Lett egy kávézó Budapesten, ahol szinte semmi sem olyan, mint a többiben, mégis minden nagyon rendben van, a kávé finom, a süti omlós, a kiszolgálás gyors és pontos. A nyitás után két nappal már telt házzal mentek, pedig messze vannak a bulinegyedtől, és a kollégák többsége nemhogy a vendéglátásban nem dolgozott még, de sehol sem. Budapest első olyan kávézójában jártunk, ahol szinte csak fogyatékos emberek dolgoznak. Ők szolgálnak fel, ők készítik a sütiket, ők főzik a kávét. És ők örülnek a legjobban, ők a legelégedettebbek.

“Nagyon finom a kávé, a tejhab pedig egészen kiváló, minden tök rendben van” – mondja az orvostanhallgató Zita a pesti (majdnem) belváros legújabb kávéházában. Oké, de mi ebben az érdekes, hiszen egy pár napja megnyitott caféban – legalább a bevezető hetekben – az a legkevesebb, hogy jó legyen a kávé, nemde? Ebben az az érdekes, hogy a nyolcadik kerületi Nem Adom Fel kávézóban önmagában óriási truváj az, hogy “minden tök rendben van”, mert ebben az egységben csaknem kizárólag valamilyen fogyatékkal élő ember dolgozik – Budapesten ez az első ilyen kávézó. A felszolgálóktól kezdve a konyhai dolgozókig mindenki megváltozott munkaképességű, hallás-, látás-, mozgássérültek és autisták, Down-szindrómások is dolgoznak a kávézóban. Egyedül a kasszánál állnak – egyelőre – nem fogyatékkal élők.

Videóval jártunk a kávézóban, egy kis ízelítő alább, a teljes videó pedig ebben a cikkünkben nézhető meg.

Olyannyira rendben van minden, hogy a január 27-i, múlt szerdai nyitás óta szinte telt házzal üzemelnek, az első pénteken “110-nél is többen voltak, na, az azért nem volt egyszerű”. Ottjártunkkor is nehezen találtunk asztalt, a felszolgálók azonban – akik már bejárati lépcső alján “felveszik” a vendéget – pillanatok alatt kerítettek egyet. Alig telepedtünk le, már meg is kaptuk a számunkat, amivel azonosítják a felszolgálók, hogy a pultból mit melyik asztalhoz kell vinni. Rendelni ugyanis csak a pultnál lehet, és az ügyes trükkel biztosítják, hogy minden kávé és süti oda érkezzen, ahol megrendelték.

Kattintson galériánkért!
©

Van még csavar a történetben: nem is kávézónak indult a hely. A Nem Adom Fel Alapítvány fogyatékkal élőknek, sérülteknek, hátrányos helyzetben levőknek igyekszik segíteni, például abban, hogy önmagukban bízzanak, a társadalom jövőjéért tegyenek, no meg abban is, hogy munkához jussanak. Egyszerűen csak “egyre nehezebb volt helyet találni a stábüléseknek, persze befogadott minket időnként ez vagy az a civil szervezet, de nagyon kellett volna egy integrált közösségi tér” – magyarázza Csorba Nóra, a Nem adom Fel Alapítvány mentora, akinek titulusa projektfelelős, de a kávézó egyik mindenes vezetője –, hogy mint sok, egészen nagyszerű kezdeményezést, ezt is alapvetően a kényszer szülte.

Alapítvány és szövetkezet, Fröccsterasz és Costa Cafe

Igazi csapatmunka a kávézó, a helyet a Nem Adom Fel Alapítvány vásárolta. A felújítás költségeire az NRSZH munkahelyteremtő pályázata segítségével nyílt lehetőségük. A három éve alapított Nem Adjuk Fel Szociális Szövetkezet a TÁMOP 2.4.3  „Kézbe vesszük a sorsunkat” pályázati program támogatásával, 41 millió forint uniós és magyar kormányzati pályázati pénz felhasználásával felszerelte, beindította és üzemelteti a kávézót. A teljes megvásárolt tér valamivel kevesebb, mint felét foglalja el a kávézó, a fennmaradó helyre költöznek – a tervek szerint másfél-két hónap múlva – az alapítvány és a szövetkezet jelenleg a városban szétszórt irodái.

A projekthez nagyon sok szakmai tapasztalatot kaptak külső emberektől, ami Nóra szerint egyáltalán nem megszokott manapság. A program fő szakmai mentora a Costa Café, amelynek egyik vezetője, Unyi Bálint szinte napi rendszerességgel segített az előkészületek során, és ő tanította a fiatalokat igazán jó kávét főzni. Sokat konzultáltak az ugyancsak sérültséggel élőkkel működő szekszárdi Ízlelő vendéglő munkatársaival, és sokat segített a Fröccsterasz. Más vendéglátóipari kollégák az összes üzlethez kapcsolódó egyéb tevékenységekben működtek közre, recepteket, apró adminisztratív fogásokat árultak el, milyen papíroknak kell mindig kéznél lenni. Emellett a castingokon kiválasztott leendő munkatársak képzési anyagának – amit Nóra, Tunyogi Szilvia és a felszolgálók mentora, Kosztka Attila állított össze – kidolgozásában is sokat segítettek.

“Egy erősen felújítandó pincehelyiségből született meg a csoda”

Olyan helyet kerestek, ahol az elfogadás, a szeretet működik, a kirekesztés meg nem, és hamar kiderült, hogy ennek a legkönnyebben járható útja az, ha csinálnak maguknak. Közepesen hosszas keresgélés után bukkantak rá a nyolcadik kerületi Baross utca mentén egy félszuterén térre, ami azonban rossz állapotban volt, "vizes volt, a falak feláztak, erősen felújításra szorult, és közösen sikerült is rendbe hozni”. Nem került viszont sokba, az alapítvány – amelynek jótékonysági koncertekből, érzékenyítő tréningekből és egy csomó más szolgáltatásból volt annyi bevétele, hogy gondolkodhattak ingatlan vásárlásban – megvette és kezdődhetett az álmodozás.

Azért döntöttek a kávézó mellett, hogy ha már van (lesz) egy integrált közösségi tér, ahová bármikor bejöhetnek, akadálymentes is persze, akkor használják is másra, mint a stábülésekre, “ihassak valamit, ehessek valamit, wifizhessek, kicsit leüljek, kicsit legyek így, kicsit legyek úgy”. A felújítási folyamat sok buktatóval járt, “de mindenkit az éltetett, hogy már két éve mondogattuk, megyünk a kávézóba. Annyira gyorsan történt minden, hogy még mindig úgy érezzük, kész csoda, hogy itt vagyunk most.”

Három castingot is tartottak

Jelenleg 24-en dolgoznak a kávézóban, szinte mindenkinek ez az első munkahelye, de akad olyan is, aki már dolgozott a vendéglátásban vagy más munkahelyen. A munkatársakat teljes állásban jelentették be, igazi fizetést kapnak, ami legtöbbüknek az első saját keresete.

Három munkakör van, pultos, felszolgáló és konyhai kisegítő. “A képességeikhez mérten választottunk mindenkinek feladatokat, nem pedig a feladatokhoz kerestünk embert”. A castingokat meghirdették napközi otthonokban és lakóotthonokban, civilek szervezeteknek írtak leveleket, hogy várnak fiatalokat, akik dolgoznának itt. Semmiféle előképzettségre nem volt szükség, arról persze kellett papír, hogy megváltozott munkaképességű, emellett “néztük a jelentkezők előéletét, néztünk önéletrajzot, előny volt, de nem feltétel, ha van vendéglátós tapasztalat”.

Nagyon fontos, hogy az egyének hogyan viselkednek közösségben, milyen a lelkiviláguk, és ez a közösségben hogyan jelenik meg, a jelenlétük hogyan hat a közösségre. “Akikről úgy láttuk, nem biztos, hogy a közösségre jó hatással van a jelenlétük, viselkedésük, azoktól megváltunk.”

Váltott műszakok futnak, 4-6 órát dolgoznak a munkatársak, s mivel a képességek is különféle szinten vannak, ezekhez rendelik munkaidőt és a feladatokat. A konyhafőnök pultos képzettségű hallássérült kolléga, megmutat mindenkinek mindent, előkészít, felkészít, utántölt.

A képzés alatt volt egy többhetes konfliktuskezelési “szeminárium”, amelynek során szituációs gyakorlatok segítségével tanulták meg, hogyan kezeljék a problémás – például hangoskodó, esetleg részeg, agresszív – vendégeket. “Azt tanítottuk meg nekik, hogy az ilyen szituációkat ne akarják egyedül megoldani.” Ilyenkor az adekvát mondat az, hogy “szólok a műszakvezetőnek”, és közösen kezelik a helyzetet. Fontos ugyanis a személyiségápolás, hogy ne sérüljenek mentálisan (sem) egy-egy ilyen helyzetben. “Ez több, mint egy szokványos munkahely, kulcskérdés, hogy mi mentorok hogyan viselkedünk, nagyon nagy hatással van a munkájukra, a munkatűrésükre.” A kávézó kutyabarát is, ez azért fontos, mert sok terápiás kutya van.

Kattintson galériánkért!
©

A vendégek tudják, hogy hová jönnek?

Felhozatal
A napot Nóra és Szilvi, a két projektvezető nyitja, de reggel kilenckor már itt van az első konyhai műszak, négyen fognak hozzá a helyben készült sütik és szendvicsek előkészítéséhez a délután egy órai nyitásra. Egyelőre négyféle szendvics, kétféle helyben készített süti kapható a temérdek fajta kávé, tea és üdítő mellett, de pékség beszállítójuk is kirukkol pár finomsággal.

Vannak, akik célzottan jönnek, tudják, hogy hová jönnek, vannak, akik betévednek az utcáról, vannak külföldiek, és vannak a kerületi közel lakó lakók. Nóra beszél angolul, a többieknek nagyon jól megy a beszéd nélküli kommunikáció, a gesztikuláció, a mutogatás, nincs probléma egymás megértésével. A környékbeli lakosokat pedig előzetesen tájékoztatták a kávézó megnyitásáról, és arról megkérdezték, hogyan fogadnák. Magáért beszél, hogy vendégeik jelentős része környékbeli, s többen közülük is visszajáróak – már amennyiben egy hét után értelmezhető a törzsvendégség.

Többeket is megkérdeztek, hogy érzik magukat. Sokan nem is értették a kérdést, hiszen bejöttek, kértek, kaptak, jó volt. Nem is nagyon tűnik fel, hogy mindenki sérült. Sok munkatárson – a Down-szindrómások és a kerekes székesek kivételével – nem is nagyon lehet látni, hogy sérültséggel él. “Semmi különbség nincs egy olyan kávézóhoz képest, ahol nem sérültek dolgoznak” – mondja a barátnőjével ejtőző orvosegyetemista –, ők már korábban kinézték maguknak a kávézót a Facebookon, és kifejezetten azért jöttek, hogy megnézzék. Apróbb balesetek – kiborul a kávé, leesik egy pohár – persze itt is történnek, de “az ilyenek esetek szerencsére mi is azonnal érzékeljük, és “odarepülünk”, közösen kezeljük, ilyenkor nagyon fontos a megerősítés, meg kell nyugtatni őket, hogy nincsen semmi gond, tovább kell csinálni, ez nem olyan probléma, aminek különösebb fennakadást kellene okoznia”.

Árpi a zenekar oszlopos tagja - kattintson galériánkért!
©

Az alapítvány szempontjából a zene meghatározó, van is egy saját dalokat popzenei stílusban játszó integrált egy zenekaruk, a Nemadomfel együttes, amely külföldön is koncertezik, most is külföldi turnéra készülnek, így kézenfekvő, hogy a kávézóban lehetne bulikat is csinálni. Lesznek is, sőt a tervek szerint más koncertek is, aukciók, kiállítások – a nyerstégla falakat most fogyatékosok rajzai, grafikái borítják –, felolvasóestek, moziestek is.

Máris beindult a fantázia

“Szeretnék, ha minél előbb nullára jönne ki a működés, ha lenne e felett nyereség, "azt az alapítvány szakmai programjaira fordítjuk”. Melegkonyhát is terveznek, “megnézzük, a hidegkonyhával meddig jutunk, most nagyon megy, utána összeszervezzük a melegkonyhát”, sőt cateringet, kitelepüléseket is vállalnának.

Ez azonban nyilván több ételt, más kapacitást, más rendszert jelent, előbb kell kezdeni a napi üzemet, több emberre lesz szükség.

Ha a cikket érdekesnek találta, látogasson el a hvg gazd Facebook-oldalra, és nyomjon rá egy "Tetszik"-et. Plusztartalmakat is talál!
Érdekesnek találta cikkünket? Értékelje!
Köszönjük!