjszakai lokálokon, és a vak is láthatja, hogy éppen elegen vannak ma is az úgynevezett jól élők, akiknek jövedelme jelentékeny részben háborús és spekulációs eredetű" – jelentette ki hatalmas tetszést aratva Rákosi Mátyás 1947. május 10-én, megadva az alaphangot egy olyan rendszer létrehozásához, ahol a Párt minden további nélkül megállapíthatja, kik az "úgynevezett jól élők", hányan vannak, honnan van pénzük, mennyit kell tőlük elvenni, hogy másnak jó legyen, és csak mint osztályt, vagy ha kell, egyénenként is likvidálni kell-e őket. "Fizessenek a gazdagok!" – adta ki a jelszót népünk bölcs vezére, Sztálin legjobb magyar tanítványa.

Két hétre rá Rákosi tovább boncolgatta az említett szlogent. "A dolgozó néptől újabb áldozatokat követelni nem lehet. Van azonban egy réteg, mely tehetős és amely eddig ki tudta húzni magát az áldozatok vállalása alól. Ezek a gazdagok! Mi tehát azt követeljük: fizessenek a gazdagok! Meg kell vizsgálni minden gazdagodást, ami a háború kitörése óta állt elő. Azoknak a gazdagoknak, akik a háború révén vagy a pénzromlással szerezték a vagyonukat, szükség esetén 75%-ig el kell venni a szaporulatát és a hároméves terv céljaira kell fordítani" – hangoztatta a pártvezér.

A cél természetesen nemes volt, mint évszázadok óta minden baloldalinak és progresszívnek nevezett állami lopás: "A spekuláció üldözése önmagában még nem elég. Ahhoz, hogy több ruhát és cipőt tudjunk megfelelő áron adni a dolgozóknak, új rendszerre van szükség: tervszerű gazdálkodásra." Még mindig van, aki csodálkozik, hogy vezethetett ez a szép, nemes, az emberi egyenlőséget megcélzó humánus eszme teljesen szükségszerűen a Gulághoz, az ávóhoz, a kuláklistához, az ÁVH kulákverő csoportjaihoz, a padlássöpréshez, és még mindig van, aki elhiszi: ahhoz, hogy a szegények olcsó javakhoz jussanak, előbb el kell venni a pénzt a "gazdagoktól".

A baloldal persze sokat változott a százmilliós kommunista hullahegy óta, ma már senki nem akarja lágerbe vinni az osztályellenséget, elég jól megadóztatni, a nagyobb társadalmi egyenlőség, az igazságosabb hozzáférés, az ökoszociális piacgazdaság vagy ki tudja, milyen aktuális tévedés nevében.

Magyar relációban az elmúlt években annyi történt, hogy az osztálygyűlölet, a vagyonosok, "spekulánsok", bankok és multik elleni hisztériakeltés átszivárgott a jobboldalra, és leginkább a "polgári" Fidesz miniszterelnökétől és az őt kiszolgáló lakájoktól jött. 2002-ben a Thürmer-féle Munkáspárt kampányolt gondtalanul a "Fizessenek a gazdagok!" szlogennel, nagyobb nyereségadót, a gonosz multik megadóztatását és vagyonadót követelve, jellegükből következően természetes módon.

Ma az igazi baj nem a hithű kommunistákkal van, hanem azzal, hová süllyednek napi szinten a demokratikus ellenzék pártjai, ahhoz képest, hogy mégiscsak tőlük várnánk az arrogáns, korrupt és a magántulajdont üldöző NER legyőzését. Jó, most még nyilván tart az önprofilírozás időszaka, a brand ismertté tétele ill. átpozicionálása néhány karakteres jellemző alapján – de mit emel ki az egyelőre legerősebb (így is a Jobbik mögött kullogó) baloldali párt önmagáról? Lenne mit mondani oktatásról, 21. századi tudásalapról, egészségügyről, korrupcióról, putyinizálódásról, ehelyett egészen komolyan és iróniamentesen Rákosiék szlogenjével vágnak neki 2018-nak.

Amikor Botka László arról beszél március 15-e táján, hogy "a forradalmi Magyarország ma aktuálisabb, mint valaha", és "Fizessenek a gazdagok!", akkor természetesen nem akar kuláklistát, nem tervezi Széles, Demján, Gattyán urak és a Top 100-ban szereplő többi ember kitelepítését, csak felelőtlenül hadovál, és mellesleg egy életveszélyes dolgot üzen. A ma luxusban élők az MSZP miniszterelnök-jelöltje szerint

nem a saját erejükből, hanem a mi fejünkre taposva

jutottak oda, ahol most vannak, ezért

a gazdagoktól azt várjuk el, rosszul mondom: azt követeljük, hogy vállaljanak arányos terhet a közteherviselésből.

A gazdagoktól, mint olyanoktól? Igen, tekintet nélkül a vagyon keletkezésének módjára. Botka László szerint teljesen mindegy, hogy valaki Mészáros Lőrincként vagy Tiborcz Istvánként a hatalomba való bebetonozottságnak, az uralkodó családnak és baráti körnek köszönhetően jut megrendeléshez, ergo vagyonhoz, vagy pl. tisztességesen megdolgozik érte, gondolkodik, kreatívan ötletel, ergo teljes joggal gazdagszik. Nem, ez az MSZP miniszterelnök-jelöltjének és mögötte összezáró pártjának egykutya:

aki havonta egymillió forintnál többet keres, annak fizetnie kell. Aki tízmilliós autóban ül, annak fizetnie kell. Akinek százmillió forint megtakarítása van, annak fizetnie kell.

Venezuelában elég jól látjuk, hová vezet mindez: most éppen a pékeken a sor, gondolom az ottani kommunisták progresszív baloldaliak is olvasták Adam Smithnél, hogy "ebédünket nem a mészáros, a serfőző vagy a pék jóindulatától várjuk, hanem attól, hogy ezek a saját érdekeiket tartják szem előtt".

Más se hiányzik a mai Magyarországon, mint "a gazdagok" elleni hadüzenet, a siker, a tudás és a teljesítmény elleni hisztériakampány, egy kalap alá véve a minden állami akadályt leküzdeni akaró független vállalkozót a crony capitalist tolvajbandával. Hiába közli ezután Botka, hogy "ez nem egy gazdagellenes, hanem egy igazságpárti kampány", a baj már megtörtént, a Fidesz után az MSZP-n is le fog szivárogni a rákosista elmebaj, az igazságos teherviselés álcája mögé bújó nettó osztálygyűlölet és osztályharc. A "luxusadóval" és a vagyonadóval ráadásul a tökéletes időzítésnek köszönhetően sikerült akkor előállniuk, amikor a kormánypárt épp a saját osztályharcát vívja a rothadó Nyugat képviselőivel, a multikkal.

Ha Botka László értelmes módon, a baloldalt és a nem éppen baloldali, de NER-ellenes középosztályt is meg akarta volna szólítani, beszélhetett volna csak arányosabb adóztatásról, a kétséges vagyonok esetében pedig jogállami elszámoltatásról, felelősségre vonásról, a korrupt NER-elit bíróság elé állításáról, már megfelelő bizonyítékok birtokában persze. Beszélhetett volna arról, hogy a progresszív adórendszertől remélt plusz 300 milliárd forint önmagában még semmire sem elég – de némi újraelosztás mellett, modern néppártként, nem is ők akarnak az emberek pénze felett rendelkezni, csak lehetőséget biztosítani, tulajdonjogot, joguralmat és jogbiztonságot garantálni.

Így viszont Botka nemcsak abban bűnös, hogy a szegényebben élők legalantasabb ösztöneire, az irigységre és az osztálygyűlöletre apellál (ráadásul ha ezt teszi, eléggé le is nézi ezt a réteget), hanem – saját szemszögéből nézve – kárt is okoz, hiszen a vagyonosabbakat, a középosztálytól felfelé mindenkit jól el is taszít magától: ja, hogy visszajönnek a kommunisták, akkor inkább maradok a Fidesznél. Kevés kivétellel beállt a teljes gazdagellenes konszenzus a parlamentben: a Fideszt ismerjük (Orbán: a nemzetek fellázadtak "a brüsszeli bürokraták, a liberális világmédia és a feneketlen bendőjű nemzetközi tőke álszent szövetsége" ellen), az MSZP most balról előz, a Jobbik pedig a bankadó és a multiadó mellé "földesúradót" is bevezetne.

Én a pékek helyében elég szkeptikus lennék.