Itt van ez a srác Georgia-ból, aki baromira nem akart semmi mást, csak elmesélni pár történetet, s ezt már évtizedek óta űzi jó vastag, súlyos bluesba mártva. Nem mellékesen öt Grammy-díj jelzi, mennyire jó kis sztorik ezek. Meg persze pármillió eladott lemez. Október 25-én az Akváriumban lép fel. Addig is, íme egy röpke interjú a mesterrel, akit telefonon értünk utol.
hvg.hu: Azt mondják önről, hogy a modern blues egyik legfontosabb képviselője. Na, de mit is jelent az, hogy modern blues az ön fogalmai szerint?
Robert Cray: Szerintem a modern blues az csak a stílus egyik szelete. Én személy szerint imádom a régi blues-számokat is. Számomra azok jelentik az amerikai zeneirodalom és történelem legfontosabb részét. Hogy rajongója, vagy művelője leszel ennek a stílusnak, az választás kérdése. Lehetsz régész, aki úgy játszik, ahogy az elődei, vagy pedig lehetsz teljesen önmagad is. Amelybe persze beleférnek más zenei hatások is és azokat használhatod a saját szád íze szerint. Vagyis elmesélheted a saját történeteidet. Ezt tesszük mi is. Na, ezt jelenti a modern blues.
hvg.hu: Ha már a saját történeteknél járunk. Előfordult olyan, hogy nem tudta hogyan mesélje el a következő történetet? Volt már ilyen érzése?
RC: Nem igazán szoktam ilyesmin aggódni. Ha leülök megírni egy számot, akkor az azért van, mert valamiről beszélni szeretnék. Ez lehet bármi. Események, amelyek zajlanak körülöttünk a világban. Nem feltétlenül kell az egész bolygót megmozgató, világrengető dolgokra gondolni. Akadnak történeteim egyszerű emberekről, akik elveszítették az otthonukat, vagy akiknek nincsen munkájuk. Szólok a háborúkról, amelyek feldúlják ártatlan emberek mindennapjait. Sokszor egy egyszerű újságcikk, vagy a tévében látott hírek is leültetnek a hangszer mellé.
hvg.hu: Mi a különbség aközött, hogy egy zenekarral játszik vagy csak úgy magában például otthon?
RC: Szerintem az a legnagyobb buli, amikor az ember egy bandával zenél. Ráadásul a színpadon. Az a kevés idő, amit kettesben töltök néha otthon a gitárommal, persze nagyon jó. Hiszen ilyenkor el tudok szöszölni az ötleteimmel, csiszolhatok a számokon. De ez csak egy dolog. Viszont az a lehetőség, hogy más zenészekkel együtt játsszak és zenéljek, az a legnagyobb öröm.
hvg.hu: 17 albumot tettek már le az asztalra az évek során. Emlékszik még a legelsőre?
RC: Naná! Sosem fogom elfelejteni. Gyakran eszembe jut, ahogy ott ülünk a stúdióban a felvételnél. Életünkben először csináltunk ilyet. Soha nem rögzítettünk korábban stúdióban. Ráadásul rögtön Los Angelesben. Bruce Bromberg és Dannis Walker voltak a producereink. 1978-ban történt mindez. Úgy volt, hogy majd a következő évben adják ki, de a kiadó a csőd szélére sodródott, ezért csak két évvel később, 1980-ban jelent meg a lemez. Emlékszem, ahogy ott ülünk egy asztal körül egy bérelt ház konyhájában a basszusgitárossal és az unokatestvérével, kezünkben a friss albummal, amit nem sokkal korábban hozott a postás. Szinte alig mertük elhinni. Körbeadogattuk és vagy százszor elolvastuk a stáblistát, a dallistát. Egy órán keresztül nem is mozdultunk onnan. Csak azt hajtogattuk, hogy megcsináltuk, van egy igazi lemezünk! Ez volt a világ legkirályabb érzése!
hvg.hu: Akad néha még manapság is ilyen érzése az embernek egy-egy újabb lemez után?
RC: Mindig nagy öröm, persze! De ma már azért máshogyan tekintek egy-egy új albumra: új lehetőséget látok benne arra, hogy valami mást, valami újat mutassunk meg. Minden egyes új lemezmegjelenés után izgatottan várjuk, hogy végre élőben is játszhassuk a dalokat. Lázasan válogatunk a számok közül: melyiket adjuk elő a következő koncerten, melyiket azután és így tovább.
hvg.hu: Mi a különbség az első és a legutóbbi lemez között?
RC: Hm… Ez jó kérdés. A különbséget az a tudás jelenti, amelyet a kettő között eltelt évek alatt megszereztem. Illetve az a fajta ártatlanság, ami megvolt az első albumnál, az természetesen már elillant az évek alatt. Meg hát baromi jó érzés, hogy néhány lemez elteltével végre elsőre be tudom állítani az erősítőmet a stúdióban (nevet). Az első időkben rengeteget bénáztam. Istenem, de mennyit! Ma már nyilván egyáltalán nem gond, hogy megtaláljam azt a hangzást, amit keresek. A két lemez, vagyis a legelső és a legutóbbi közötti legfőbb különbség bennem személy szerint is megvan: ma már az a legfontosabb, hogy elmeséljek egy történetet a zenémben. Borzasztó hálás vagyok azoknak a producereknek, akik megmutatták nekem, hogy milyen fontos a sztori. A zene elég egyszerű dolog, a történet a legfontosabb.
hvg.hu: A blues egyik ikonjának tartják, bekerült a Blues Hall of Fame-be, 5 Grammy-díjat kapott karrierje során, hogy csak néhány elismerést emeljek ki. Nem megdöbbentő néha a saját története egy kicsit?
RC: Ezek a díjak, meg minden nagyon kedves dolgok, de a lényeg nem ez. A lényeg az, hogy minden nap tennünk kell azért, hogy fejlődjünk. Tényleg nagyon örülök annak, hogy elismerik a munkámat, de nem igazán van idő arra, hogy megelégedjek ezzel. Holnap egy új nap jön.
hvg.hu: Mégis azért jó néha elmerengeni azon, amit az ember elért, nem?
RC: Tudja az én világom, a zenészeké, az egy olyan furcsa világ, ahol mindig a következő sikerélményt hajhásszuk, a következő koncertre, a következő albumra készülünk. Folyamatosan megyünk előre. Nem nagyon tudunk elmerengeni. Boldogok vagyunk sokszor, nyilván. De az nem tart sokáig.
hvg.hu: Milyen történeteket szeretne majd elmesélni a budapesti közönségnek?
RC: Egy kicsit mindent előrántunk majd. Régi és új dalokat egyaránt, már csak azért is, hiszen nemrég jelent meg az legutóbbi lemez, a Deep In My Soul. Minden estére új playlistet állítunk össze, de a lényeg az, hogy mindig igyekszünk a lehető legtöbb történetet elmesélni a zenekar egész életéből. Egészen a kezdetektől szeretnénk ízelítőt adni magunkból. Minden este. Meg persze szeretnénk jól érezni magunkat. Ennyi az egész.
Egy év alatt jelentősen romlott Orbán Viktor kormányfői alkalmasságának megítélése, Magyar Péter viszont tömegeket tudott meggyőzni arról, hogy kompetens vezetője lehetne az országnak – derül ki a HVG számára készült Medián-felmérésből. A többség tavaly még Orbánt látta alkalmasabb kormányfőnek, idén viszont már Magyart.
Elmondása szerint megrögzött Bond-rajongó, aki számára a karakter szent terület.
A párt fővárosi frakciója hajlandó részt venni a hétfői közgyűlésen, de kérnek is cserébe.
A magabiztos Tisza-előnyt mérő, június elején készült Medián-kutatásban azt is megvizsgálták, milyen hatással lennének a különböző összefogás-kombinációk Magyar Péter pártjára.
Bár tavaly február óta a lehetőség erre meglenne, egyelőre nem számít az ORFK a kínai rendőrökre.
