Riba István
Riba István
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Az ellenzéki képviselőknek nem csak a szemléltetőeszközök használatát tiltotta meg, más alapvető jogaikat is nyesegeti Kövér László házelnök.

Szintet lépett Dömötör Csaba, a Rogán Antal által vezetett Miniszterelnöki Kabinetiroda parlamenti államtitkára. Történt ugyanis, hogy az LMP-s Demeter Márta – élve a képviselőket megillető, a kormány fölötti ellenőrzés jogával – kérdést bátorkodott intézni valamennyi minisztériumhoz a letelepedésikötvény-biznisz nemzetbiztonsági kockázatai felől érdeklődve. Dömötör a megszólított tárcák nevében egymondatos válasszal intézte el a dolgot, mondván:

„Egy olyan reménytelen helyzetben lévő pártnak, mint az LMP, kétségbeesett politikai akciójával nem foglalkozunk.”

A válasz tételesen szembemegy az Országgyűlésről szóló törvénnyel, a házszabállyal, s alkotmányos kérdéseket is felvet.

A parlamenti képviselők – legyenek kormánypártiak vagy ellenzékiek – különleges jogokat élveznek. Nem azért, mintha törvényen felül állnának, hanem hogy a választások útján nyert felhatalmazásuk révén ellenőrizhessék a végrehajtó hatalom működését. Ennek egyik eleme, hogy interpellációkat nyújthatnak be, kérdéseket intézhetnek a kormány tagjaihoz, az állami szervek vezetőihez. Azoknak pedig – ahogyan az országgyűlésről szóló törvényben is áll – kötelességük válaszolni, tehát „a képviselőket megbízatásuk ellátásában támogatni, és részükre a munkájukhoz szükséges felvilágosítást megadni”. Különösen fontos eszköz ez az ellenzéki képviselők esetében, akik sok esetben csak így juthatnak a munkájukkal kapcsolatos fontos információkhoz. Ha ettől az eszköztől megfosztják őket, az a parlamenti ellenőrzési jog kiüresedését jelenti.

A letelepedési kötvénybiznisz ellen töltakozó jobbikosok. Kitérő válaszok
©

A képviselőknek ezt a tájékozódási jogát eddig egyetlen kormány idején sem vonták kétségbe. A kérdésekre adott válaszok többségében informatívak voltak, legfeljebb nem bontották ki az igazság minden részletét. Azt minisztériuma válogatta, hogy megelégedtek-e az  információnyújtással, vagy hozzátettek némi politikai csipkelődést is. A teljes egészében megtagadott válasz viszont eddig nem volt gyakorlat. Az LMP-nek például újabban „írásba adják” a minisztériumok, hogy csodálkoznak Ron Werber leszerződtetésén, de valamilyen választ az éppen aktuális kérdésre azért korábban még rendszeresen leírtak.

Az persze előfordul, hogy nemzetbiztonsági érdekekre hivatkozva elfutnak egy-egy kérdés megválaszolása elől, s az is megtörtént, nem is egyszer, hogy „félreértettek” valamit. Ennek egyik példája is Demeter Mártához köthető, hiszen ő többször érdeklődött arról, hogy a jelenlegi Abu Dhabi-i magyar nagykövet, a jordániai származású Oszama Naffa átment-e a nemzetbiztonsági átvilágításon, illetve hányadik nekifutásra. Az első kérdésre meg is kapta a választ – igen, Naffát átvilágították –, a másodikat viszont a megkérdezettek elengedték a fülük mellett.

A képviselők élhetnek azzal a jogukkal is, hogy bármely közintézménybe beléphetnek, s dokumentumokba betekintést kérhetnek. Eddig ezt nem túl sokszor gyakorolták, holott érdekes dolgok derülhetnek ki. Legutóbb Demeter éppen így tudta meg, hogy a negyedszázada Magyarországon élő Zaid Naffát (Oszama Naffa testvérét), Jordánia magyarországi tiszteletbeli konzulját, aki többször látta már vendégül budai lakásán Orbán Viktor miniszterelnököt, a Terrorelhárító Központ nemzetbiztonsági kockázatnak minősítette, Áder János köztársasági elnök pedig ezután elutasította állampolgársági kérelmét.

Szabó Tímea egy Áder Jánost ábrázoló bábbal a köztársasági elnök eskütételén
©

A kormányt faggató ellenzéki képviselők kitartó munkája nagy segítség a nyilvánosság számára is, hiszen ha ők jól kérdeznek, akkor számos olyan információ napvilágra kerülhet, amelyek például a sajtó számára elérhetetlenek. Ehhez persze kell a mindenkori tisztviselők lojalitása is, azaz hogy érezzék a súlyát annak, ha egy parlamenti képviselő kérdezi őket. Ezt akadályozza a Dömötör-féle eljárás, de újabban már Kövér László házelnök is próbálja megakadályozni, hogy egyes kérdéseket fel lehessen tenni.

Különösen a letelepedési kötvények ügyében Rogán Antalnak feltenni szándékozott kérdések zavarják Kövért, aki ezeket eleve visszautasítja. Szerinte olyan vállalkozásokat érintenek, amelyekhez a minisztériumoknak nincs közük.

Kövér elnöksége óta amúgy is egymást érik a nyilvánosságot érintő szigorítások. Eleinte ez csak a sajtót érintette, korlátozva, hol, mikor lehet egy képviselőnek kérdést feltenni a Parlamentben.

A szigor magukat a képviselőket is sújtja. Fizetésmegvonás jár például transzparens magasba emeléséért, még akkor is, ha a büntetés jogsértő voltát – mint történt az LMP-s és PM-es képviselőkkel – utóbb nemzetközi bíróság is megállapítja. De Kövér szerint az sem járja, ha a képviselők tegeződve szólítják meg a köztársasági elnököt, mint történt az a CEU-törvénynél a „Ne írd alá, János!” táblák felemelésekor. Elvileg ezeknek a cselekményeknek a megítélése a házelnök mérlegelési jogkörébe tartozik, Kövér azonban egyre kérlelhetetlenebb. A 9/2013. számú házelnöki rendelkezést például, amely a parlament épületébe való belépést és ott-tartózkodást szabályozza, négy év alatt 176 ponton módosították vagy egészítették ki, nem a nyilvánosság javára.

Miközben Kövér szerint az nem sérti a tisztelt Ház méltóságát, hogy a köz hivatalnokai nem hajlandók válaszolni egy képviselő kérdéseire, ő maga szívesen oszt ki másokat a pulpitusról. Rászólt már képviselőre, hogy: „Dugulj el!” Vagy hogy: „Ne óbégass!”

A kérdések visszautasítása mellett már odáig is eljutott, hogy nem fogadott be törvényjavaslatot. A szocialista ellenzéki frakció adott be módosító javaslatot a lex CEU-hoz, amit Kövér arra hivatkozva nem volt hajlandó tárgysorozatba vetetni, hogy a házszabály szerint a házelnök visszautasítja azt az irományt, amelyik az Országgyűlés tekintélyét sérti. A szocialista képviselők hiába keresték igazukat a parlament igazságügyi bizottságánál, annak fideszes többsége a házelnök mérlegelési jogára bízta magát.

Nem volt mindig ilyen elzárkózáspárti a Fidesz. 2008 karácsonyát azzal tette emlékezetessé az akkor még ellenzéki Fidesz-frakció a minisztériumi dolgozók számára, hogy 1300 kérdést nyújtott be 15 napos válaszadási határidővel. Amikor ezt az akkori kormánypártok szóvá tették, Szijjártó Péter kifejtette azt a közhivatalnokok által követendő egyszeregyet, amely szerint

„a házszabály rögzíti a parlamenti képviselőknek azt a jogát, hogy írásban tehetnek fel kérdéseket a tárcavezetőknek, akiknek kutya kötelességük válaszolni”.