Barack Obama hívta fel Oprah Winfrey figyelmét A messzi dél vadjai című filmre, ami annyira elbűvölte az műsorvezetőt, hogy egy egész adást szentelt neki. A 2012-es év legünnepeltebb amerikai filmje, Benh Zeitlin első nagyjátékfilmje, minden tekintetben függetlennek tekinthető, mert barátok, családtagok, amatőr szereplők összefogásával készült. A Dél-Louisianában játszódó filmet több kategóriában is a legfőbb Oscar-esélyes: a főszereplő, a Hushpuppy-t alakító Quvenzhané Wallis lehet minden idők legfiatalabb Oscar-díjra jelölt színésznője.

hvg.hu: A film a Sundance Filmfesztiválon két fődíjat is nyert, Cannesból négy díjjal távozott, azóta is fesztiválról-fesztiválra utazik a világban, számított ekkora sikerre?

Benh Zeitlin: Nem. Nagyon őszintén mondom, hogy nem. A cél a Sundance volt a számunkra, hiszen tőlük támogatást is kaptunk a forgatókönyv előkészítésére.  Azon túl nem nagyon gondolkodtunk. Azt hittük, hogy majd mi fogjuk terjeszteni városról-városra járva. De hát ez megváltozott azóta, hogy ekkora sikere lett. Ez nagyon boldoggá tesz.

mdvp

A független filmeknek szofisztikált, értő közönsége van, de én most arra vagyok kíváncsi, hogy a közönség másik része, akik csak a filmet látják és nem különösebben képzettek, ők hogyan viszonyulnak hozzá, őrájuk hogyan hat ez a történet. Ez az izgalmas abban, hogy sokan fogják megnézni.

hvg.hu: Ez egy független alkotás, ami most bekerült a fősodorba, Hollywood közelségébe. Mit szól hozzá?

B.Z.: Örülök, hogy függetlenek vagyunk, hogy függetlenek maradhatunk, mert így továbbra is a saját módszeremmel tudok filmet készíteni, amit a klasszikus értelemben vett producerek nem engednének meg nekem. Nem hagyományos módszerekkel dolgozunk a munkatársaimmal, és szeretném, ha ez így maradna. Nem az a célom, hogy minél több pénzt tegyenek a filmbe, vagy minél nagyobb sztárokat. Nem az a fontos, hogy hol forgatok, hanem az, hogy hogyan. Ezért nem élek New Yorkban és Los Angelesben, mert nem szeretnék az ipar része lenni.

hvg.hu: Mi történne, ha felkérést kapna Hollywoodból?

B.Z.: Már kaptam. De azt mondtam, hogy én a saját utamat járom, és nem akarok most ajánlatokat elfogadni. Mert nekem az a mód, ahogyan elkészítem a filmet, az legalább olyan fontos, mint a történet, a forgatókönyv. Még ha a Moby-Dicket készíthetném el, akkor is csak úgy vállalnám el, ahogyan én szeretném.

hvg.hu: A film képi világa kifejezetten dokumentaristának tűnik. Dél-Louisianaban így is élnek emberek, ennyire elszigetelve, kiszolgáltatva a természet, esetünkben egy hurrikán pusztításának?

B.Z.: Nem, igazából nem. Vagy nem pont így. Ezt egy kicsit nehéz megmagyarázni. Valós dolgokon alapszik a környezet, élnek arrafelé hasonló emberek, oda lehet utazni, meg lehet nézni, hogy hogyan, de nincs tőlük ilyen távol a város. Inkább azt próbáltuk elképzelni, hogy milyen lenne, ha egy közösség el lenne szakítva a várostól, ezért építettünk egy magas beton gátat is, ami a valóságban nem létezik.

Benh Zeitlin, a rendező: jobb fegyelmezetlennek lenni

mdvp

Ezért döntöttünk úgy, hogy eredeti helyszínen forgatunk, de nem egy lakott helyen, hanem felépítjük a magunk „öbölvárosát”, a Teknőt. Formálisan viszont kifejezetten klasszikusan dolgoztunk, a filmben a képek azt jelentik, amit ábrázolnak.

hvg.hu: A forgatókönyv Lucy Alibar egyfelvonásos színdarabján alapszik, önök ketten készítették. Talán a mágikus-realizmus a legjellemzőbb a szövegre és a filmre is. A forgatás alatt mennyit kellett változtatni rajta?

B.Z.: A forgatókönyv folyamatosan alakult, ahogyan a forgatási tervek is.  Már az előkészítés során sokat változott a szöveg, aztán a forgatáson is, alkalmazkodnunk kellett a körülményekhez. Volt, hogy történt valami, amit nem terveztünk, de benne hagytuk, mert tetszett.  Aztán én nagyon ragaszkodtam ahhoz, hogy élő állatokat filmezzünk, de voltak olyan dolgok a forgatókönyvben, amit egy igazi állat nem képes megcsinálni, ezeket ki kellett venni emiatt. Folyamatos együttműködésben írtuk a társszerzővel, a színészekkel.

hvg.hu: A főszereplő kislány, a természet minden erejével dacoló Huspuppy alakítója, Quvenzhané Wallis  lehet minden idők legfiatalabb Oscar-díjra jelölt színésznője. Egyszer azt nyilatkozta, hogy ön Hushpuppy szeretne lenni. Hogy érti ezt?

B.Z.: Ő az én hősöm. Az ő bátorsága, az ő jósága, nagyon inspiráló, és annyira reménykeltő, mint E.T. jelenléte a földön. Az előkészítés, a forgatás, de még a háttérmunkák alatt is mindig azon gondolkodtam, hogy ő vajon mit tenne a helyemben, mi lenne az ő szemében a helyes döntés. Engem is jobb emberré tett a becsületessége, jósága és őszintesége.

Quvenzhané Wallis: még nagyon nagy színésznő is lehet

mdvp

Quvenzhané legalább annyit beletett Hushpuppy szerepébe a személyiségéből, mint én, valahogy kettőnk keveréke lett. Quvenzhané az első pillanattól kezdve másképp nyúlt a szerephez, mint a többi gyerek, nem aranyos volt, hanem őszinte és szenvedélyes, erő volt benne, és ez látszik a filmen is.

hvg.hu: Azóta elismert színésznő lett a kislányból. Tartják a kapcsolatot?

B.Z.: Igen, nagyon közel állunk egymáshoz, olyanok vagyunk, mintha testvérek lennénk, az anyukája még rám is szól néha, ha sokat bohóckodom.

hvg.hu: Hat éve él New Orleansban.  Miért éppen oda költözött?

B.Z.: Mert beleszerettem. Gyerekként mindig romantikus elképzeléseim voltak arról, hogy milyen lehet New Orleansban élni, aztán amikor visszamentem a rövidfilmem forgatása után (Glory at Sea – a szerk.), beleszerettem a városba, az életstílusba, igen, olyan mintha a feleségem lenne. Egyébként New Yorkban nőttem fel, különösen szeretem a Sunnyside-ot, Queens legjobb részét, de nem tervezem, hogy visszatérnék.

hvg.hu: A Messzi dél vadjait nézve úgy érezzük, mintha hatottak volna önre a hollywoodi klasszikusok.

B.Z.: Nagyon sok filmet láttam kiskoromban, imádtam az Oroszlánkirályt, a Roger nyúl a pácbant, az E.T.-t, de filmeket csak a főiskolán kezdtem készíteni, ahol nem rendezést, hanem filmelméletet tanultam. Nem az olvasásra, hanem a film nézésére koncentráltunk. Az egyetem mellett mozigépészként is dolgoztam, úgyhogy ott is 5-6 filmet láttam hetente, az órákon napi két filmet néztünk meg, az hetente 15-20 film, éveken keresztül. Így tanultam meg azt, hogy hogyan tanulmányozzam a rendezők módszereit, a filmnyelvet.

mvdp

Sokan hatottak is rám közülük, a klasszikusok, a némafilmek, a korai komédiák, Fritz Lang, Frank Capra filmjei, de nagyon szeretem Fellinit is, vagy Milos Formant. Főleg azokat a rendezők érdekelnek, akik hajlamosak arra, hogy elveszítsék a kontrollt, akik nem olyan fegyelmezettek, akiknél bármikor „széteshet” a történet. Akiknél elgondolkozom azon, hogy vajon hogyan csempészhették be a jelenetbe a kamerát. Például Bergman nekem túlságosan határozott.

hvg.hu: Miért volt olyan fontos az ön számára hogy elkísérje a filmjét Magyarországra?

B.Z.: Szeretem ezt az országot, hét éve jártam már Budapesten, úgyhogy jönni akartam, ezért szóltam az ügynökömnek, hogy küldjön ide két napra.  Régebben mindenképpen Európába akartam költözni: akkoriban bejártam Kelet-Európát, voltam Budapesten, Prágában, Belgrádban, Boszniában, de itt ez megint teljesen más. Az emberek értik a filmeket, és arra vagyok kíváncsi, hogy mennyire.

hvg.hu: Mit fog csinálni 10 év múlva?

B.Z.: Most éppen egy művészközösséget építünk, Court 13 a nevünk. Azt szeretnénk, ha mindenféle művészeti ágból lennének körülöttünk emberek, hiszen a filmhez sokféle művészre van szükség.  Szobrászok, zenészek, díszlettervezők, animátorok, forgatókönyvírók, összekapcsolódnának egy nagy művészeti koncepcióba, ezt próbáljuk most megteremteni, ez az ötlet áll a Court 13 mögött, és pont az lényeg benne, hogy mindez New Orleansban valósuljon meg.