Még ősszel számoltunk be róla, hogy alig pár nappal azután, hogy a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegyét érintő szexbotrányokban való érintettségét kezdték el firtatni, Tóth Tamás püspökkari titkár benyújtotta lemondását. A sajtóban megjelent állításokat Tóth cáfolta, határozottan kijelentve, hogy a feltételezett bűncselekmények előtt, alatt és után sem nyújtott segítséget a feltételezett elkövetőknek.

Hogy helyreigazítások sora után miért állt el a Válasz Online-nal szembeni pertől, illetve miért mondott le most a lapnak azt mondta, hogy „Pap vagyok, nem katona. A békés megoldásokat keresem, nem kenyerem a háborúskodás.” Tóth szerint lemondását nem a sajtóban megjelenő állítások miatt nyújtotta  be, hanem azért, hogy azoknak „ne legyen hatása az általa képviselt szervezet munkájára”.

Tóth meglátása szerint egyébként az egész konfliktust a sajtó fújta fel, mint mondja „a püspökök közötti levelezések folytatólagosan kiszivárognak a sajtóba – ráadásul az újságírók néha előbb nyitják meg a leveleket, mint néhány címzett.” Bábel Balázs érsekkel való „állítólagos konfliktusát” rendezte, nincs köztük harag.

Tóth Tamás ügyével a DK is foglalkozott, Vadai Ágnes írásbeli kérdésben arról érdeklődött Polt Péternél, hogy vizsgálja-e az ügyészség az egykori titkár szerepét az „egyházon belüli pedofil-bűncselekmények eltussolásában”. A kérdést a legfőbb ügyész – szokás szerint – feljelentésként értékelte, Tóth erről a Válasznak úgy nyilatkozott, hogy „semmilyen eljárás nem indult ellenem, nem keresett senki a világi hatóságoktól, nem tudok az ellenkezőjéről”. Hozzátette azt is, hogy egyébként sincs semmi köze az ügyekhez, azt sem tudja, hogy az egyházi eljárás hol tart.

Tóth cáfolta azokat a híreszteléseket is, amelyek szerint a lassan 75 éves Bábel Balázst követte volna az érseki székben. Az állításokat több sajtótermék arra alapozta, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) korábbi titkárait mind püspökké szentelték, erre Tóth úgy reagált, hogy ez nem kötelező szabály, nemzetközi szinten sem érvényes a képlet, és egyébként sem képes ebben a hatalmi logikában gondolkodni.

Az interjúban érintették azt is, hogy vajon miért szaporodtak el az elmúlt időben az egyházat érintő visszaélési botrányok, Tóth úgy fogalmazott, hogy nem tudja miért az elmúlt másfél évben kezdett el működni a jelzőhálózat, „valószínűleg a tudatosság is sokat fejlődött az utóbbi években. Az biztos, hogy az érintett egyházmegyék és szerzetesrendek teszik a kötelességüket.” Hozzátette azt is, hogy magyar püspökök eddig kétszer kértek testületileg bocsánatot az áldozatoktól titkársága idején, 2019-ben és 2021-ben. Tóth távozása után az MKPK újabb bocsánatkérő közleményt adott közre, igaz ennek nem volt pozitív a fogadtatása. Ezt Tóth nem kívánta kommentálni, mint mondta, már lemondása után született.

Szóba került az állam és egyház összefonódása is. Tóth meglátása szerint többféle modell létezik, az egyik az államegyházi lét, a másik a teljes szeparáció, Magyarország valahol a kettő között van. Szerinte például sokan gondolkodnak úgy, hogy túl sok az egyházi iskola, de ezekre meglátása szerint igény van, és az 1948-as államosítás előtt még több ilyen intézmény volt. Az egyház és a kormányzat kapcsolatáról még elmondta, hogy „a 2010-es váltás után a hívek elsöprő többségének szimpatikus volt az új kormányzattal kialakuló partneri együttműködés, és sokan azt hiszik, 15 év után sem változott semmi. Pedig de: járva a közösségeinket, beszélgetve a paptestvéreimmel egyre nyilvánvalóbb, hogy a politikához való viszony igenis színesedik. Kár tagadni, hogy a budai, pesti és nagyvárosi plébániákon nem ritkák a különféle kritikus hangok.” Mindemellett elismeri azt is, hogy „lehetséges, hogy többünket elkényelmesített az állammal való együttműködés”. Meglátása szerint az egyház legfőbb feladata továbbra is az lenne, hogy Krisztust hirdessék.

Nyitókép: MTI / Czimbal Gyula