Így ismerje fel a burnout szindrómát!

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint a kiégés, más néven burnout szindróma elsősorban foglalkozási kontextusban értelmezendő, vagyis a munkához köthető folyamatos stressz által kiváltott állapotot definiáljuk így. Ugyanakkor egyre többször merül fel ez a kifejezés az élet más területeivel kapcsolatosan is: sok kisgyermekes szülő számol be például nagyfokú kimerültségről és kiégésről, illetve a média különböző felületeiről folyamatosan ránk zúduló negatív hírek vagy teljesíthetetlen elvárások miatt is egyre többen szenvednek a kiégés tüneteitől.

Abban is van változás, hogy a kiégést vizsgáló tanulmányok eddig leginkább az egészségügyben dolgozókat vették górcső alá (akiket a koronavírus-járvány alatt még nagyobb mértékben érintett ez a probléma), ám a jelenség egyre több szektorban felfedezhető. Például a sokak által kreatívnak és izgalmasnak tartott reklámszakmában cirka öt év alatt kiégnek a fiatalok az extrém terheléstől, aminek következtében jó páran elmenekülnek és szakmát váltanak. De a multinál dolgozók, politikusok, politikai újságírók és még sokan arról számolnak be, hogy hosszú távon teljesen kimerülnek az igénybevételtől. 

A kiégés okai és tünetei

A kiégés különböző okokra vezethető vissza, amelyek gyakran összetett helyzetekből erednek. Szerepet játszhat ezekben a túlzott munkaterhelés, a támogató közeg és az elismerés hiánya, a csalódottság érzése, ha nem tudunk megfelelni a túlzott elvárásoknak, a nagy felelősség, illetve a magánélet és a munka közötti egyensúly felborulása is.

Tünetei lehetnek:

• állandó fizikai-szellemi kimerültség, enerváltság,
• korábban nem tapasztalt bizonytalanság érzése a pozícióban,
• megfelelési és bizonyítási kényszer,
• saját szükségletek elhanyagolása (sport, társasági élet teljes elhagyása stb.),
• agresszió, negativizmus, cinizmus, rosszindulatúság megjelenése,
• stressztűrő képesség csökkenése,
• saját „belső világunkkal” való kapcsolat elvesztése,
• monotónia, depresszió, reménytelenség érzése,
• alacsony önértékelés,
• közöny, érzelemmentesség, visszahúzódás, fásultság vagy túlérzékenység,
• szélsőséges esetben öngyilkossági gondolatok.

Ezért roppant fontos, hogy ha huzamos ideje azt érezzük, hogy valami nagyon megváltozott velünk-bennünk, ami a munkavégzésünket is hátráltatja és nehezíti, akkor ne várjunk hosszasan arra, hogy majd elmúlik. A magunk jól felfogott érdekében minél előbb keressünk segítséget vagy megoldást, ha saját erőfeszítéseink ellenére sem változik semmi.

A munkahelyi kiégés stációi

A burnout szindróma kialakulása szakaszokra bontható, amelyeket azért érdemes megismerni, hogy a tünetek korai felismerésével még idejében lépni tudjunk a megelőzés érdekében.

1. Idealizáció szakasza: túlzott lelkesedés, fokozott teljesítmény.

2. A realizmus fázisa: amikor a lelkesedés alábbhagy, az egyén tisztában van a képességeivel, kompetenciájával, tevékenységének lehetőségeivel és korlátaival, valóságos képet alkot önmagáról és a munkájáról.

3. A stagnálás vagy kiábrándulás fázisa: amikor a munka már nem jelent örömet, a motiváció csökken, a szakember a feladatait rutinszerűen végzi.

4. A frusztráció fázisa: a dolgozó ingerlékeny, kimerült, feszült lesz, stressztűrése csökken.

5. Az apátia/fásultság fázisa és/vagy a pálya elhagyása, az illető már a magánéletben sem talál semmi örömet.

A kiégés ellen tehát csak akkor lehet érdemben tenni valamit, ha időben felismerjük. Amikor a kezdeti lelkesedésünk alábbhagy, és monotonnak, kihívás nélkülinek érezzük a hétköznapokat, és robotüzemmódba kapcsolva visszaesik a munkateljesítményünk, ami kudarcélményként jelenik meg, még van lehetőség megtalálni az egyensúlyt, ha például kiégéstréninget nyújtó szakember segítségét kérjük. Mivel általában pszichológus végzettséggel rendelkeznek, velük kideríthető az is, mi az oka a burnout kialakulásának – olykor családi vagy gyermekkori okok is meghúzódhatnak a háttérben.

Természetesen minél később kérünk segítséget, annál nehezebb visszalépni az előző stációba. Ha túlcsúszunk egy bizonyos ponton, akkor teljesen megutálhatjuk a munkakörünket, bűntudatot érezhetünk a teljesítménycsökkenés miatt, szélsőséges esetekben akár depresszió és/vagy valamilyen függőség (alkoholizmus, kábítószerhasználat) is kialakulhat, és nem marad más út, mint felmondani a munkahelyünkön.

Kezelés a különböző szakaszokban

Az egyes fázisokban a kezelés lehetősége is eltérő. Az idealizáció idején a valóságos helyzetre összpontosítás, az irreális elképzelések, célok átformálása a feladat. A stagnálás fázisában a mozgósítás, szakmai képzések, csapatépítő tréningek, a munkatársakkal való kapcsolat erősítése fordíthatja vissza a folyamatot, míg a frusztráció időszakában a pozitívumok kiemelése, a változtatások lehetőségének megteremtése előnyös. Az apátia fázisában új, reális célok keresése mozdíthatja ki a munka frontján lelkileg megterhelődött embert az állapotából.

Trükközzük ki a kiégést!

Ezért íme pár trükk, amivel proaktívan kicselezhető a teljes kiégés. Mindenkinek más jön be, amivel felülírhatja az agyában érzett sivárságot és a teste eltunyulását. A lényeg, hogy zökkentsük ki magunkat a mókuskerékből!

1. Vegyünk hideg fürdőt! A hideg víznek kettős hatása van – serkenti az autonóm idegrendszer nyugtató oldalát, és hatalmas mennyiségű endorfint szabadít fel. Fokozatosan szoktassuk hozzá szervezetünket a hideg vizes zuhanyhoz, aztán jöhetnek a nagyobb kihívások, a pár perces merítkezések patakokban, tavakban.
2. Hallgassunk hangoskönyvet! Próbáljuk ki, hogy a természetben a fejünkre tett fülessel, séta közben figyelünk egy leíró vagy lírai műre. Ezek arra ösztönzik az elmét, hogy álmodozó üzemmódba kapcsoljon. Ettől nyugodtabbnak érezzük magunkat, mert nem tudunk egyszerre ábrándozni és stresszelni.
3. Járjunk edzésekre! A társas edzéseken nem marad idő másra gondolni. Ugyanígy, ha extrém sportot űzünk, például szörfözünk vagy hegyet mászunk, a veszélyek elhárítása miatt nem tud az agyunk mással foglalkozni, muszáj teljes tudatunkkal ott lenni a jelenben.
4. Meditáljunk rendszeresen! Akár otthon, a szemünket lehunyva, akár futás vagy szaunázás közben kerülünk meditatív állapotba, megnyugszik az elménk. A mantrázás is jó: egy-egy szó ismételgetése rezgést kelt a szervezetünkben, és egy idő után csak erre fókuszálunk.
5. Főzzünk időigényes ételeket! Egy-egy stresszes hét után jóleshet a főzésre koncentrálni, eközben észrevétlenül kikapcsolhatunk.
6. Járjunk élőzenés koncertekre! Átadva magunkat a zenének, szabadságérzésünk lehet, átélhetjük az élményt. Sokszor a színháznál is jobban kikapcsolja az elmét.
7. Tanuljunk meg jól lélegezni! A stressztől a légzésünk feszesebbé, felszínesebbé és gyorsabbá válik. Pedig a légzéssel az érzéseinket is megváltoztathatjuk. Naponta egyszer helyezzük magunkat nyugalomba, négyig számolva szívjuk be a levegőt, majd nyolcig számolva ki. Ha kezdők vagyunk, kettőig lélegezzünk be, négyig pedig ki. Minden olyan légzés, ahol a kilégzés hosszabb, mint a belégzés, megnyugtatja az idegrendszert.

Phytotec Hungária Bt.