Windisch Judit
Windisch Judit

Miközben a legfontosabb kérdés, mi lesz a 11 éves békési kisfiúval, akit majdnem külföldre vitt a tanára, mert "ő akarta volna felnevelni", az eset rávilágít a gyermekvédelmi rendszer súlyos hiányosságaira.

Nem árulja el a rendőrség, tud-e arról, hogy a 32 éves békési informatikatanár, Sz. Zoltán más diákot is megkörnyékezett-e. Egy fiatal mindenesetre a héten azt állította, 15-16 éves korában hozzá is közeledett a tanár, de sikerült "leráznia". Sz. Zoltán egy békési középiskola tanára volt 2012. decemberétől, azonban tartott robotika szakkört, ahová általános iskolás gyerekek jártak. Tavaly a város egy másik iskolájában volt szakköre, annak igazgatója nem nyilatkozott, a fenntartó tankerületi vezető pedig még nem válaszolt kérdéseinkre. Beszéltünk viszont a művelődési ház vezetőjével – ahol az idei szakkörök futottak –, aki azt mondta, Sz. Zoltán nyári napközis tábort is tartott, most 5-6 gyerek járt hozzá, de semmilyen jelét nem tapasztalták kiskorú veszélyeztetésének. Jelenleg arról sem tud senki, hogy Sz. Zoltán a középiskolában, ahol dolgozott, zaklatott volna diákot, az iskolát fenntartó főiskola nem tudja, ki lehet a médiában nyilatkozó fiatal.

Már szeptemberben nyomoztak ellene, november 5-ig tanított

A rendőrség szeptember 14-én tájékoztatta a középiskolát arról, hogy kiskorú veszélyeztetése gyanújával, majd november 10-én arról, hogy gyermekpornográfia gyanúja miatt indítottak eljárást a tanár ellen. Szlota József igazgató minderről csak november 21-én tájékoztatta a középiskolát fenntartóját, amely akkor azonnali hatállyal megszüntette Sz. Zoltán munkaviszonyát, az igazgatót pedig felmentette.

Sz. Zoltán egyébként november 5-én jelentett beteget, addig taníthatott, az igazgató ugyanis arra hivatkozott, nem volt információja arról, milyen súlyos az ügy, amelyben nyomoznak ellene, a tanár pedig azt állította, csak rágalmazzák, és az eljárás majd tisztázni fogja.

Kiderült, az igazgatónak lépnie kellett volna az első rendőri jelzésre, annak ellenére, hogy a rendőrség nem jelezte, konkrétan mit jelent Sz. Zoltán esetében a kiskorú veszélyeztetése. Ahogy az is igaz, a tanár nem került előzetesbe, csak az után, hogy elkapták a reptéren őt és a kisfiút, akivel hamis papírokkal akart Londonba szökni. A rendőrség nem válaszolt arra a kérdésünkre, miért nem kezdeményezte korábban a férfi előzetes letartóztatását. Az ügyészséggel folytatott beszélgetésből kiderült, az ügyészség szerint itt nem történt hiba, ugyanis az előzetes elrendelésének nem álltak fenn a törvényi feltételei. Ilyen a szökés, elrejtőzés vagy bűnismétlés veszélye. A vádhatóság szerint

a bűnismétlés azért nem fordulhatott elő, mert a gyereket a szülők eltiltották a tanártól.

A szökés ugyanakkor majdnem sikerült.

©

Tudják az érintettek, mit mond a jog?

Nem volt egyszerű dolgunk, mikor azt akartuk tisztázni, az igazgatónak pontosan mikor kellett volna lépnie a tanár ellen. Bár több nyilatkozónk is arról beszélt, hibázott Szlota József, hiszen mindegy, pontosan milyen súlyú az ügy, ha bűncselekményről van szó, de csak Bárándy Gergely szocialista politikus találta meg hosszú kutakodással és egy igazságszolgáltatási, egy oktatási és egy szociális területen dolgozó szakértő bevonásával azt a passzust, amely alapján fel lehet menteni a munkavállalót, ha kiskorú veszélyeztetése miatt folyik nyomozás ellene. De azt is csak talánra lehet mondani, mert a Munka törvénykönyvének vonatkozó, 44/A paragrafusa Bárándy Gergely számára sem egyértelmű, holott ő jogot végzett és a Törvényalkotási bizottság alelnöke. Ráadásul az egészet a „munkaviszony létesítésének különös feltételei” fejezetcím alatt említi a Munka törvénykönyve, a büntetőeljárásról szóló törvény vagy a Btk. kommentárja nem utal erre a passzusra.

Bárándy szerint 

„káoszos, inkoherens a rendszer, a norma címzettjei számára is nehezen áttekinthető,”

épp ezért a jövő héten az MSZP kezdeményezi, hogy a kormány sürgősen nézze át a gyermekek elleni bűncselekmények megelőzésére és a gyermekvédelmi intézkedésekre vonatkozó jogszabályokat, illetve azt, hogy a hatóságok együttműködési kötelezettsége megfelelően szabályozott-e. Ha nem, akkor tegyen javaslatot a módosításra. Bárándy azt mondja, ezt a munkát nem egy egyéni képviselői indítvánnyal kell elrendezni, ehhez a tárcák együttműködése kell. Megkerestük a Fideszt is, hogy képviselőik szükségesnek látnak-e jogszabály-módosítást, de nem válaszoltak, ahogy egyelőre a minisztériumok sem.

Azt, hogy a törvényi szabályozással mennyire nincsenek tisztában az érintettek, jól mutatja Horváth Péter, a Nemzeti Pedagógus Kar elnökének nyilatkozata, aki nem tudta megmondani kapásból, mire ad lehetőséget a jogszabály, ha felmerül valakivel szemben a kiskorú veszélyeztetése gyanúja, azt mindenesetre határozottan mondta, hogy a kiskorú veszélyeztetésének gyanúja az iskolai munkát is veszélyezteti. Ha ő kapna a rendőrségtől ilyen jelzést, biztos kivizsgálná, és addig nem nyugodna, míg nem beszélne az érintettel vagy a szülővel arról, pontosan mi is történt, és ha kiderül, hogy például szexuális zaklatás gyanújáról van szó, azonnal kezdeményezi a munkaviszony felfüggesztését.

„Nem tudom, mekkora súlyú esettől kezd eljárást a rendőrség, nem mindegy, hogy arról van szó, hogy órán többször megalázott valakit, vagy egészen másról.”

A kiskorú veszélyeztetése tág fogalom: a gyerek testi, lelki, szellemi és erkölcsi fejlődését is veszélyeztethetik, de hogy pontosan mivel, azt nem részletezik.

A gyakorlattal sok gond van

Beszéltünk Gyurkó Szilvia gyermekjogi szakértővel, a Hintalovon Gyermekjogi alapítvány létrehozójával is. Kiderült, hogy a tapasztalatok alapján nem lehet megmondani, mi a kiskorú veszélyeztetésének legenyhébb fokozata.

„Ez attól függ, melyik rendőrkapitányságra megyünk. Az egyik rendőrségen a testi fenyítés is az, máshol ugyanezt elsikálják, akár ügyészségi vagy bírósági szakban. Bár 2005 óta tilos megütni a gyereket, mégis a házi fegyelmezés joga a fejekben és jogalkalmazói gyakorlatban is tovább él.”

Gyurkó Szilvia
©

A fizikai erőszak megítélése is ellentmondásos, de a gyerek érzelmi bántalmazásánál van a legtöbb olyan ügy, ahol a tapasztalataink szerint a legtöbbször meghiúsul annak megállapítása, hogy veszélyeztetésről van szó. Bár itt is nagyon eltér az eljáró hatóságok gyakorlata.  Például egy válási ügyben elég volt a kiskorú veszélyeztetéséhez, hogy érzelmileg bántalmazták a gyereket azzal, hogy a szülő a másik ellen nevelte.

Gyurkó mondott más példát is, két teljesen egyező esetre, az egyik, éjjel a gyerekkel egy légtérben szexelő prostituált anya ellen indult eljárás kiskorú veszélyeztetése miatt, a másik ellen viszont nem. Annak ellenére, hogy ez egy gumiszabály, Gyurkó szerint nem kell módosítani rajta, a tényállás ugyanis a gyerek szükségleteiből indul ki, erre nem lehet általános receptkönyvet írni.

"A gond nem a törvénnyel van, hanem azzal, hogy a jogszabályt alkalmazó szakemberek nem kapnak megfelelő képzettséget, tudást arra, hogyan kell felismerni mikortól számít valami veszélyeztetésnek, mik a bántalmazás tünetei, és hogyan ismerhetőek fel a gyerek szükségletei. Ennek hiányában pedig mindenki a saját személyes meggyőződése alapján hoz döntéseket szakemberként is – ezért annyira eltérő a gyakorlat. Ha cinikusan akarnék fogalmazni, az sokkal fontosabb, hogy az eljáró rendőrt, ügyészt vagy bírót verték-e gyerekként, és hogy ő ezt hogyan élte meg, mint hogy az áldozattá vált gyerekkel mi történt.”

A békési eset is rámutat a bődületes tudáshiányra. A legújabb kiválasztási és alkalmazási kritériumok szerint egy iskola vagy gyermekotthon vezetőjének tisztában kell lennie a vonatkozó jogszabályokkal. Az viszont tény, most még csak kidolgozás alatt áll a kritériumrendszer, az ezzel kapcsolatos képzések nem indultak el – magyarázta a szakember.

A parlament épp most tárgyalja azt a törvényjavaslatot, amely épp az ilyen esetekre alkalmazható: soha többet nem dolgozhatna gyerekek közelében az, aki kis- vagy fiatalkorú ellen szexuális bűncselekményt követett el és jogerősen elítélték. A kiskorú veszélyeztetése esetén a tervezet szerint van egy kiskapu: „különös méltánylást érdemlő esetben” mégis maradhat, ami Gyurkó szerint megmagyarázhatatlan kitétel.

©

Beszélgetőtársaink – olyanok is, akik a cikkben nem szerepelnek – több elképesztő történetet is meséltek arról, az iskola hogyan falaz a diákok ellen vétő tanároknak, és igyekeznek eltussolni az ügyet, hivatkozva például arra, hogy ő azért egy jó tanár. Van, hogy nem feljelentést, csak bejelentést tesz az iskola a rendőrségen, amely nem tudja megállapítni, mi is történt. Ha pedig mégis elbocsátják a tanárt, azt jellemzően közös megegyezéssel teszik, így viszont a következő munkáltató nem tudja meg, miért keres új munkahelyet.

A legfontosabb kérdés: mi lesz a kisfiúval?

Gyurkó Szilvia szerint az üggyel kapcsolatban megjelent sajtóhírek tovább traumatizálhatják a 11 éves kisfiút, éppen ezért a legszigorúbb szakmai és etikai szabályok betartásával kellene kezelni a témát. A gyereket jelenleg a pszichiátrián kezelik, és nem véletlenül. Gyurkó Szilvia azt mondja, a gyerek is áldozatnak tartja magát, de nem azért, amiért a külvilág. Benne még egy egydimenziós pozitív kép él a tanárról – ebből a szempontból nincs jelentősége annak, létesítettek-e szexuális kapcsolatot vagy sem –, aki hosszú idő alatt referenciaszeméllyé és megkérdőjelezhetetlenné vált számára. A gyerek most úgy érzi, megfosztották attól az embertől, akivel szorosabb bizalmi viszonyt alakított ki, mint a szüleivel, és attól, hogy valami jó történjen vele. Mikor kijön a pszichiátriáról, másodlagos traumaként éri majd a sok újságcikk, amely a „pedofil, gyerekrabló tanárról” szól, holott ő még nem így értelmezi a történteket.

„A kisfiú most egy olyan veszteségspirálban van, amiből nagyon nehéz kijönni. A traumák dinamikája alapján az áldozatok idővel rádöbbennek, hogy őket kihasználták, de lehet, hogy csak évek múltán.”

A kisfiútól viszont elvehetik ezt a természetes folyamatot azzal, hogy a médiától azonnal készen kapja azt az értelmezést, hogy őt kihasználták. A gyerek nagy veszélyben van, fenyegeti a poszttraumás stressz, depresszióssá válhat, elutasíthatja a saját környezetét is. Gyurkó szerint a gyerek sorsának kísérése mellett nagyon fontos egy „brutálisan komplex” segítségnyújtás a család és a kortárs közösség számára is, ahova a gyerek iskolába járt, akik ismerik őt: „Bármi is történt közte és a tanár között, ott fogja hordozni magán a szürke keresztet, hogy ő az, akivel ez megtörtént."