A minap – magához képest – eléggé visszafogott és sok helyen kifejezetten zavaros interjút adott a Mandinernek Lovasi András. Ebben a Kispál egykori és a Kiscsillag mostani frontembere többek között kifejtette: „Zseniális kommunikációs húzás egyébként, ahogy még reklámozzák is, mekkora Cseh Tamás-programot indítottak. Verik a mellüket, hogy az NKA támogatja a popzenét. Bocsánat, nem az NKA logóját kellene odatenni, amikor nyer valaki egy pályázaton, hanem mondjuk engem, Geszti Pétert, Kiss Tibit, Kovács Ákost. Tőlünk veszik el a jogdíjpénzt, mi támogatjuk tehát a nyertes kollégákat.”

A Nemzeti Kulturális Alap még aznap közleményt adott ki, amelyben szomorúságuknak adnak hangot, „hogy az egykor sikeresnek tekintett előadó” irigy a kezdő zenésztársaira, és sajnálja tőlük a pályájuk elindításához nélkülözhetetlen támogatást. Mint írják, a Cseh Tamás-program úgynevezett üres adathordozók (pl. írható CD-k, telefon- és fényképezőgép-memóriakártyák, tabletek) után fizetett jogdíjak 25%-ból gazdálkodik, tehát nem az előadók műveit tartalmazó kép- és hanghordozók után szedett jogdíjakból.

MTI / Mohai Balázs

Lovasi viszontválaszában azt írta, hogy „a nem célzott, úgynevezett üres adathordozók utáni jogdíjakat az egész EU-ban beszedik, és azt a mindenkori kormányoktól független(!), a zenészek által létrehozott érdekvédelmi szervezetek között osztják szét, akik tovább osztják azt az általuk képviselt szerzők, előadók, kiadók között. Játszási, eladási statisztikák alapján.” A magyar kormány ebbe a rendszerbe nyúlt bele, amikor ezen pénzek 25 százalékát törvényi erővel az NKA-ba irányította át. És annak csak kábé a felét osztja újra („kultúrmissziót” hirdetve) a zeneipar számára pályázati úton.

„Azzal semmi bajom, hogy legalább egy részét visszakapjuk a pénznek, de: mi lenne, ha a teljes összeget az iparág kapná vissza, és nem mondjuk Fekete Gyuri bácsi gittegyletének (akik tudvalevőleg nagyon tehetséges fiatalok) számláján kötne ki végül ez a pénz?” – teszi fel többek közt a kérdést. Felhívja továbbá a figyelmet arra is, hogy az elvont pénzhez még adhatna hozzá a kormány és azt zeneoktatásra, szegény tehetségek bentlakásos zenei kollégiumára fordíthatná.

„Ha tényleg lenne bármilyen távlati koncepció arról, hogyan lehetne változtatni azokon a siralmas statisztikákon, amelyek alapján Kodály és Bartók népe az utolsó helyeken kullog Európában, ha a rendszeres zenefogyasztók (fújj de ronda szó), koncertlátogatók számát nézzük, vagy ha a zenét bármilyen szinten művelők statisztikáit böngésszük.

Akkor azt mondanám: Hmm, le a kalappal! Így viszont csak lehajtott fejjel, alázatosan várok a levélre, kapok-e pénzt az egész estés zeneművemre, melyre az idei évben pályáztam az NKA-hoz. Kádár népe, hej!”