Sosem volt ennyi barátunk, és sosem voltunk ennyire magányosak
Sokáig tartotta magát a mondás, hogy minden ember csupán öt kézfogásnyira van egymástól, vagyis bárki bárkivel összekapcsolható néhány ismerősön keresztül. A közösségi médiának köszönhetően ez a szám nagy valószínűséggel tovább csökkent, csupán egy kattintás, és szinte bárkivel összebarátkozhatunk. De valódi kapcsolatok ezek, amelyek aztán valódi közösséggé épülnek, vagy csak ámítás, és tulajdonképpen egyre magányosabbak vagyunk?
Ha megkérdeznénk egy kamaszt, egy fiatal felnőttet, egy családos embert és egy nyugdíjast, hogy mondja el az első három dolgot, ami eszébe jut a közösség kapcsán, nagyon különböző válaszokat kapnánk. Nagyszüleink közösségei nagyban függtek attól, hogy hol laktak, milyen munkát végeztek, milyen időbeosztásban dolgoztak, hány generáció élt egy fedél alatt, vagy mekkora volt a szomszédság, akikkel adott esetben számos közös tevékenység is összekötötte őket. Az eggyel fiatalabb generációnak már több lehetősége volt továbbtanulni, más településre költözni, több különböző közösséget kiépíteni és kapcsolatait különböző módon fenntartani. A mai harmincasok azok, akik életébe berobbant a mobiltelefon és az internet, a náluk fiatalabbak pedig már digitális bennszülöttként élik a mindennapjaikat. Bárkivel szinte azonnal fel lehet venni a kapcsolatot, legyen az egy osztálytárs, munkatárs vagy épp egy híres zenész egy másik kontinensről. De vajon ezek a kapcsolatok mennyire lehetnek kielégítőek és igazak? Az, akinek több ezer követője és ismerőse van, tényleg közösségi ember? Ha az online térben kommentekben beszélgetünk, azok valódi beszélgetések?
Ha csak a néhány évvel ezelőtti pandémiát idézzük fel, akkor láthatjuk, hogy az online tér számos lehetőséget és sokszor nagy könnyebbséget ad a mindennapokban, mégis sokan – rendszerint a fiatalabbak – nagyon nehezen viselték azt, hogy a kapcsolattartás a kijelzők és a monitorok képernyőjére korlátozódott.
Minden korosztályt érint
Ahogy fent is írtuk, az nagyban függ az életkortól és az élethelyzettől, ki hogyan éli meg a közösségek meglétét vagy épp azok hiányát. Lehet valaki nagyon magányos tizenévesként és időskorában is. Lehet magányos az idős özvegy, aki már egyedül él, és ritkán látogatja a családja, és az a nő is, aki újszülött gyermekével van otthon, és számos új kihívással szembesül. Érezheti magát magányosan a fiatal felnőtt, aki most költözött el a szüleitől, és egy nagyvárosban kell új életet kezdenie.
Pedig a valódi társas kapcsolatok a szó szoros és átvitt értelmében is életmentők lehetnek, hiszen a magány évekkel rövidítheti meg az emberek életét. A társas kapcsolódásra való képesség pedig nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy mentális és fizikai jóllétben teljenek a mindennapjaink.
Közösségben is magányosan
Sokan a magányhoz automatikusan az egyedüllétet társítják, holott a kettő nem feltétlenül következik egymásból. Az is lehet végtelenül magányos, akit nap mint nap több tucat ember vesz körül, és aki jól érzi magát egyedül, nem feltétlenül érzi a magányt. Míg utóbbi esetben az egyedüllétnek töltőereje lehet, addig a társas magány egyfajta érzelmi elszigetelődés, a valódi kapcsolódás hiánya.
Az elmagányosodott ember sokszor tehetetlen, dühös, és nem érti, miért áll fenn ez az állapot. Általában külső tényezőket, más embereket, helyzeteket okol ezért, nem önmagát. Ez az állapot idővel haraggal társulhat, ami hosszú távon a mentális és fizikai egészségre is hatással lehet. A magány érzése miatt ugyanakkor könnyen kialakul a céltalanság, a harag, a kontrollvesztettség, amelynek révén mély és nehezen kezelhető állapotba lehet kerülni, ez pedig szélsőséges esetben akár a depresszió kialakulásához is vezethet.
Érdemi kapcsolódás, élő közösségek
Manapság már számos lehetőségünk van arra, korosztálytól függetlenül, hogy olyan programokon vegyünk részt, amelyek támogatják fizikai és a mentális egészségünket. Ezek lehetnek heti, havi rendszerességűek, néhány órás elfoglaltságot vagy hosszabb elköteleződést jelentők egyaránt.
A sport egyszerre segíti a testi és a lelki jóllétet is, egyaránt lehet űzni magányosan, de közösségben is, sőt, még a kettőt vegyítve is. Ha eddig nem szántuk rá magunkat a rendszeres sportolásra, akkor érdemes kipróbálni, és jótékony hatásait már rövid időn belül érezhetjük.
A különböző közösségi programok, mint a festés, kézműves foglalkozások, közösségi természetjárások vagy bármi, ami kapcsolódik az érdeklődési körünkhöz, szintén sok örömteli pillanatot okozhat. Sok olyan kezdeményezéssel is találkozhatunk, ahol kifejezetten egy adott korosztályból várnak résztvevőket, akik bizonyos témák mentén beszélgethetnek egymással, vagy épp különböző programokon vehetnek részt, de számos olyan lehetőség is van, ahová önkéntesként csatlakozhatunk, és segíthetünk gyerekeknek vagy épp időseknek.
Érdemes megemlíteni az olyan segítő, önfejlesztő csoportokat, támogató közösségeket is, ahol – offline vagy online – lehetőség van a tapasztalatok, élmények, jó gyakorlatok megosztására, egymás támogatására. A skála itt is széles: a női csoportoktól kezdve a fiatal szülők közösségén át az idősklubokig.
Az oldalon elhelyezett tartalom a Remotiv extra forgalmazója a Phytotec Hungária Bt. közreműködésével jött létre, amelynek előállításában és szerkesztésében a hvg.hu szerkesztősége nem vett részt.
