hvg.hu: A kormányt végtelenül feldühítette, hogy a strasbourgi bíróság múlt héten kártérítést ítélt meg két bangladesi férfinak Magyarországgal szemben. Haragjuk egy része abból táplálkozik, hogy a Magyar Helsinki Bizottság látta el képviseletüket. Hogyan találtak rájuk annak idején?

Pardavi Márta: Amikor 2015. szeptember 15-én életbe lépett a jogi határzárral felálló új szabályozás, ott voltunk a kerítésnél, amikor az bezárult. Próbáltunk információt nyújtani az érkező menekülőknek abban az éjféli órában is, és ügyfelet is próbáltunk találni, akinek az ügyén keresztül az új szabályozás jogellenességét be tudjuk mutatni. A bangladesiek ezen a napon kerültek be a tranzitzónában, ahol nagy volt a kavarodás, káosz. Ott voltak ők is fogva tartva. Pár napra rá az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága, a UNHCR segítségével szereztük meg az ügyvédi meghatalmazást. Az ügyet Pohárnok Barbara, a Helsinki állandó ügyvédje vitte, az ő szakmai dicsősége, hogy megtaláltuk a két bangladesi menekülőt, és a bíróságon előadott érvelés is hozzá fűződik.

hvg.hu: Akkor az első napok zűrzavarát használta ki a Helsinki, mielőtt rendeződtek volna a dolgok?

P. M.: Nem, mert a jogsérelmet éppen az okozta, amit a magyar Országgyűlés alkotott. Csak mivel az Európai emberi jogi egyezmény úgy működik, hogy kell egy konkrét ügyfél, akinek ez ügyén át be lehet mutatni a rossz rendszert, számunkra a strasbourgi ügyek stratégiai célt is szolgálnak. Azon túl persze, hogy Magyarországon sokszor nincs további jogorvoslati lehetőség. Tehát fontosnak tartottuk egy olyan ügyet találni, ahol konkrétan segíthetünk egy panaszosnak, és be tudjuk bizonyítani a szabályozás jogellenességét.

hvg.hu: De a határon elmúlt a káosz, amelyet a két bangladesinek el kellett szenvednie.

Fazekas István

P. M.: A nekik gondot okozó alapproblémák a mai napig fennállnak, sőt hatványozódnak a most 28-án hatályba lépő új szabályoknak köszönhetően. A bíróság megállapította, hogy a kormány megállapításaival ellentétesen a tranzitzónában valójában fogva tartás történik, ha pedig így van, akkor lennie kellene hozzá jogszabályi háttérnek is. Tehát ez a döntés nem lehet önkényes, hozni kell róla egy döntést, ami ellen biztosítani kell a jogorvoslatot. Egyik sincs benne a jogi szabályozásban.

Nem véletlen a kormányzati hisztéria, ők is érzik, hogy ez a strasbourgi döntés kimondta: alapjaiban jogellenes a magyar menekültügyi szabályozás.

hvg.hu: De a kormány azt mondja, nincsen fogva tartva senki, mert Szerbia felé bárki elhagyhatja a tranzitzónát, tehát szabadon távozhat, csak nem arra, amerre szeretne.

P. M.: Az intézkedést jogi és gyakorlati szempontból is lehet vizsgálni, mind a kettő ugyanarra lyukad ki: itt fogva tartásról lehet beszélni. Bármelyik, a fogva tartás tényét tagadó kormányzati szereplő ott tartózkodna 23 napig, mint a bangladesiek, a tranzitzónában, akkor nem vitatnák a tényeket: egyenruhás rendőrök, fegyveres biztonsági őrök vigyázzák az ott tartózkodó külföldieket, egy szögesdrót kerítéssel van körbezárva az egész, a mozgásszabadságuk kontrollált. Nem csak a bejutás, a kijutás is nélkülözi a jogi kereteket, mivel a tranzitzónát elhagyó külföldieket Szerbia nem fogadja vissza hivatalosan. Ha valaki azon az áron kerülhet ki, és távozhat Szerbiába, hogy lemond a menedékkérelméről, az nem feleltethető meg annak, hogy ez egy szabad döntés, mivel le kell mondania hozzá egy olyan alapvető emberi jogáról, amely a magyar Alaptörvényben is biztosítva van. Ebben nincs semmi újdonság, ezt a magyar kormány is tudhatta, az Igazságügyi Minisztériumban azok, akik a strasbourgi ügyeket képviselik, kellett, hogy ismerjék azokat a múltbéli strasbourgi ügyeket, amelyek sorra megállapítják, hogy egy ilyen helyzet fogva tartásnak minősül. Még egy rendőrségi előállításnak is vannak feltételei, időkorlátja. És felháborítónak tartom, hogy a magyar kormány úgy döntött, hogy a menedékkérőkre az alapvető emberi jogi normákat nem kell alkalmazni, őket nem illetik meg azok a jogi garanciák, amelyek mindenki mást megilletnek.

hvg.hu: Miután a bíróság kártalanítást ítélt meg, elhangzott kormánykörökből, hogy ki tudja, hol járnak már ezek a bangladesi emberek. Fel lehet őket lelni, hozzá fognak férni a sérelmi díjhoz?

P. M.: Az ügyvédünk dolgozik azon, hogy felvegye velük a kapcsolatot. A magyar menekültügyi kontextus velejárója, hogy az ügyfelek eltűnnek, továbbmennek. Valakivel tudjuk a kapcsolatot tartani telefonon vagy e-mailben, valakivel nem. Az ő érdekük az, hogy megkapják a pénzt. Addig letétbe kell a pénzt helyezni, mi nem fogjuk elhasználni, ez rájuk vár. Ha nincs meg az ügyfél, akkor kérdés, mi történik a pénzükkel, de még rövid idő telt el. Mi mindent meg fogunk tenni, hogy megtaláljuk őket, valószínűleg Nyugat-Európában vannak, más civil szervezet vagy az UNHCR segítségét lehet majd igénybe venni, hogy utolérjük őket. Volt már ilyen, több 2015-ös strasbourgi döntés után keresni kellett az ügyfeleinket, ez sikerült, felvehették a pénzt.

hvg.hu: Felmerült kormányoldalon, hogy az állam hivatalosan mondja ki: nálunk nincs joghatósága az EJEB-nek, felfüggesztjük az Európai emberi jogi egyezmény egyes pontjait, kilépünk az egész rendszerből.

P. M.: Egyelőre ezt olyan személyek mondják, akik nem a magyar kormány álláspontját képviselik, majd ha az igazságügyi miniszter is elmondja, akkor komolyan lehet már venni, de egyelőre ezek csak elszállt politikai reakciók.

Fazekas István

hvg.hu: De azt viszont Dömötör Csaba államtitkár mondta, hogy a civilek keresnek ezekkel a perekkel, a strasbourgi ítélettel a Helsinki anyagilag is jól járt.

P. M.: A Helsinki egyáltalán nem járt jól ezzel, egy perben Magyarországon is megítélik a nyertes félnek járó jogi képviseleti munkadíjat, ebben nincs semmi extra. Akkor nem járt volna díjazás, ha Magyarország nyerte volna a pert, de ehhez a szabályozást kellett volna konformmá tenni az európai emberi jogi egyezménnyel. A kialakult, évtizedes kikristályosodott elveket alkalmazta a bíróság,

a kormány nem tud mit vitatni, ezért maradnak ezek a stigmatizáló megjegyzések.

hvg.hu: További perekben is Strasbourg elé citálják az országot?

P. M.: Sajnos abból kell kiindulnunk, hogy a jogellenes szabályok nem fognak egykönnyen megváltozni, még ha ezek az emberi jogi normák mellett konkrétan uniós jogba is ütköznek. Lesz egy csomó ügyfél, főleg, hogy mostantól mindenki a tranzitzónába kerül automatikusan, egyéni mérlegelés nélkül, automatikusan, jogi keretek nélkül.

hvg.hu: Akkor a Helsinki keresni fog újabb ügyfeleket?

P. M.: Egy jogvédő szervezetnek az a feladata, hogy jogi érvekkel is világítson rá jogsértésekre. Mi 2015 augusztusa óta bíráljuk az új menekültügyi törvénymódosítást, és fordultunk a köztársasági elnökhöz is, hogy az Alkotmánybíróságtól kérjen normakontrollt, és ne írja alá. Ezeket az érveket pedig konkrét ügyekben is képviselni kell, ha más módja nincs az emberi jogok védelmének. Ha nem ilyen kiélezett, elképesztően szélsőséges politikai kontextusban kerülne sor ezekre az ügyekre, fel sem merülne senkiben, hogy a bírósági utat ne lehessen igénybe venni. Egy demokráciában a bírósághoz fordulás a jogok érvényesítésére egy alapvető eszköz. A Helsinki kifejtett kritikája mindig jogi érvekkel van alátámasztva. Más lenne a következmény, ha a kormány máshogy reagálna az ítéletre. Ahogy mondjuk másként reagált a börtönzsúfoltság ügyében hozott strasbourgi ítéletre, változtatott. Menekültügyben viszont nem enged, pedig megfontolhatná az európai és a magyar menekültügyi szabályozásban létező menekültügyi őrizet alkalmazását, ám ezúttal a jogi normáknak való megfelelés, úgy látszik, ellentétes a kormányzati politikával.

Ez a hatalom jogállamhoz való viszonyáról is egyértelműen hitet tesz: nem tiszteli azt.

A jogellenes menekültügyi szabályozás azért is kell aggasszon bárkit, mert nemcsak a menedékkérőkről szól. Azok a jogállami normák, amiket a kormány felrúg a menedékkérőkkel szemben, nagyon könnyen a kerítésen belül élő magyar állampolgárok hátrányára is fordíthatók lesznek, vagyis magyar állampolgárok bizonyos csoportjait is fogva lehet tartani jogalap és bírói kontroll nélkül.

Fazekas István

hvg.hu: A kormány azzal érvel, hogy a kerítés és jogi határzár nélkül ellenőrizetlenül áramolhatnának be a migránsok az országba. A Helsinki tehát árt Magyarország védelmének.

P. M.: 2006 óta áll fenn a Magyar Helsinki Bizottságnak egy együttműködési megállapodása az ORFK-val és az UNHCR-rel, aminek az a lényege, hogy a három szervezet azon dolgozik, hogy a határellenőrzés során hogyan lehet biztosítani a menedékkérés jogát a gyakorlatban. Ez a mai napig hatályban van, és az az alapvetése, hogy bizony, a határvédelem minden állam szuverén joga és kötelezettsége. A strasbourgi esetjog is teljesen tisztán szól erről,

nincs szabad grasszálás.

De ennek a felelősségnek az érvényesítése során biztosítani kell azt, hogy az emberi jogoknak megfelelően bánjanak azokkal, akik a határon megjelennek. Sokszor hivatkozik a kormány a schengeni határellenőrzési kódexre, amely előírja a határellenőrzés lefolytatását a schengeni külső határokon, de szívesen felejtkezik el arról, hogy ugyanott megtalálható az is, hogy ezeket a lépéseket a menedékkérés jogának tiszteletben tartása mellett kell végrehajtani. Sokszor hallani azt is, hogy Európában sorra szigorodnak a menekültügyi szabályok, csakhogy külföldön a falon megnyíló ajtók gyakorlati megvalósításáról is beszélnek, míg a magyar kormány kizárólagosan a fal megépítéséről.

hvg.hu: Azért nem csak a falról beszélnek. Németh Szilárd és Lázár János például a civilek titkosszolgálati megfigyeléséről is. Transzparenciát akarnak végre teremteni a Helsinkinél és társainál.

P. M.: Lázár János egyébként a Helsinki kötelékébe tartozott, hiszen részt vett a fogda- és börtönmegfigyelő programunkban, és erről mindig is büszkén nyilatkozik, azt mondja, ez „az emberi jogi kérdésben végzett szakmai munka szerinte kritikus, de építő jellegű volt”. A Helsinki tevékenysége és gazdálkodása régóta átlátható, részletes törvényi kontroll alatt dolgozik, minden beszámolónk nyilvános. Érdekes, hogy a kormány a CÖF-höz hasonló más civil szervezetek gazdálkodása és forrásai miatt nem aggódik olyan nagyon.

Fazekas István

hvg.hu: A Századvég elemzése szerint a Soros-féle civilek lobbicégnek kéne, hogy minősüljenek, ezért kéne regisztrálni őket. Azt is halljuk sokat, hogy Soros-pénzből élő civilek a pénzt folyósító akaratát közvetítik, neki tetsző üzenetet kommunikálnak.

P. M.: Ez egy másik logika. Rengeteg helyről kapunk támogatást, az UNHCR-től is, az Európai Bizottságtól és magánalapítványoktól, pályázati úton. Nincs olyan, hogy reggel 9-kor érkezik a direktíva, hogy mit kéne tenni vagy mondani. Miért nem aggályos a kormánynak az EU és az onnan érkező pénzek, amelyek a magyar gazdaság nélkülözhetetlen forrásai? Ezeket a pénzeket a kormány egy előre egyeztetett terv szerint használja fel, elvileg az ország boldogulásának és fejlődésének érdekében. Miért nem aggódik, hogy az EU, amely elég konkrét politikai-jogi alapállást képvisel, beleszól a pénzek elköltésébe?

hvg.hu: Nemrég fogadtak el Izraelben egy új törvényt, aminek értelmében a külföldről érkező pénzadományokat a politikai szervezeteknek be kell jelenteniük, mert volt egy olyan eset, amikor egy párt elleni kampányt pénzeltek külföldi forrásból. Ez azért nyugtalanító.

P. M.: Folyton támadják a civileket, hogy senki nem választotta meg őket, demokratikus deficit van – de a civilek nem közhatalmi szereplők. Miért kéne egy közhatalommal nem rendelkező szervezetnek demokratikus legitimációval rendelkeznie?

Az egyházak vagy a sajtó miért van kevesebb hatással egy társadalom életére, mint egy civil szervezet?

Vagy ezek szerint demokratikusan kéne kiválasztani a papokat és a főszerkesztőket is? A tüntetőket? Miért ne lehetne demokratikus legitimáció hiányában a közéletet alakító tevékenységet folytatni? Mire szolgálnak a politikai szabadságjogok, ha nem arra, hogy alakítsuk a közügyek állapotát? És miért baj az, hogy amit mi 2006-ban, a rendőri túlkapások idején a Fidesszel szakmai szinten együttműködve képviseltünk, elértünk számos jogi eljárásban, illetve a Független Rendészeti Panasztestület létrehozásával, és ahová fordulni lehet rendőrség elleni panasz esetében, szóval ugyanezek az eszközök, törekvések miért lesznek rögtön gyanúsak, ha a külföldi menedékérők helyzetére vonatkoznak?