Seres László
Seres László

A világ legfontosabb liberális demokráciáját időnként két szélsőséges, fanatikus erő ejti túszul. Vélemény.

Jól van, kimondta végre, amit mindenki várt tőle, szépen is mondta, és hát tényleg ideje volt. Az Ember, Aki Minden Baromságról Rögtön Twittel, napokig nem talál időt arra, hogy szokásos keresetlen stílusában kerek perec elítélje a fehérségükre büszkék utcai terrorját? Donald Trump, aki sokak szerint egy személyben felel az alt-rightért és a nettó nácikért, csak azért, mert azok szeretik őt, most végre egyértelmű volt:

A rasszizmus maga az ördög. És azok, akik ennek nevében erőszakot követnek el, bűnözők és gengszterek, beleértve a Ku Klux Klan tagjait, neonácikat, fehér fensőbbrendűséget hirdetőket, és más gyűlöletkeltő csoportokat, ezek visszataszítóak.

Ez a beszéd. Meg az is, hogy "azok, akik a vakhit nevében erőszakot követnek el, Amerika lényegét támadják". És milyen jó, hogy azt is hangsúlyozta: "nem számít a bőrünk színe, mindenkire ugyanazok a törvények érvényesek". That's the spirit! Meg az is, hogy a konzervatív National Review szerkesztőségi cikke éles hangon kérte ki magának, hogy a szélsőjobbról valakik "egyesítsék" a jobboldalt, mivel nekik közük nincs a barna mocsárhoz, zsidógyűlölőkhöz, elvakultakhoz, rasszistákhoz, a náci és a déli zászló charlottesville-i lobogtatóihoz.

Az elnök és több amerikai elemző is felhívta azonban a figyelmet arra, hogy nem elég csak a széljobbos gyűlöletkeltő csoportokat elítélni a virginiai kisvárosban történt kulmináló erőszakért. A Hitler-hívő 20 éves gázoló, aki megölt egy fiatal nőt és másfél tucatnyit megsebesített, természetesen annak az oldalnak a sara, az ő "eszméik" követője és hirdetője, és bár nincs kollektív bűnösség, az alt-right és tágabb haveri köre jól teszi, ha szól majd egy-két szót arról, hogy mégis mit szűrt le eszement elvtársuk akciójából. Vagy elég annyi, hogy utánuk a rasszista fáklyásmenet?

De sara bizony a másik oldalnak is van: az erőszakos, szélbalos Antifa, a kirekesztő, esszencialista #BlackLivesMatter (BLM) mozgalom nagyon is hozzájárult a charlottesville-i eszkalációhoz. A BLM a feketékkel szembeni brutális rendőri erőszakkal szemben fellépő civil szervezetből lett percek alatt fehérellenes, kommunista gazdasági elképzeléseket hirdető militáns szekta, amely egész komolyan azt hiszi, hogy az Egyesült Államokban "rendszerszintű" az afroamerikaiakkal szembeni fajgyűlölet, strukturális az erőszak, sőt, a "genocídium" – holott előbb a saját erőszakosságukkal kéne leszámolni, mielőtt ezt folytatnák.

Különösen Trump kapott a fejére, amiért a náciktól történő egyértelmű elhatárolódás helyett a "minden oldalon meglévő erőszakot" ítélte el. Pedig a kettő együtt lett volna igaz, és akkor nem érte volna a relativizálás vádja. A helyzet az, hogy Trumpnak igaza volt: ha valaki megnézte a fotókat, videókat az önjelölt antinácikról, szociális igazságossági harcosokról (SJW), láthatta, hogy a militáns Antifa attitűdjében nemigen különbözött protestje tárgyától. Ennek a ténynek az elismerése pedig véletlenül sem relativizálja vagy bagatellizálja a konkrét neonáci konkrét gázolásos gyilkosságát.

Charlottesville felszínre hozta, hogy a világ legfontosabb liberális demokráciáját időnként két szélsőséges, fanatikus erő ejti túszul. Az egyiknek különös ismertetőjele a hol ódivatú, hol modern, alt-right vagy "identitárius" mázba bújtatott rasszizmus, a másiknak a polkorrekt módon tálalt, a campusokról és a médiából ismert fehérférfi-ellenesség, valamint a rendőrség- és "szisztéma"-ellenesség, és persze mindkettőnek az antikapitalizmus, az Amerika- és Izrael-gyűlölet. Nem túl biztató az sem, hogy a két szélsőségnek dokumentáltan van be- és átjárása a két nagy mainstream párthoz, mert mindig akad politikus, aki köztük is halászna.

Ne tévedjünk: a rasszizmus nem politikaioldal-függő. Széljobbos fehérek és szélbalos afroamerikaiak egyaránt művelik, mindkettő azt hiszi, csak neki van joga "büszkének" lenni a bőrszínére, úgyhogy őnekik hiába mondjuk, hogy "nem számít a bőrünk színe, mindenkire ugyanazok a törvények érvényesek". Ha ezek összetalálkoznak, előbb Bejrútot csinálnak a helyi főtérből, majd, ha tehetik, Weimart az országból.

A két illiberális veszély persze ebben a formájában szélsőség, de véletlenül sem szabad alábecsülni. Meg kéne látni bennük azt, ami közös: a mindenkire érvényes szabadság, az amerikai individualista hagyomány mély lenézését. A konfliktusok utcára vivését, erősen fenyegető jelleggel. Az állandó áldozati státusz hirdetését. A kettős mércéhez való elidegeníthetetlen jog elfogadtatását. A másik oldal szólásszabadságának tagadását. A profitelv és a siker utálatát, a "spekulánsok", a "Wall Street" elleni gyűlöletkeltést. Ezek ketten egymás tükörképei: az identitásalapú politika tökéletes végeredményei.

Tényleg rendkívüli állapotban vagyunk, mert hagyjuk, hogy illiberális feltételek határozzák meg a politikai vitáinkat –

találta fején a szöget a The Federalist publicistája, Robert Tracinski, aki szerint a választék jelenleg az, hogy vagy a nácik, vagy a náciverők, akik szerint mindenki náci, aki nem ért velük egyet. Vagy velünk vagy, vagy ellenünk, a másik fél rasszista gyilkosságát azonnal pártpolitikai pontszerzésre használjuk a közösségi médiában, pártügyet kreálva a rasszizmusból – figyelmeztet a szerző. Ugyanezt hangsúlyozza a kitűnő Melanie Phillips is, aki szerint nem fasiszták és antifasiszták csaptak össze Charlottesville-ben, hanem "két demagóg hadsereg", "két gyűlölködő és intoleráns csoport, amely a szabadság és az értelem ellen küzd", és erőszakkal nyomnák le a torkunkon a világnézetüket.

Ezt nem lehet eléggé komolyan venni: az egyre illiberálisabb vitakeretek nekünk is ismerősök lehetnek. Magyarországon még nem weimari típusú utcai harcok folynak, de a kormánypárt és ellenzékének jó része, nagyon kevés kívétellel, azért csak osztja az antiliberális konszenzust. Ha a következő években legnagyobb nyugati szövetségesünk politikai lelkivilága átalakul, és a szélsőséges fringe hatására mindkét oldalon az egyént, a demokráciát, a piacot, a sokféleséget és a toleranciát lenéző formációk erősödnek meg, az Európában, és így nálunk sem marad visszhangtalan.

Nézzük akkor, mik lehetnek Charlottesville fontos tanulságai:

– Ne legyél náci;

– Ha mérges vagy, ne ülj volánhoz;

– Ha antináci vagy, ne váljál nácivá, vörösben sem;

– Ne kelts folyamatosan bűntudatot a "fehér férfi" és "privilégiumai" ellen, mert ez polkorrekt hülyeség;

– Próbáld meg elviselni a képviseleti demokráciát és kényelmetlenségeit, minden mással csak rosszabbul jársz;

– Se az utcán, se kormányra kerülve ne verd szét a köztársaságot, mert ez illetlenség;

– "Mindenki színes bőrű, különben nem látszana" (antifasiszta graffiti a 90-es évekből).