Hont András
Hont András
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Miközben a bulinegyedben egymással vívnak a lakók és a kocsmárosok, az igazi gondokat más okozza, olyasmik, amelyekkel szemben az érintettek éppenséggel szövetségesek is lehetnének. Ugyanakkor megjelentek azok, akik semmilyen diskurzusban nem vesznek részt, a helyben még csak nem is a vállalkozást, az üzletet látják, hanem pusztán a pénzt.

A bulinegyedről szóló cikk első részében a helyi szórakoztatóipar árnyoldalai mellett szóba kerültek a letagadhatatlan előnyök is. A megtermelt bevétel, az ingatlanállományban bekövetkezett pozitív változások, a lakosságot érintő bűncselekmény-típusok csökkenése mellett fölelevenítettük a kerület múltját, történelmi funkcióját. Azt, hogy a kereskedelem és a szórakoztatás többnyire a belvárosokban telepszik meg, és hogy egy világvárosban számtalan funkciót kell összehangolni.

Ki volt itt előbb? Érvek és ellenérvek a bulinegyed körüli vitában

Ma délután kettőtől tüntetni fognak az erzsébetvárosi bulinegyedben. Hetek-hónapok óta áll a bál a VII. kerület partiélete körül. Tiltakozó lakók, terjedelmes újságcikkek, szigorítani akaró hatóságok, kiboruló Tibi atya - ezúttal pedig azok vonulnak az utcára, akik meg akarják őrizni a városrész szórakoztatóipari jellegét. Holnap meg ismét utcára vonul a másik oldal.

A városi lét különböző szükségleteinek harmonizálása helyett azonban pillanatnyilag a szereplők szembefordítása történik, holott a környéket divatossá tevő vállalkozások és a lakók nagyon hasonló problémáktól szenvednek. Elsősorban a vendéglátóhelyek környezetének állapotától, a vendégek köztéri kiszolgálásának (például a nyilvános vécéknek) a hiányától. A kereskedelmi törvény 2013-as módosítása éppen azt célozta volna, hogy a szórakozóhelyek okozta többletterhelést az önkormányzatok meg tudják oldani. A közkeletűen csak Rogán-adónak nevezett, éjjelenként minden vendég után 20 forintra (de legföljebb az iparűzési adó alapjának 0,5 százalékára) rúgó adónemből mintegy 70 millió forint folyik be a helyhatósághoz, ám ez vagy kevés, vagy a felhasználása nem kielégítő, az utcán mindenesetre nem sok jelét látni.

Demonstráció Erzsébetváros ''nyugalmáért''. Reggelig tartó tuctuc
©

Szintén nem a zajos lokálok és az alvó lakók közötti ellentét kérdése a fizetővendéglátás szabályozatlansága. Az utóbbi két évben radikálisan megugrott a rövid távra kiadott lakások száma, csak az Airbnb nevű oldalon keresztül lebonyolított bérlések a 2015-ös 8 ezerről az idén eddig már 18 ezerre emelkedtek. „Kötelezni lehetne a szállások üzemeltetőit, hogy a társasházakban tegyék láthatóvá az elérhetőségüket, hogy panasz, rendbontás esetén legyen kihez fordulni” – fogalmaz Schumicky Balázs a Magyar Apartmankiadók Egyesülete képviseletében. A vállalkozásain keresztül maga is több lakást menedzselő Schumicky szerint a konszolidáció irányába tett lépés volna az is, ha a szállásközvetítő oldalakat rá lehetne bírni, hogy csak az önkormányzatnál – egyéb szálláshely-szolgáltatásként – regisztrált helyiségeket vegyenek föl a kínálatukba. Valamint az is, ha a 16 főnél többet fogadó ingatlanokat átminősítenék kereskedelmi szálláshellyé, ezáltal szigorúbb előírások vonatkoznának rájuk, és fokozottabb ellenőrzésnek lennének kitéve.

Persze ez nem érinti azt, hogy kik laknak ezekben a lakásokban, valamint a hostelekben és hotelekben. A vendéglátósok és a szállásadók egyaránt arról számoltak be, hogy a romkocsmákra fölfigyelő nyugat-európai diákok, művészek, értelmiségiek mellett megjelentek azok, akik egyéb kulturális, szabadidős tevékenységeket (is) preferálnak. Így – csak a fontosabbakat említve – a gasztronómiai választékra, a futóversenyekre, a fürdőkre és a fesztiválélményekre is kíváncsiak. De igen jellemző – és az országimázs szempontjából igen kedvező –, hogy rengetegen érkeznek olyanok (nemcsak Európából, de az ázsiai országokból is), akik nem tudják pontosan, mit akarnak itt csinálni, csak olvasták, hallották, hogy Budapest jó hely. Tömegével érkeznek viszont olyanok is, akiket pusztán a kedvező ár-érték arány vonz és annak a csábereje, hogy a pénzükért bármit megtehetnek. Csak Nagy-Britanniában ügynökségek tucatjai ajánlanak rapid hétvégi utakat hen- és stagpartyk (azaz „tyúk-” és „szarvasbika-bulik”, kvázi lány- és legénybúcsúk) számára. Közben sokasodnak a jellegtelen éttermek, pubok, hotelek vagy éppen a miliőidegen vendégfogó étlapos lányok.

„Természetes kapitalista folyamat, hogy itt most mindennek aranyszaga van. Tényleg elindult az aranyláz, mindenki vásárol, apartmanoztat, viszont ha közben meghalnak azok a színterek, amelyek érdekessé tették ezt a vidéket, akkor meg fog csappanni az érdeklődés is” – magyarázza Kápolnai Gábor, aki Elek Imolával működteti a Kőleves éttermet és kertet, illetve a Mika Tivadar mulatót és a hozzá tartozó kerthelyiséget. A régebbi üzemeltetők, akik többnyire a kulturális szférából érkeztek, és tartják egymással a kapcsolatot, általában nem is ismerik annak a 250 új helynek a tulajdonosát, amelyek nem olyan rég nyitottak meg. Pláne nem ismerik és értik azokat a befektetőket, akik most vagy csak ezután jelennek meg, és készülnek nagy lendülettel fölszámolni azt, amibe éppen befektetni szándékoznak. „Próbáltam magyarázni a Mika Kertet horribilis összegért megvásárló üzletembernek, hogy ha ideépít egy hotelt, azzal kinyír egy olyan dolgot, amitől idejönnek majd a hotelba lakni.” Hiába. A Mika-kert helyére hotelt szándékozik építeni az új tulajdonos, és legföljebb egy évre előre lehet vele megállapodni, ez az utolsó nyara az Ellátó Kertnek, amelynek helyén ház lesz, a Kék Ló nevű kulthely pedig mindenestül átköltözött Berlinbe, és sok más vendéglátóipari egység is a megszűnés szélén, feljelentések kereszttüzében táncol.

Airbnb-lakás előkészítése kiadásra. Lakáshotelek egymáson
©

„Nekünk is van üzletünk Berlinben, immár 10 éve” – ezt már Zsendovits Ábel, a Szimpla Kert vezetője mondja. „Ott kevés, de eléggé egyértelmű szabály van, amelyek betartását rendszeresen ellenőrzik. Megengedett a dohányzás, az utcai alkoholfogyasztás, nincs korlátozva a nyitvatartás, ennek ellenére a helyiek jelenléte a klubokban jóval magasabb.” A külföldi példák ellenére a lakosok egy csoportja és a kerületi vezetés változatlanul tiltásban, csendrendeletben gondolkodik, noha a politika részéről némi elbizonytalanodás tapasztalható. Egyrészt nem teljesen egyértelmű a lakossági elvárás, mert ami korábban egyöntetű akaratnak tűnt, arról hamar kiderült, hogy nem élvezi mindenki támogatását. Mindeközben a döntéshozóknak tágabb perspektívát is figyelniük kell: a fideszesek aligha tekinthetnek el attól, hogy mely potentátok vásárolták be magukat a bulinegyedbe, míg a baloldali ellenzék, amelyik helyben népszerűséget vélt kovácsolni az elégedetlenségből, hirtelen a szabad Budapest sírásójának szerepében tűnne föl, és ezt a pártok országos és budapesti központjai sínylenék meg. Azonban, ha a politika meg is óv egy valódi hungarikumot, a rugalmatlanság, a kompromisszumképtelenség, az együttműködés hiánya és a hazai üzleti szellem (=mohóság) még tönkreteheti azt.