Magyarországon a nyár kitüntetett időszak a szabadságolások szempontjából. A munkahelyek ilyenkor nem csak azért bolydulnak fel, mert kivételes, ha az egyes részlegek teljes létszámmal működnek, hanem azért is, mert egy időre a dedikált irányítók is veszik a kalapjukat, s a munkafolyamatok – nem utolsó sorban az emberek egymás közötti viszonyának hirtelen megváltozása miatt – egy időre átalakulnak. Ez néhol konfliktusok sorát eredményezi, míg másutt ugrásszerűen megjavul a teljesítmény.
A szabadságolási időszakra vonatkozó munkaügyi kutatások azt tárták fel, hogy ilyenkor derülnek ki igazán egy-egy együttműködő csapat valódi jellemzői. A vezető nélkül maradt, s csökkentett létszámmal üzemelő részlegekben a cégkultúrától és különösen a vezetési stílustól függően különféle jól kategorizálható jelenségeket figyeltek meg.A legismertebb, s közmondásos helyzetben „nincs otthon a macska – cincognak az egerek.” A főnök szabadságolásának idején a beosztottak megszabadulnak az állandóan magukon érzett főnöki tekintettől, ami felszabadulttá teszi őket. Ez a legtöbb esetben a munkateljesítmény csökkenésével jár, mert hevesebbé válik a csoporton belüli szociális élet (pletykálkodás, szakmai kérdések hosszasabb, lazább formájú megvitatása, a partnerekkel folytatott hosszabb, kötetlenebb, személyesebb hangvételű beszélgetések, találkozók lebonyolítása, stb.).
Cincogás (Oldaltörés)
A cincogás időszaka ugyanakkor hosszabb távon a csoport javára válik, mert erősíti a kohéziót egyes tagjai között, akik többet mutatnak meg másoknak valós emberi vonásaik közül. Néha ez a megerősödés éppen a távollévő főnök ellenében jön létre, hiszen meg lehet állapítani, hogy milyen jól megvannak nélküle is.
Ez a közmegegyezés időnként a részleg teljesítményének ugrásszerű javulásával jár együtt. A felügyelet alól való felszabadulás ugyanis jelentősen csökkenti a kötött keretek közötti működésből fakadó stresszt, ami együtt jár a munkakedv javulásával, a kreativitás növekedésével, s a jól elvégzett feladat felett érzett öröm erőteljes megjelenésével.
A „főnök nélkül jobb” érzése ráadásul megerősítést nyerhet, ha a vezető visszatérésekor éreztetni akarja, hogy a kandúr visszatért, s vége a lazításnak. Mások ezzel szemben igyekeznek kihasználni a pozitív, fesztelenebb hangulatot, s konzerválni a szabadságok és a lazább szabadságolási időszakban felhalmozódott energiákat az őszi, szinte minden iparágban az éves teljesítmény szempontjából meghatározó, s ezért a legnagyobb hajtást kívánó őszi időszakra.
A nyári szabadságolások időszaka azonban nem mindenhol, és nem mindig pozitív időszak a dolgozók számára. Ennek részben az az oka, hogy a lecsökkent létszám miatt a nyárra már amúgy is fáradt emberek kénytelen plussz terheket a nyakukba venni. Ez már önmagában is a hangulat romlásához, a feszültségek és a frusztráció növekedéséhez vezet. Azokon a munkahelyeken azonban, ahol a munkaszervezés nem a munkacsoportok együttműködésére épült elsősorban, s az egyes részlegek közötti kapcsolattartás is a vezetők szintjén valósult meg, valódi fejetlenség alakulhat ki. A felelősségi körök ugyanis ezeken a helyeken még a legnagyobb jóakarattal sem ruházhatók át teljességgel a helyettesítőkre. Ez gyakran döntésképtelenséghez vezet, ami esetenként drasztikus teljesítményromlást eredményez.
Fejetlenség (Oldaltörés)
Ezeken a munkahelyeken a felső vezetés már alig várja a szabadságolások végét, amikor aztán az elvesztegetett időt azonnal a legmagasabb fokozatra kapcsolva igyekeznek bepótolni. Ez a szabadságról visszatérő embereket jelentős mértékben frusztrálja, s hamarosan visszacsúsznak abba a „frissességi/fáradtsági” intervallumba, amelyből elvileg a szabadságnak kellene kiemelnie őket.
Ezeken a munkahelyeken a főnökök visszatérését mégis többnyire pozitívan értékelik, mert legalább a bizonytalanságok megszűnnek, a pozícióhoz kötött kompetencia ismét megjelenik, ami csökkenti a működési zavarokat.
A szabadságolási időszak az egyéni teljesítmények szempontjából is figyelemreméltó változásokat hozhat. A nyári hónapok ugyanis két dologra a legtöbb helyen tökéletesen alkalmasak: a munkahelyen kipihenni a munka okozta fáradalmakat, illetve bemutatni, hogy a főnök basáskodása nélkül milyen remek teljesítményekre is lehetünk képesek.
Akciózások és lustálkodások (Oldaltörés)
A lustálkodásra az a közmegegyezés ad lehetőséget, hogy nyáron mindenki szabadságon van, senkit sem lehet elérni és semmit nem lehet elérni, vagy csak nagyon lassan. Emiatt a teljesítmény átmeneti csökkenését a menedzsment hajlamos a szezonális hatásoknak tulajdonítani (s ebben részben biztosan igazuk van), nem pedig a dolgozók „nyári” attitűdjének. Vannak ahol tisztában vannak a helyzet fonákságával, de elnézik, mert a szokásos rend fenntartására fordított energia többe kerülne, mint az elérhető eredmény, ráadásul az őszre való harmonikus felkészülést fontosabbnak tartják, mint a nyári pörgést.
Ugyanebben az időszakban azonban sokan jó lehetőséget látnak rá, hogy előkészítsék előrelépésüket, pozíciójuk megerősítését vagy egy más részleghez való átlépésüket. A cégek szabadságok miatt fellazuló szervezeti rácsszerkezete sokkal több lehetőséget ad a problémák kreatív, látványos kezelésére (hiszen éppen szabadságon van, akit a szolgálati úton el kéne érni, s a hivatalos kanyarok némelyikét így a megoldás érdekében ki is lehet hagyni), lehetőség nyílik mások hatáskörének ideiglenes szívességi alapon való átvételére és soha vissza nem adására, más részlegek (sőt más cégek) szakembereivel való kapcsolatok felvételére (persze mások helyett végzett hivatalos ügyekben), s ezáltal új pozíciók előkészítésére is. Ez a helyzet sok ember számára elég világos, így a nyári akcióikat tudatosan készítik elő és hajtják végre. Persze vannak, akik pusztán a kínálkozó alkalommal élnek.
Végső soron, amikor a szabadságolások végén visszatérnek az emberek és a főnökeik a munkahelyükre, többnyire azt tapasztalják, hogy ez nem egészen az, mint amivel nekivágtak a nyárnak.
