A gyűjteményépítés, műtárgyvásárlás, esetleg egy galéria működtetése, művész-ösztöndíjak; mindezek bevett formái a művészettámogatásnak idehaza is. A tranzit (http://www.tranzit.org) azonban mást céloz. Leegyszerűsítve: nem a színtérnek, hanem a színtérbe juttat pénzt. A döntés pedig, hogy „mi az, ami támogatásra érdemes”, nem a pénzt adó vállalat döntnökeitől, egy szponzori testülettől érkezik, végigfuttatva a folyamatot a hierarchikus vállalati struktúrán, hanem a művészeti színtér felől. Ez alapos szemléleti különbség, ugyanis a támogatás „végterméke” nem feltétlenül a materializálódott, gyűjteménybe illeszthető műalkotás.

A Közép-Európában, közelebbről Szlovákiában, Csehországban, Ausztriában és most már nálunk is működő tranzit „dinamikus és transzdiszciplináris platformként” jelöli önmagát. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy olyasfajta projekteket kezdeményez, illetve támogat, amelyek a helyi és a közép-európai művészeti színtérre gyakorolnak közvetlen hatást. Ismeretek, alkotók, teoretikusok és művek szabad áramlásáról van szó, ha úgy tetszik.

Amint a tranzit.hu keddi budapesti premierjén elhangzott, az egyesület minden érintett országban (művészeti színtéren) másfajta stratégiával működik. Ami közös, az a transznacionalitás, vagyis határokon átnyúló együttműködés és a műfajok közöttiség.

Budapesten a szomszédos tranzit egyesületek is bemutatkoztak. Boris Ondreicka, szlovák képzőművész, a tranzit.sk vezetője arról beszélt, Pozsony sajátos helyezte miatt (Bécs és Budapest közelsége, többnyelvűség) az ottani színtéren nem mindig mutatkozott igazi „éhség” a dolgok önálló létrehozására, és helyek se igen voltak. A tranzit.sk tehát egy hely létrehozásába, illetve eszmecserék szervezésébe, tudás-átadásba fektetett energiát és pénzt. Ugyanez Prágában másképp néz ki, a tranzit.cz nem kiállító- és alkotóhely, hanem művészeti produkciós iroda. Mint Vit Havranek elmondta, az intézményi szintek viszonylag fejletlenek és ezért a művészeknek inkább háttérre volt szükségük. A tranzit.cz eseménytámogatásba fogott. Bécs ezzel szemben túlterhelt, ami a művészeti színteret illeti, sok a hely és az intézmény, a Georg Schölhammer vezette tranzit.at ezért apró eszközökkel próbált beavatkozni a folyamatokba, elsősorban embereket kötve össze a környező országokból.

A hazai tranzit is egyesületi formában működik, az Erste Bank nem „telepszik rá” és közvetlen módon nem kontrollálja. A szlovák egyesület nagyjából évi 100 ezer euróból működik, ez jelzi, a magyar tranzit milyen összegből gazdálkodhat. Ami a porgramokat illeti, októberben vetítéssorozattal és előadásokkal indított, amelyek a dokumntumfilm szerepét vizsgálták a kortrs művészetben.

Ahogy Hegyi Dóra kurátor, a tranzit magyarországi felelőse kifejtette, több fontos kérdést is feszeget a tranzit.hu programja. Művészet és nyilvánosság, intézménykritika, strukturális változások, az archiválás kérdései mind olyan kérdésirányok, amelyekkel a tranzit.hu foglalkozni kíván. Első körben kutatási projekteket, filmprogramokat, külföldi művészek és szakemberek előadásait támogatja. Hegyi Dóra azonban fontosnak tartotta leszögezni, nem hagyományos, például alapítványoknál megszokott működést kell elképzelni, vagyis nem arról van szó, hogy az éves pénzkeretüket felosztják a pályázó projektek között. A tranzit.hu inkább maga vet fel elgondolásokat és ezekhez talál partnereket, illetve a hozzá befutó ötleteket próbálja a maga működésébe illeszteni.

Nehezebben körülhatárolható, de sajátosabb működés ez; a tranzit inkább szellemi megtermékenyítő erőként működik egy adott művészeti színtéren. Mint ilyen, egyelőre egyedülálló a hazai művészettámogatásban. Ami pedig a mögötte álló vállalatot illeti, új, nálunk még szokatlan módon képzelik a brand építés és a társadalmi szerepvállalás összhangba hozatalát.