szerző:

A munkahelyekért, különösen a minőségi munkahelyekért, Magyarországon is komoly kardozás folyik. És persze, hogy minden korosztály úgy érzi, a munkaerő-piaci folyamatok áldozata éppen az a réteg, amelybe ő beletartozik.

A pályafutásuk elején lévő munkavállalók, például az Egyenlő Bánásmód Hatóság előtti eljárásban, azt szokták sérelmezni, hogy miért keresnek a munkáltatók túlságosan gyakran tapasztalattal rendelkező munkavállalókat. Ezt hátrányos megkülönböztetésként élik meg, mert ha sokáig nem kapnak állást, ezt a feltételt soha nem fogják tudni teljesíteni. Az 50 év felettiek pedig úgy tapasztalják, hogy aránytalanul sok esetben a munkáltatók a pályakezdő munkavállalókat preferálják, akiknek éppen ezen okból jóval alacsonyabb bért kell fizetniük. Ezen túlmenően joggal tartanak attól, hogy a legrosszabb időszakban, a nyugdíj előtt szorulnak ki a munkaerő-piacról, ahová visszatérni szinte lehetetlen.

A munka törvénykönyve ez alól kivételt tesz, amikor kimondja, hogy a munkáltató a határozatlan időtartamú munkaviszony felmondással történő megszüntetését nem köteles megindokolni, ha a munkavállaló nyugdíjasnak minősül. A munkáltató a nyugdíjasnak nem minősülő munkavállaló határozatlan tartamú munkaviszonyát a munkavállalóra irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző öt éven belül a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával indokolt felmondással csak a munka törvénykönyve által meghatározott okból szüntetheti meg – írja az Adózóna. A munkavállalónak valami olyan súlyosan felróható magatartást kell tanúsítania, amely azonnali hatályú felmondásra adna okot.

A védett korban lévő munkavállaló munkaviszonya a munkavállaló képességével vagy a munkáltató működésével összefüggő okból pedig akkor szüntethető meg, ha a munkáltatónál nincs a munkavállaló által betöltött munkakörhöz szükséges képességnek, végzettségnek, gyakorlatnak megfelelő betöltetlen másik munkakör vagy a munkavállaló az e munkakörben való foglalkoztatásra irányuló ajánlatot elutasítja.