"Ha egy barátom bankot rabolna, én is eldobnám az agyam"
A budapesti bemutatón döbbent csend fogadta a Victoria című filmet, amely azért elképesztő moziélmény, mert szó szerint rabul ejti a nézőt. A Victoriában egyetlen vágás nincs, úgy nézhetjük végig egy bankrablás történetét, hogy a stáb és a színészek két és fél órán keresztül szünet nélkül csak a filmért, a filmben éltek. A Victoriát rendező Sebastian Schipper elárulta nekünk, hogy minden párbeszéd improvizáció, és hogy az utolsó, mindent eldöntő felvételre úgy készültek, mint egy bokszmeccsre.
A Victoria különlegessége, hogy amit a vásznon látunk, egyetlen éjszaka, pontosabban 2014. április 27-én hajnal 4 és 7 óra között vették fel Berlinben. A film egyetlen hosszú, majdnem két és fél órás felvétel, különböző helyszíneken, többek között egy éjszakai szórakozóhelyen, vagy egy panelház tetőteraszán.
Sebastian Schipper filmje azonban nem csak a technikai háttér miatt kiemelkedő alkotás, hiszen az csak a kellő keretet adta az eufória és hisztéria között mozgó cselekményhez. A Berlinalén és a német Oscarnak számító Lolán is több díjat bezsebelő film rendezőjét még a Victoria magyar premierje előtt értük el. (A filmről a későbbiekben közlünk kritikát.)
hvg.hu: Kezdjük azzal, hogy…
Sebastian Schipper: Várj, kérdezhetek előbb én?
hvg.hu: Persze.
S. S.: Kíváncsi vagyok, hogy fogadták a filmet Magyarországon. Úgy értem, milyen volt a hangulat a vetítésen?
hvg.hu: Én egy gálavetítésen láttam, és döbbenetet tapasztaltam. Mivel sok volt a meghívott a közönségben, akik nem pontosan tudták, mire számítsanak, még nagyobb volt a sokk a film végén.
S. S.:Jól hangzik. Végülis az egésszel az volt a célunk, hogy kis időre legalább elszakítsuk az embereket az okostelefonjaiktól.
hvg.hu: Szerintem ez abszolút sikerült. Viszont most már muszáj nekem is kérdeznem. Szóval, hogyan készültetek fel a stábbal a forgatásra? Úgy tudom több próbálkozásotok is volt, többször is végigvettétek vágás nélkül az egészet.
S. S.: Eleinte tíz perces blokkokban vettük fel a jeleneteket. Az volt ugyanis a B-tervem, hogyha nem jön össze, vagy nem tetszik a vágás nélküli felvétel, akkor még mindig tudunk csinálni egy úgynevezett jumpcut verziót (Így forgatták a Birdmant is, ahol csak illúzió, hogy nincs vágás. Valójában trükkel „folyatják egybe” a snitteket: ugyanabból a szögből folytatják a felvételt, ahol az előző véget ért. – a szerk.). Ez a munkamódszer arra is jó volt, hogy begyakoroljuk, finomítsuk a különböző jeleneteket.
Amikor aztán megnéztem az első vágott verziót, egyértelművé vált, hogy az használhatatlan. Nagyon nem tetszett. Így aztán még nagyobb lett a teher a stábon, mert tudtuk, nincs B-terv: ha a vágás nélküli felvétel se olyan, amilyet szeretnénk, akkor nem lesz film.
Három próbálkozásunk volt a teljes felvételre, végül az utolsó az, ami a filmben látható.
hvg.hu: Hogy viselte a stáb ezt a nyomást?
S. S.: Ez a forgatás nagyon sok áldozattal járt mindenki számára. Nem volt sok pénzünk, de annyira akartuk, hogy sikerüljön, hogy a végére mindenki nagyon felspannolt állapotba került. Ezt szó szerint értsd. Az utolsó felvételnek már úgy mentünk neki, mintha bokszmeccsre készülnénk.
A filmkészítés amúgy is egy bokszmeccsre hasonlít. Miközben egy csomó ütést kapsz, mégiscsak talpon kell maradnod és végigcsinálni. Néha már szinte ijesztő volt a hangulat. Egy ilyen extrém forgatásnál a stáb lelki állapota is a határon táncol.
Valódi jelenlétet akartunk a filmben, azt, hogy a néző szinte ott legyen a szereplőkkel a sztoriban. Ne azt érezze, hogy színészeket lát játszani. Ehhez iszonyatos energiákra volt szükség.
hvg.hu: Melyik ötlet született meg előbb a fejedben: a sztori, vagy az, hogy egysnittes filmet csinálsz?
S.S.: Nagyon nehéz pontosan visszaidézni, hogyan formálódik filmmé egy ötlet. Számomra nem az a pillanat fontos, amikor egy ötlet megszületik, hanem amikor eldöntöd, hogy az a bizonyos ötlet megér annyit, hogy belevágj.
Szóval már nem emlékszem, mi volt előbb. Inkább minden filmem esetében csak az a különleges pillanat marad meg, amit nagyon nehéz leírni. Mintha szerelembe esnél, ahhoz hasonlítható. Onnan nincs visszaút, és végig akarod vinni a terved, bármi áron.
Valami meglepőt akartam, mivel az egysnittes mozi nem nagy kunszt, bárki megcsinálhatja. Egyszerűen megtetszett az ötlet, hogy készítsünk filmet arról, hogy átlagos fiatalok egy nap kirabolnak egy bankot. Elég jó alapfelállás ez egy filmhez. Ha például odajönne hozzám egy haverom, és elmesélné, hogy kirabolt egy bankot, én is eldobnám az agyam.
hvg.hu: Az is meglepő húzás, hogy a konkrét bankrablást nem mutatod meg a filmben. Miért döntöttél így?
S. S.: Egyrészt azért, mert ez a film Victoriáról szól, ő a főszereplő, és őt akartam mutatni. Ő pedig a sofőr a bankrabláskor, ezért maradunk vele kint az autóban.
Másrészt a legjobb film mindig az, ami a fejedben játszódik. Úgy értem, mostanában sok produkció megpróbál egymásra licitálni: egyre gigantikusabb, egyre látványosabb mozikat készítenek. Miközben a kedvenc filmjeim azok, amelyek nem akarnak feltétlenül mindent megmutatni.
Viszont a bankrablást egy korábbi ponton a filmben elpróbálják a szereplők, ezt a mozzanatot pont azért raktam a filmbe, hogy a nézőnek legyen elképzelése arról, mi is történik később élesben.
hvg.hu: Miért választottál spanyol főszereplőt? Hogy találtál rá Laia Costára?
S. S.: Szerencsés véletlen, hogy így alakult. Laiát egy ügynökségen keresztül ajánlották. Mindenki kérdezi, hogy hogyan találtam rá, de ez tényleg véletlenek folyamata volt, nem én kutattam fel egy eldugott spanyol színházból. Amúgy is elég kis költségvetéssel vágtunk bele a forgatásba, nem nagyon válogathattunk. Laia folyamatosan jött bele a szerepbe, eleinte talán ő is megriadt attól, hogy mire is vállalkozott.
Sokan vádoltak azzal, hogy mi a fenéért választottam egy spanyol szereplőt, hiszen ez egy Berlinben játszódó német film. Nekik viszont mindig azt mondom, gyere el Berlinbe, és rájössz, hogy ez most ott a valóság: spanyolok vagy más nemzetiségűek dolgoznak a kávézókban, bárokban, sok helyen az angol az alapnyelv. Én csak a mai Berlint akartam megmutatni a filmemben. Választhattam volna görög főszereplőt is, de az már túlzás, túl didaktikus lett volna.
hvg.hu: Mennyire voltak előre megírtak a párbeszédek? Mennyit improvizáltak a színészek?
S. S.: Az egész improvizáció. Úgy értem, támpontokat persze kaptak a színészek a próbák, az utolsót megelőző felvételek során, de a forgatókönyvben sem voltak leírt párbeszédek. Túl hamis lett volna, ha egy ilyen filmben ragaszkodtunk volna egy szövegkönyvhöz.
hvg.hu: Azt hallottam, hogy például a Sundance fesztivál nem kérte be a filmet, mert nem hitték el, hogy tényleg nincs benne vágás. Ami a film eddigi fogadtatását figyelve (a Victoria világpremierje végül a Berlinalén volt, ahol Ezüst Medvét kapott. Azóta sorra hozza el a díjakat a fesztiválokról - a szerk.) elég nagy mellnyúlás volt a részükről.
S. S.: Elküldtük a filmet a velencei, a torontói és a Sundance fesztiválnak is. De nem kellett nekik. Az én teóriám az, hogy meg sem nézik a beérkező filmeket. Nevetségesen hangzik, hiszen ez a dolguk, de ezt gondolom. Vagy csak belekezdenek, és azt mondják, ja oké, már látom mi lesz ebből, merre megy majd a sztori, és elfelejtik szépen a filmet.
Ez persze csak az én gyanúm, mert lehet, hogy végignézték a filmet, és azért nem hívták meg, mert utálták (nevet).
A Victoria október 8-tól már látható a magyar mozikban.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
