hvg.hu: Ha valaki ilyen intenzív a színpadon, annak hatása előbb-utóbb a személyiségében is megmutatkozik. Mennyiben tekintetek szerepként a Bëlgában feltűnő karaktereitekre?

Bauxit: Teljesen szerepnek tekintjük őket, nagyjából semmi közünk ahhoz, amit csinálunk. Az emberek különböző benyomásaiból – beleértve magunkat is - próbálunk összeállítani afféle krónikát, tablót a kortárs eseményekről. A szerep ahhoz kell, hogy el tudjunk lazulni a színpadon. A skizofrénia egyszerűbb eset, ott a delikvens leredukálja kettőre a több száz személyiséget, amit megél a több száz különböző helyzetben. Nekünk viszont mind benne van a repertoárban, sok szerepbe belebújunk, majd a bëlgás szerepünk elmondja, mit látott.

Stiller Ákos

Még5Lövés: El kell játszani, hogy van zenekar, hogy sztár vagy, el kell játszani, hogy szeretnek. De közönségnek lenni is egy szerep, az emberek az esetek döntő többségében nem üvöltöznek artikulátlanul az utcán.

Tokyo: Ezért is használunk művészneveket, hogy ne kelljen feltétlen azonosulni azzal, amit előadunk. Persze óhatatlan, hogy saját magunk is belekeveredjünk a produkcióba, de nem arról van szó, hogy nagy megmondóként csak mi számítanánk. Nagyjából úgy lehet elképzelni a helyzetet, hogy szakácsok vagyunk, a világ adja a hozzávalókat, a történéseket, mi pedig főzünk belőlük valamit, aztán odatesszük az asztalra, hogy bárki megkóstolhassa. Ez afféle szolgáltatás.

hvg.hu: Rengetegen ismernek és elismernek benneteket azzal együtt, hogy vallják: a Bëlga egy túlgondolt diákcsíny. Mit gondoltok erről?

Bauxit: Inkább csak szimplán csíny, de a definíció abszolút rendben van, én tudok vele azonosulni. Habár valószínűleg ez is csak részben igaz.

Tokyo: Velünk kapcsolatban amúgy is minden csak féligazság.

Bauxit: Az egész zenekar önmagában egy csíny. De például az Oktatási segédanyag lemezünk az nem csíny, az komoly dolog. Le lehet belőle érettségizni.

hvg.hu: A számaitokba gyakran kerül politikai, közéleti töltet. Pontosan milyen hatást reméltek egy-egy ilyen daltól?

Tokyo: Az ember mindig a legeslegjobbat reméli. Ha nem is mindenki, de legalább én legyek boldog, megtaláljam életem szerelmét, legyen sok pénzem, ilyenek. Mondjuk, hogy ebben hogyan segítenek a dalaink, azt nem tudom.

Még5Lövés: Nálunk alapvetően szórakoztatás a cél, a megvilágosodás csak nem várt bónusz.

Bauxit: A mindennapok feszültségét szeretnénk oldani magunkban és másokban. Afféle egyetemes közérzetjavítás ez, én polgárvigasztalásnak szoktam nevezni. Szóval nem polgárt pukkasztunk, polgárt vigasztalunk. A mindennapokat átszövő politika erősen magyar sajátosság, ha mondjuk Svájcban vagy Luxemburgban élnénk, kevés ilyen típusú számunk lenne, mert lehet, akkor inkább a Porschénkról írnánk.

hvg.hu: A magyar közélet mindig is eléggé cifra volt, mind a mai napig bőven termel általatok is felkapható témákat. Titeket mi ihletett meg leginkább az utóbbi időszak történései közül?

Bauxit: Szerintem nálunk megszokott, hogy 20-30 évente kiborul a bili, aztán jön a feloldás. Én nem vagyok pszichológus, de biztos egy nemzet életében is vannak afféle rezignációs stádiumok. Például a szakítás előtti állapot is egy rezignált időszak. Ez is egy fázis, nem lesz örökké, hogy mindent eltűrünk. Most az van, hogy érzed, az emberek lázadni akarnak, de mégsem teszik. Jól kipuffogják magukat az interneten és ez általában elég. Itt volt ez a kaposvári öltözködős eset, és láttam, hogy már csak páran mennek ki papucsban tüntetni. Mindenki azt mondta, hát igen, mert ennek Facebookon már akkora lángja volt, hogy a konkrét tüntetés már jószerint csak annak füstje. A neten jól kidühöngték magukat, elmondták mekkora gáz az egész, aztán nem mentek ki az utcára. Persze ez csak felvetés.

hvg.hu: A számaitok ma nemcsak a fővárosi házibulik végső stádiumának betétdalai, hanem gyakorlatilag két generáció számára vagytok meghatározó zenekar. Mit gondoltok, érdemes nyomott hagyni a magyar zenetörténelemben?

Tokyo: Bekerültünk a Rocklexikonba. Ez nyom?

Bauxit: Van az első lemezünk, az nyomott hagyott, ma is sok listán fenn van. De minket nem kezdtek el másolni, nem keltettünk túl nagy hullámokat. Kispálból lett egy csomó, meg a Tankcsapdából is lett egy csomó, belőlünk meg még mindig csak mi vagyunk. Nincs olyan zenekar, aki szeretné átvenni, lemásolni, amit csinálunk. Tehát a Kispál ilyen értelemben inkább nyomot hagyott a történelemben, mint mi, mert lettek követői, akikben reinkarnálódik a szemléletük, és viszik tovább a teremtett hagyományt.

Stiller Ákos

Tokyo: Mondjuk van, aki szerint a Soerii és Poolek mondjuk ez a vonulat. Szerintem viszont a hasonlóság annyi, hogy ők is ez a vicces kategória. Viszont sokkal durvább az egész, meg a szövegek sem annyira jók.

Még5Lövés: Mondjuk, kurvával, törpével mindent el lehet adni.

hvg.hu: Mennyiben illeszkedik majd az új lemez az eddigi Bëlga-életműbe?

Tokyo: Abszolút. Minden lemez az aktuális legjobb állapotot igyekszik tükrözni. Tíz évvel ezelőtt nem jöhettünk volna ki ilyen lemezzel, mert nem voltunk ennyire jók.

Bauxit: Korábban nem volt annyi idő, tapasztalat a lemezekben, de ott volt az első találkozás ereje. Az a banán, amit bepermeteznek, hogy megérjen holnapra, tök más ízű, mint aminek van ideje fenn a fán megérni. De persze a találkozás az első banánnal is egy nagyon jelentős dolog tud lenni.

Még5Lövés: Mindig jóra törekszünk. Az első lemezünk egyáltalán nem volt az zeneileg és technikailag sem. Nem is tudtuk, mit kell csinálni, jóformán csak szövegeink voltak. A mostanival elég sokat dolgoztunk: ez már nem csak egy performanszlemez, hanem meg is lehet hallgatni. Törekedtünk arra, hogy meglegyen a szöveg tartalmi erőssége, de a zenei rész is vállalható legyen. A hangzás legalábbis biztos, hogy most sikerült a legjobban.

Bauxit: Nekünk nem áll jól a jó minőség, a csilivili, csengő-bongó hangzás, kell az a kis koszolás. Gyakran lerontottuk a minőségét egy felvételnek, mert ez a garázsos világ valahogy jobban áll nekünk. Az énekhibákat és ferdítéseket is benne szoktuk hagyni az anyagokban, mert attól meg élőbb lesz az egész, és énekelni amúgy nem tudó embertől hitelesebb is.

hvg.hu: Hisztek a magyar rapben?

Bauxit: A magyarban a rap egy tök jó játék, sokkal több mindent meg lehet csinálni benne, mint egy csomó más nyelvben. De ritmikusan beszélni, verselni egyébként egy ősi dolog, aztán Amerikában ez integrálódott a gettóléttel és annak szubkultúrájával, létrejött a rap műfaj. De a lázadó, rezisztens, 80-as évekbeli hiphopnak sincs már akkora ereje, mert egyrészt biznisz lett, másrészt azóta például fekete az elnök, így a mozgalom részben elérte a célját. Szóval már ott is más a helyzet.

Magyarországon leginkább a szolgai átvételattitűdök működnek: itt egy lakótelepen sem ropog géppuska éjjelente, meg nincsenek helikopterek az égen. De ez nem akadályozza meg az embereket abban, hogy  az itteni külvárosi panelt a gettóélettérrel azonosítsák. A magyar hiphopban egyébként is két dolog megy: a lamentálás és az életmód-tanácsadás. Tartalmilag a fiatalok kilencven százalékát ez a két dolog foglalkoztatja, zeneileg meg annyi, hogy a lamentálós az általában zongorás.

Stiller Ákos

Tokyo: Van a “soha nem szabad feladni” meg a “nulláról, tökegyedül jöttem, és te is megtehed, hogyha így küzdesz”. És lehetne folytatni.

Bauxit: Az mondjuk tök jó, hogy a raphez mégis csak kell verbalitás, és ezáltal sok fiatal próbálja a nyelvet így, kreatív szinten ápolni. Én például örülnék, ha a gyerekem rapper lenne, mert azok ilyen vastag télikabátot hordanak, így nem kell aggódnom, amikor elmegy télen bulizni. Sapka is mindig van rajtuk.

Tokyo: Egy egészséges stílus a hiphop, amúgy.

hvg.hu: Mi a véleményetek a divathullámon szörföző slam poetryről?

Tokyo: Becsukom a szememet, bedugom a fejemet ez ügyben.

Bauxit: Őszintén, szerintem a slam egy rímterhelt műfaj. Előre megvannak a struktúrák, nincs átgondolt tartalom, a rím viszi előre az egészet. Ha ki van mondva, hogy ez egy dadaista műfaj, akkor rendben, de nincs: azt mondják rá, hogy mekkora költészet. Pedig csak el kéne olvasni némely slam verset, hogy rájöjjünk, nem minden érték, ami rímel. De amúgy a spontaneitása a dolognak, a fejből szövegelés, abszolút tiszteletreméltó dolog. Én például nem tudnám csinálni, de én nem is vagyok igazi rapper, csak szeretem a műfajt, és használom a zenei szerkezetét.

hvg.hu: A saját szerzeményeitekre költeményként tekintetek?

Tokyo: Nekem a költészet József Attila vagy Szabó Lőrinc. Ha ilyen kaliberű alkotókat veszünk alapul, mint a fent említett két költő, akkor a saját szövegeink egyáltalán nem költemények.

Stiller Ákos

Még5Lövés: Az alaphangon jó, ha lerombolnak szabályokat és nem csak Petőfi a költő, viszont az, amit a slam képvisel és tartalmaz, az szerintem rettentően kevés ehhez.

hvg.hu: Van bármi is a zenekarral kapcsolatban, amit így, 15 év távlatából kínosnak éreztek?

Tokyo: Nekünk nincsenek bevett dolgaink vagy egységes mércénk. Folyamatosan kísérletezünk, sohasem csinálunk kétszer ugyanolyan dolgot, pont ezért nem tudunk nagyon megbánni dolgokat. Azért igyekszünk mindenkinek kedveskedni: amikor néhányan azt mondták elpoposodtunk, nem vagyunk elég agresszívak, megkapták az Egy-Két-Hát, amibe beleírtunk az összes általunk ismert káromkodást és szitokszót, aztán ráraktunk egy cetlit, hogy ez bizony nektek szól.

Bauxit: Egyébként is, mi megbocsátjuk a tévedéseinket.