Dercsényi Dávid
Dercsényi Dávid

Hirtelen megtalálta a filantróp énjét a magyar kormány, egy Svédországban megkeresztelkedett iráni menekültnek felajánlotta, hogy befogadjuk, ha hozzánk adja be a menedékkérelmét. Korábban a magyar állam gond nélkül kitoloncolt hozzánk menekült keresztényt is, az sem zavarta, ha Iránba kellett visszaküldenie.

Hazánk adhat új otthont egy Iránból elmenekült keresztény nőnek, Aideen Strandssonnak, adja hírül a Magyar Idők, amelyből azt is megtudhattuk, hogy a nő Svédországban adta be menedékkérelmét, amit a svéd állam kétszer elutasított. Aideen Strandsson egyébként már ott kint, Svédországban vette fel svéd vezetéknevét, és ott keresztelkedett meg nyilvánosan, amit úgy indokolt, hogy „ki szerettem volna mondani, hogy szabad vagyok, hogy keresztény vagyok, és azt szerettem volna, és azt akartam, hogy ezt mások is tudják”. Svédország pedig vissza akarta toloncolni a nőt Iránba.

A magyar kormánynak több sem kellett, bejelentette, hogy ha a nő kérné, befogadná Strandsson, bár arról természetesen ő említést sem tett, hogy ide kívánna jönni. Az Orbán Viktor szabadsága alatt őt helyettesítő Semjén Zsolt megütközött a svéd döntésen. Ami persze elsőre ugyanolyan, azonnali meghívólevélként is értelmezhető a világ üldözött keresztényei számára, amilyen Angela Merkel 2015-ös üzenete volt a szíriai háborúból menekülteknek, és amelyet azóta rendszeresen bírál a Fidesz-kormány.

©

Semjén Zsolt bemondását nyugodtan értékelhetjük úgy, hogy az szimpla politikai színjáték a menekültek befogadását - velünk ellentétben - valóban komolyan vevő Svédországgal szemben.

"A Magyarországra érkezett keresztény menedékkérők nálunk ugyanolyan embertelen, elégtelen bánásmódban részesülnek, mint akik nem a keresztényüldözésre hivatkozva kérik a nemzetközi védelmet" 

- mondja a hvg.hu-nak Pardavi Márta, a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke, aki szerint Semjén felajánlása azért is teremt sajátos jogi helyzetet, mert a dublini eljárás szerint alapban egy menedékkérő nem adhatja be egyszer itt, másszor ott a menedékkérelmét, mert ahol egyszer már lefolytatták az eljárását, ott megítélték az ügyét, és Aideen Strandsson esetében ez Svédországban történik meg. Igaz, nemrég beszámoltunk egy afgán menedékkérő történetéről, akinek itt nálunk kétszer nem fogadták el a kérelmét, Ausztriában viszont igen, ez azonban annyiban más helyzet, hogy az osztrákok felmondták a dublini egyezményt Magyarországra nézve. Különleges, egyedi miniszteri engedély, nálunk Pintér Sándor aláírása kell ahhoz, hogy valakinek egy EU-s tagállam mégis megadhassa a védelmet, ha már egyszer egy másik elutasította – mondja Pardavi.  

Alkotmányos és erkölcsi kötelesség

Semjén kifejtette a kormány elvi álláspontját is: „Akik valódi menekültek, azoknak segítünk”. Szerinte az iszlám világban, különösen az arab tavasz óta a keresztények veszélyben vannak, a legveszélyeztetettebb csoportot alkotják. 

„Az üldözött keresztények befogadása egyszerre erkölcsi és alkotmányos kötelezettségünk”

 – ez tiszta beszéd. A keresztények Semjén szerint könnyebben integrálhatóak a keresztény európai civilizációba, szemben a muszlimokkal, „akik nem akarnak integrálódni”.

©

A kormányfő-helyettes nyilatkozata emberiességet sugall, ám rögtön kiderül, hogy képmutatás, ha felidézzük, hogy hogyan bánik el a magyar állam olyan menekültekkel, akikkel nem tud bekerülni a hírekbe:

-          Találkoztunk olyan, identitását féltő kameruni protestáns menekülttel, T.-vel, aki a körmendi sátortáborban úgy érezte, meg akarja őt ölni a magyar állam

-          A magyar menekültügy ellenséges hozzáállása a hozzánk érkező keresztény menekülteket is sújtja a keresztény menekültsegítő szervezetek elmondása szerint, hiába hoztunk létre üldözött keresztényeket segítő államtitkárságot 800 millió forintból.

-          Amikor Kövér László házelnök Iránban járt a leghalványabb jelét sem adta, hogy féltené az országban élő keresztényeket, leginkább a keleti nyitás jegyében létrehozható üzletek iránt lelkesedett, és amikor a Parlamenti Sajtóirodát is megkérdeztük a keresztény problémáról, annyit válaszoltak:

„Iránban elismert vallás a kereszténység, a keresztények állandó parlamenti képviselői hellyel rendelkeznek,”

azaz nincs itt semmi látnivaló. Most Semjén Zsolt úgy látja, az iszlám világban a keresztények nagy veszélyben vannak, a legveszélyeztetettebb csoportot alkotják.

-          Vagy akár azt, hogy miközben passzív agresszív módon támadjuk Svédország embertelenségét, mégiscsak az északi állam fogad be és kezel menekülteket úgy, hogy látszik, tényleg meg akarja oldani az integrációjukat.

És ki ne emlékezne a további esetekre: a magyar állami, minimális büdzsével rendelkező, példaként lobogtatott menekültsegítő Hungary Helpsre, vagy a fantomi sorsra jutott, titokzatos, a saját egyháza itthoni képviselője előtt is ismeretlen ezer kopt keresztény család befogadására.

De mit tettünk valójában?

De legjobban mégis személyes sorsokon keresztül lehetne bemutatni azt, hogy a magyar kormány, a magyar állam valójában mit ért a keresztény menekültek megsegítése alatt, merthogy annak semmi köze nincs a Semjén-, Balog- és Orbán-féle önfényezéshez:

Budapesten működik a St. Columba Church, a skót protestáns egyház, azaz Balog Zoltán miniszter és lelkész református egyházának skót testvéregyháza. Angol nyelvű miséket tartanak, és nem mellesleg Aaron C. Stevens lelkész vezetésével aktívan segítik a hozzánk keveredő menekülteket. Elismerteket és el nem ismerteket egyaránt. Beszéltem én olyan iráni menekült családdal, akik egykor esküvői fényképészek voltak, de távozni voltak kénytelen Iránból, mert keresztények voltak – életveszélybe is kerültek Biblia-csempészés miatt, amit, ha megtalálták volna, halálra ítélték volna őket az iszlám teokráciában. Magyarország nem adott nekik menekültstátuszt évekig, ők pedig nem mertek perzsa nyelven megszólalni, ha ugyanilyet hallottak maguk körül, mert soha nem lehet tudni, hogy ki az iráni állam ügynöke, ki jelenti fel őket, és emiatt otthon a rokonságuk bajba kerülhet. A házaspár később kikerült látókörünkből.

©

De nem róluk akartam beszélni, hanem egy svéd állammal megegyező magyar gyakorlatról. 2012-t írtunk, tehát az arab tavasz után egy évvel (amely arab tavasz nem érintette egyébként Iránt, amely ugye nem is arab ország). A miséken mindig ott segédkezett egy alacsony, hallgatag férfi, Ali. Nem volt nagy társasága, családja, a templomban kapott néha feladatokat. Kilenc éve volt már nálunk, nem kapta meg a menekültstátuszt. Szeptember elején jött a hír, Aaron tudatta velem, hogy Alit ki akarják toloncolni, valamit tenni kell. Kiderült, álnéven jött ide, ez is problémát okozott a menekültstátusz elbírálásánál – úgy ítélték meg, hogy félrevezette a hatóságot, azaz cseppet sem voltak méltányosak vele. „Tényleg több éve jár hozzánk, és egy videoklipen el is magyarázta Ali perzsa nyelven, hogy a megtérése miatt veszélyes lenne számára Iránban lakni. Nem tudjuk, miért szólt nekünk olyan későn a helyzetéről, de szeretjük, és félünk, mi lesz vele Iránban.”

A magyar állami Alit végül kitoloncolta, pedig ő nem itt nálunk tért meg, hanem még Iránban, azóta nem tudni, mi van vele. Stevens tiszteletes most azt mondja, egy idő óta semmit nem hallott Aliról, teljesen eltűnt. Szóval akkor vegyük elő ismét Semjén Zsolt szövegét: 

„Az üldözött keresztények befogadása egyszerre erkölcsi és alkotmányos kötelezettségünk.”