"Nekünk itt nagyon jó" – jelentés Józsefváros oázisából
Van a VIII. kerületben egy hely, amit a béke szigeteként, Józsefváros szíveként emlegetnek azok, akik ott töltik a hétköznapjaikat. A Mikszáth teret és környékét már Erzsébet királyné is szívesen látogatta, most pedig Kocsis Máté polgármester egyik törzshelye. Családias gasztroutca két kedves térrel, ahol még nem szól minden a pénzről. Riportunk a helyszínről.
Erzsébet királyné és Ferenc József gyakran hajtott be hintóval Sisi palotahölgye, Zichy Lívia grófné rezidenciájának kapuján a mai Lőrinc pap téren.
A férje közben azon fáradozott országgyűlési képviselőként, hogy ugyanitt felépülhessen a Jézus Szíve templom. A Károlyi grófok harangzúgás ellenes lobbija volt olyan erős, hogy ez ne a Múzeum utcában valósuljon meg. A szomszédos palotában ezalatt más küzdelem zajlott: Liebner József császári és királyi asztalnok próbálta felvirágoztatni a magyar méhészetet.
A II. világháború alatt felborult a rend: a jezsuita templomban elkezdődött a zsidók mentése és elrejtése. A nyilasok nap mint nap razziáztak a rendházban géppisztolyokkal maguk előtt hajtva az atyákat.
A két világháború között itt lakott Horthy Miklós orvosa, a felszabadulás után pedig, amikor a Zichy-palotát már önkormányzati bérlakásos lakóépületté nyilvánították – magas rangú katonatiszt lévén – Tolsztoj unokaöccsét is itt szállásolták el. A 80-as években az épület padlására hajléktalanok fészkelték be magukat, és a ház egyre elhanyagoltabb lett.
Most a világ tíz legjobb szállodája közé is beválasztott, négycsillagos Hotel Palazzo Zichy áll ugyanitt, a Nemzeti Múzeum köré kiépített Palotanegyedben, a VIII. kerületben.
Gasztroutca
Nagyjából innen indul a főváros egyik legbarátságosabb vendéglátós-kiülős oázisa, ami a budapesti underground egykori kultikus központjába, a Mikszáth térbe torkollik.
Itt nem a Ráday utcában, és nem is a Liszt Ferenc téren érezzük magunkat. A hely méretéből is következik, hogy valami emberléptékű és családias vár, ahol többségében még az árak is a földön maradtak. Ahogy a Krúdy Gyula utca üzleteiben megfogalmazzák: ez egy helyes gasztroutca lett, ahol mindenki segít mindenkinek, amihez nagy lökést adott, hogy pár évvel ezelőtt a Krúdyt sétálóutcává alakították. Épp erről álmodoznak a Kazinczy utca vendéglátósai és lakói is.
Tilos az Á
A 19. században még névtelen Mikszáth téren élete utolsó éveiben Mikszáth Kálmán szívta a dohányt lakása erkélyén, de ugyanitt volt Irinyi Jánosnak, a gyufa feltalálójának egyik pesti műhelye is. A Jézus Szíve templomhoz hasonlóan itt, a tér 1-es számú házában, az első budapesti katolikus leánygimnáziumban (Sacré Coeur Sophianum) is menedéket adtak százötven zsidónak a második világháború idején.
A mai Zappa kávézó viszont, aminek a belső udvarán a háború alatt német lovak álltak, már valami egészen másra emlékeztet. Itt volt 1990 és 1995 között a Tilos az Á, amit a rendszerváltás időszakának kultikus, liberális szellemiségű underground szórakozóhelyeként tartanak számon.
A hely pincéje teret adott a legváltozatosabb alternatív koncerteknek. Az 1991-es orosz kivonulás alkalmából szervezett Búcsún Frank Zappa is megjelent, majd este fellépett a Tilos az Á-ban a Demszky Gábor főpolgármester által szervezett zártkörű partin. 1991 augusztusában itt indult be kalózadóként a Tilos Rádió, és ugyancsak itt kezdett szerveződni Vajdai Vilmos és Szabó Győző zsebszínháza, a Tilos az Á Performance, a TÁP Színház elődje.
Egyes rendpárti médiumok folyamatosan támadták a helyet, aminek eredményeképpen a rendőrség többször razziázott a Tilos az Á-ban, 1995-ben pedig be is záratták.
A Tilos az Á törzsvendégei közül sokan a Magyar Narancshoz szivárogtak, a rádió pedig legálisan működő adóvá szelídült. A Krúdy optikusa például úgy fogalmaz: korábban ez egy koncertezős-bulizós-kábítószeres környék volt, és egymást érték a lemezboltok, de mára lehiggadt. Nyugis, családias, beszélgetős hely lett.
Árpádsáv, cigányzene
A Krúdyt színesítő multikulti boltokban szinte mindenki azt mondja, hogy felfelé ível a környék, az üzletek között pedig nagy az összetartás.
"A plázák személytelenségével szemben itt megvan az egykori klasszikus körúti hangulat" – mondja a nagy-magyarországos matricákban és árpádsávos zászlókban bővelkedő Zene la’bor üzletvezetője, aki három évvel ezelőtt költözött a környékre, miután a Vámház körúton már nem tudták fizetni a magas bérleti díjat.
A bolt szoros kapcsolatot ápol a nemzeti rock együttesként definiált, Wass Albert műveiből töltekező, és a Trianon-tematikát preferáló Ismerős Arcokkal, amikor pedig azt kérdezzük, pontosan mi a bolt profilja, azt a választ kapjuk: "Meg szoktak ijedni az árpádsávos zászlótól, de nem vagyunk mi olyan kirekesztők, mint ahogy az látszik. Van például nálunk autentikus cigányzene is."
Egészen másról szól a retro cuccokra szakosodott Iguana, mégis remekül megvannak egymás mellett. A rendszerváltás után ez volt az első hely a városban, ahol be lehetett szerezni az 50-es, 60-as, 70-es évek ruháit és csecsebecséit. Az utca az alternatív kultúráról szólt, ezért egyértelmű volt, hogy ez a közegük.
A Makara több mint tíz éve van ebben az utcában, ők Indiából, Thaiföldről és Nepálból beszerzett ruhákat árulnak, amivel tökéletesen illeszkednek a szomszédos Darshan étterem egzotikus, keleti – egyesek szerint Gaudit idéző – hangulatához. Itt már a második világháború előtt is pékség működött, csak akkor még lovas kocsival szállították az árut.
Ebbe a multikulti hangulatba olvad bele az Ethno Sound világzenei hangszerbolt is, aminek többek között egy skandináv zeneiskola is a visszatérő törzsvendége, olyan egyedi a kínálatuk. Itt is azt halljuk vissza, hogy a környéken más a hangulat, mint például a Ráday utcában. "Itt nem olyan jó ugyan a PR, és ezért nehezebb megtalálni, de nem is csak a pénzről szól. Pici, de színes."
"Nagyon jó lett az utca hangulata. Barátságos, családias, tudjuk, kinek van rossz napja, és kinek van jó. Sokat csiszolódott az évek alatt, és reménykedünk benne, hogy ebben nem lesznek nagy törések" – magyarázzák a Makarában, ahova a szomszédos éttermekből például figyelmességből átviszik nekik az ebédet, mert tudják, hogy nincs idejük náluk megenni. "Nem lehúzósak, és szép adagok vannak."
Felcsapott fejjel küzdeni
A Don Leonéban például, ami egyébként a VIII. kerület polgármesterének, a Fidesz kommunikációs igazgatójaként is tevékenykedő Kocsis Máténak is az egyik törzshelye, 790 forintért már meg lehet enni egy kétfogásos menüt. Az üzlet vezetője, Fekete András azt mondja, ez a környék egy "pici kis béke szigete", de azt is elismeri, hogy nagyon nehéz most megmaradni a piacon, mert az egész országban depressziós a hangulat, és az étterembe járás már luxusnak számít.
Így az "éhenhaláshoz sok, a túléléshez pedig kevés", amit keresnek. Hat év alatt száz forintot tudtak emelni a menü árán, miközben egyes alapanyagok 70 százalékkal lettek drágábbak. Bár ők a magyar vendégeket célozták meg, most mégis kénytelenek a külföldiekből megélni.
2008-hoz képest a felére csökkent a forgalom, tíz vendéglátós barátjából pedig hét már külföldön van, Fekete mégis hisz benne, hogy jó irányba fog menni az ország: "felcsapott fejjel próbálunk küzdeni".
A Zappa egyik felszolgálója már rövidebben foglalja össze az üzleti nehézségeket: "télen szar, nyáron jó". A tér ugyanakkor gyönyörű, szerinte ez a VIII. kerület szíve. A hangulat lezser, a vendéglátósok pedig nem ütik ki egymást, mert mindenki más profilt igyekszik behozni az utcába.
Csúszik az idill
Az egyetlen hely az utcában, ahol igazán keserűek, az a Kék Frontosa névre keresztelt, kifejezetten afrikai sügérekre szakosodott halas szaküzlet, ahol szintén törzsvendég a kerület polgármestere. Bár a bejárat mellett kihelyezett táblán az áll, ez az utca meseboltja, bent valami egészen mást találunk.
"Mi nem illünk ebbe a hangulatba" – mondják az üzlet eladói, akiknek pont a vendéglátózást fellendítő autómentesítés tett be. Elég nehéz errefelé parkolni, ez pedig szerintük felér a vevőik kiirtásával. Főleg, hogy nincs is nagyon olyan vásárlójuk, akit ne büntettek volna még meg szabálytalan, vagy szabálytalanként feltüntetett parkolás miatt.
30-50 ezres bírságokról van szó, amit állítólag a taxisokra is rendszeresen kirónak, amikor megállnak bepakolni az utasok bőröndjeit. "A magyar emberek fizetéséhez képest egy nagyon durva sarc. Ez a fajta vasfegyelem nem magyar embernek való."
"Az önkormányzatnak persze ez nagyon jó" – teszik hozzá. Ezért amikor benéz hozzájuk Kocsis Máté, hiába vetik fel a problémát. A válasz mindig ugyanaz: a rend és a fejlődés a legfontosabb.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
