Arrival (Érkezés)

Mi már az előzetes alapján megjósoltuk az év sci-fije jelzőt az Érkezésnek, de a fogadtatást elnézve úgy tűnik, nem lőttünk mellé. Denis Villeneuve eddigi filmjeivel (Felperzselt föld, Fogságban, Enemy, Sicario) bebizonyította, hogy különböző műfajokban képes remekelni, de még a Szárnyas fejvadász folytatása előtt gyakorolhatott egy „kisebb” sci-fin.

A filmben Amy Adams egy nyelvész szakértőt játszik, akit azzal a feladattal bíz meg a hadsereg, hogy fejtse meg a Földet megszálló lények kommunikációját, és derítse ki, milyen céllal érkeztek. Az Érkezést már olyan filmekhez hasonlítják, mint a Harmadik típusú találkozás és a Kapcsolat, de Stanley Kubrick és Terrence Malick nevét is előszeretettel emlegetik a kritikákban – ez azért elég jó ómen.

The Beautiful Days of Aranjuez

Wim Wenders ezúttal is szokatlan kísérletbe fogott, ugyanis Peter Handke 2012-ben bemutatott drámáját adaptálta filmre. Ez még nem is lenne olyan forradalmi tett, csakhogy Handke azonos című drámájában szinte szó szerint semmi sem történik. Egy férfi és nő beszélget szerelemről, csalódásokról, szépségről, bukolikus környezetben, valahol Párizs vonzásköretében, mindezt a nézők szinte végig ugyanabból a beállításból követhetik végig, miközben néha Nick Cave játssza el néhány dalát egy másik szobában.

A filmet 3D-ben mutatják be, és az eddigi hírek szerint amíg a kamera egy helyben marad, addig a nézők nagyon intenzív belső, intellektuális utazásra készülhetnek.

Velencei Filmfesztivál / Donata Wenders

Hacksaw Ridge

Mel Gibson jó úton halad afelé, hogy a botrányok helyett újra a filmjeiért szerepeljen a közbeszédben. Cannes-ban a Blood Father című akcióthrillerben dicsérték az alakítását, Velencébe viszont legújabb rendezésével érkezik – utoljára 2006-ban állt kamera mögé, annak az Apocalypto lett az eredménye.

A Hacksaw Ridge című film Desmond T. Doss igaz történetét mutatja be – ő volt az első olyan amerikai katona, aki lelkiismereti okokból megtagadta a szolgálatot, mégis megkapta az USA legmagasabb háborús kitüntetésének számító Medal of Honort. Fegyver nélkül vett részt a második világháborúban, és összesen 75 társának életét mentette meg. Andrew Garfield az új Scorsese-mozi előtt ebben a filmben bizonyíthat főszereplőként.

Jackie

A latin-amerikai filmgyártás a kétezres években szépen lassan meghódította a világ mozijait, Chiléből épp az első amerikai filmjének bemutatójára készülő Pablo Larraín emelkedett ki. A rendező a 2012-es népszavazás-mozijával, a No című filmmel szerzett Oscar-jelölést, de végigjárta már a legrangosabb fesztiválokat – legutóbb tavaly, a katolikus papok bűneit feldolgozó El Club nyerte el a zsűri nagydíját Berlinben.

A Jackie négy napon át követi Jacqueline Kennedy ex-first ladyt – férje meggyilkolása előtt és közvetlenül utána. A címszereplőt Natalie Portman alakítja majd, aki a Planetarium című filmben is játszik, így a fesztivál egyik sztárja lesz.

Velencei Filmfesztivál / Stéphanie Branchu

La La Land (Kaliforniai álom)

A Velencei Filmfesztivál az utóbbi években nem nagyon tudott mellélőni a nyitófilmekkel (oké, tavaly pont igen, az Everesttel): a Gravitáció 7 Oscarig, a Birdman pedig egészen a legjobb filmért járó díjig menetelt. Minden jel arra mutat, hogy idén is beletrafáltak a kezdésnél.

A hozzánk decemberben érkező Kaliforniai álom a Whiplash író-rendezője, Damien Chazelle új filmje, amely az Ének az esőben-féle hollywoodi és a Cherbourg-i esernyők-féle francia musicalek előtt tisztelegve helyezi teljesen új alapokra a műfajt. Emma Stone és Ryan Gosling szerelmi története mentes mindenféle cinizmustól, és a lenyűgöző látványvilág mellett két óra tömény varázslatot ígér a nézőknek – az első reakciók alapján (Rotten Tomatoes: 100%) ezt be is tartja.

The Magnificent Seven (A hét mesterlövész)

Már megint egy remake – legyinthetnénk, de ezúttal új sztorit írtak az 1960-ban bemutatott western alapján (ami már maga is Kuroszava A hét szamuráj című filmjének a remake-je volt). A új vadnyugati kalandokat ráadásul nem is akárkik jegyzik, hiszen a forgatókönyv a True Detective-vel befutó Nic Pizzolato és A szív bajnokait író John Lee Hancock alkotása. A rendezői székben pedig a reklámfilmekben edződő, azt ott összegyűjtött tudást már nagyjátékfilmekben (Orvlövész, A védelmező) is ügyesen alkalmazó Antoine Fuqua ült, aki a hírek szerint hamarosan A sebhelyesarcú új változatát dirigálhatja majd.

De a lényeg, hogy a hét mesterlövészt sem akárkik játsszák: Denzel Washington, Chris Pratt, Ethan Hawke, Vincent D'Onofrio, Byung-hun Lee, Manuel Garcia-Rulfo és Martin Sensmeier alkotja majd a csapatot.

One More Time With Feeling / Skeleton Tree

A filmfesztivál egyik nagy dobása a Nick Cave & the Bad Seeds legújabb albumának készítésén végigkalauzoló fekete-fehér, 3D-ben is élvezhető film. Egyelőre nem tudni pontosan, mire is számíthatunk, de az előzetes alapján egy Nick Cave munkásságára rímelő költői, nyers, és gyönyörűen fényképezett utazásnak tűnik Adrew Dominik (Jesse James meggyilkolása, Az ajánlat) műve.

A film különlegessége, hogy Velencével párhuzamosan csak néhány kiváltságos mozi mutatja be a filmet egy speciális, egyszeri vetítésen szeptember 8-án, a új Bad Seeds-album, a Cave fiának tragikus halála utáni gyászfolyamatról szóló Skeleton Tree hivatalos megjelenése előtt egy nappal.

Az első részlet és dal már időközben meg is érkezett a filmből/az új lemezről.

Safari

Ha valaki szeretné megérteni az ezredforduló nyugati emberét, elég lenne megmutatni a dokumentum- és játékfilm határán egyensúlyózó osztrák rendező, Ulrich Seidl filmjeit. Seidl szenvtelenül, kommentár nélkül állít tükröt jelenünk elé, és filmjei arra a ritka teljesítményre képesek, hogy szinte ugyanabban a pillanatban borzadunk el és nevetünk fel a szexturizmusról vagy a vallási fanatizmusról. Olyan helyekre visz minden egyes filmjével, ahova igazából senki sem tenné be szívesen a lábát.

Legújabb filmje is karakteres Seidl-eposznak tűnik, hiszen ezúttal az osztrák és német vadászturistákról forgatott filmet, akiknek persze jó érveik vannak arra, miért is jó, amit tesznek Afrikában.

Voyage of Time: Life’s Journey

És ha már Terrence Malick. A 73 éves rendező 1973 és 2011 között összesen négy filmet készített (pl.: Az őrület határán), azóta viszont már három megjelent (pl.: Az élet fája), kettő a premierre vár, egyet pedig most forgat. Velencében épp a leggrandiózusabb projektjét készül bemutatni: egy dokumentumfilmet az univerzum születéséről és elkerülhetetlen haláláról.

Az ambiciózus tervet több mint 40 éve dédelgeti, a megvalósításhoz pedig olyanoktól kapott segítséget, mint Dan Glass, a Mátrix effektguruja, Douglas Trumbull, a vizuális effektek legendás úttörője (2001: Űrodüsszeia, Harmadik típusú találkozások, Szárnyas fejvadász) vagy Dr. Andrew Knoll, a Harvard természettudományi professzora, NASA-tanácsadó. A Velencében vetítendő másfél órás verzió Cate Blanchett, míg az IMAX-mozikba szánt 40 perces változat Brad Pitt narrációjával készült.

The Young Pope

A kortárs olasz film leghíresebb mestere, az új évezred Fellinijeként is emlegetett Paolo Sorrentino ezúttal létről, halálról, öregedésről, szerelemről vagy politikáról szóló vizuális esszéi után sorozatot rendezett, méghozzá rá jellemző módon elég provokatív témáról, Jude Law-val a főszerepben.

A The Young Pope egy fiktív személyről, a szélsőségesen konzervatív Lenny Belardóról szól, aki az első olasz-amerikai gyökerekkel rendelkező pápa, aki botrányos viselkedésével kelt feltűnést. Ahogy korábban írtuk, a fesztiválon a nyolc epizódos széria első két része premierezik.

Kultúra – frissen, első kézből. Kövesse a HVG Kult Facebook-oldalát!