„A Magyar Írószövetség tagjai úgy vélik, a kulturális kormányzat (miközben politikai, ízlésbeli szempontok szerint tudatosan igyekszik megosztani az írótársadalmat) a Magyar Írószövetség gazdasági lehetetlenné tételét kívánja elérni azzal, hogy a működéséhez szükséges költségeket megkurtítja, vagy éppen egészében visszatartja. Ezt a hatalmi helyzetből fakadó arroganciát a Magyar Írószövetség tagsága antidemokratikusnak, tartja és visszautasítja. Ez ellen a Magyar Írószövetség tagsága egyénenként aláírásával tiltakozik.” - szól a szöveg, amely alatt jónéhány név olvasható. Az első aláírók: Antall István irodalmi szerkesztő, Ferenczes István költő, Kiss Gy. Csaba irodalomtörténész, Farkas Árpád költő, Nagy Zoltán Mihály író, szerkesztő, Kodolányi Gyula költő, szerkesztő, és Kovács István költő, polonista.

Ez voltaképpen már a második írószövetségi bírálat a kormánynak címezve, miután az 1956-es forradalom és szabadságharc ötvenéves évfordulójának előestéjén a Magyar Írószövetség választmánya, az őszi belpolitikai válságot mindenestül a kormányzat nyakába varrta. Mint akkor leszögezték, élesen elítélik a miniszterelnök, a kormány és a koalíciót alkotó pártok hazug szavait.

Az Írószövetség a rendszerváltozás után fokozatosan veszített befolyásából, s miközben több ideológiai és eszmei válság kikezdte, nem hallgatható el a tény: szakmai súlya messze nem a régi; az újabb nemzedékeket inkább a JAK (József Attila Kör), a Fisz (Fiatal Írók Szövetsége), vagy a Szépírók Társasága képviseli.
Az emlékezetes Irodalmi Kerekasztal egyeztetésein is - amelyek a filmtörvényhez hasonlatosan, új típusú szabályrendszert sürgettek volna a kiadói iparban, a könyvpiacon és a szerzői jogok területén - ez utóbbi szervezetek képviseltek porgresszívebb álláspontot.

A legsúlyosabb figyelmeztetés a szövetségnek talán a 2004. évi nagy kilépéshullám lehetett, amikor tiltakozásul Döbrentei Kornél költőnek a Tilos Rádió előtt mondott gyűlöletkeltő beszéde miatt 162-en távoztak, köztük Parti Nagy Lajos, Esterházy Péter,  Nádas Péter és Szabó Magda is.

Az irodalmi belháború jellemző epizódja volt, hogy abban az évben éppen Döbrentei Kornélnak ítélték oda az úgynevezett Alternatív Kossuth-díjat, amely mintegy ellen Kossuth-díjként funkcionál. A Gyurkovics Tibor, Jankovics Marcell, Makovecz Imre, Melocco Miklós és Schrammel Imre által odaítélt díj (amely 2003-ban Wass Albernek jutott, 2005-ben pedig Berecz András mesemondónak) afféle "dafke" kitüntetésként hatott abban a helyzetben.