szerző:
csunderlik

Majtényi László, Vona Gábor és Tölgyessy Péter volt a vendége Kálmán Olga Hír TV-s debütálásának az államfő(újra)választás napján.

Kálmán Olga Hír TV-hez igazolása után olyan felhördülés támadt, mintha vége lett volna az addig ismert világnak. Valójában az Egyenesen Kálmán Olgával túlságosan is ismerős, riportalanytól függően ugyanazt az álnaívát vagy smasszert látjuk, mint korábban. A megújulás hiányát lassan már erényként is felfoghatjuk ebben a mindig átöltöző országban, pedig a következetességnek itt legtöbbször csak a lustaság az oka vagy a fantázia hiánya.

„Ki tudja, mit hoz az élet. Gondolta-e, hogy ebben a stúdióban fogunk beszélgetni valaha?” – vágott vissza Vona Gábor az Egyenesen Kálmán Olgával című régi-új műsorban, és valóban, egyszerre bizsergető és borzongató belegondolni, hogy a rendszerváltás után egy emberöltővel oda jutottunk, hogy Simicska Lajos töpörödő médiabirodalma lett a szólásszabadság magyarországi bástyája.

©

Isten hozott mindenkit az alternatív tér-idő kontinuumban, amelyben Biff Tannen az USA elnöke, és a rendszer ellen forduló Simicskát korunk Nagy Imréjeként méltatják! Ha valaki ezzel a forgatókönyvvel lepett volna meg a 2014-es választás előtt, szanatóriumba utalom.

A rendszerváltás utáni Magyarország legsűrűbb napja kellett ehhez a ki tudja hova vezető együttálláshoz, az hogy 2015 februárjában Simicska Lajos felrobbantsa a G-gránátot.

Bár azóta tudjuk, hogy milyen lehetett a hangulat a Sándor-palotában Románia második világháborús kiugrásakor, legnagyobb sajnálatunkra elmaradtak a további kirohanások. A háború konszolidálódott, Simicska nem végezte magyar Hodorkovszkijként egy uránbányában, de ő sem hozta nyilvánosságra a dokumentumokat és a svájci bankszámlakivonatokat.

Volt még egy gyönge kísérlete, hogy egy kósza ügynökváddal Dr. Kende örökébe lépjen, ám az újabb csapás egészen 2016 decemberéig, a magyar „balliberális” média Angela Merkele, Kálmán Olga leigazolásáig váratott magára. A Hír TV vezérkara 2017-re minden eddiginél kormánykritikusabb hangnemet ígért, és látszólag nem sajnálják a Lajos-aranyakat: hadd zúgjon csak, az a dolga.

„A szánkózásnak vége” – köszönt be Kálmán Olga, és bár a NER-ben a köztársasági elnöki funkciónál a totóeredmények felolvasása is felelősségteljesebb feladat, a tulajdonos okkal mehetett volna be és rúgott volna ki mindenkit már az első adás után, ha a köztársaságielnök-választás napján nem szólaltatják meg az Orbán-rendszert a parlamentben tetemre hívó Majtényi Lászlót.  

©

Mivel nyilvánvaló volt, hogy ezt a köztársaságielnök-választást csak akkor tudta volna elveszíteni a Fidesz, ha Mocsai Lajos a frakcióvezetője, a beszélgetés akörül mozgott, hogy Majtényi László minek vállalta el a jelölést, mire ő azt a lelombozó választ adta, hogy nem is akart köztársasági elnök lenni, mintha az egy körömvágást se ért meg volna meg neki.

Ebben a buddhizmusban volt valami imponáló, bár „az alkotmányhű pártok jelöltje” idézhette volna Deák Ferencet, Rocky Balboát vagy a jamaicai bobcsapatot is a remény nélküli küzdés fontosságáról. Kálmán Olga újra és újra oda futott ki, hogy „ha most az ellenzéki pártok annyira józanul tudtak gondolkodni”, hogy megegyeztek egy jelöltben, akkor máskor miért nem? Véget vethetünk-e a baloldal turáni átkának, a frakciózásnak? Lesz-e miniszterelnök-jelölt?

Az Egyenesen Kálmán Olgával első beszélgetésében a műsorvezető inkább tűnt Majtényi László menedzserének, mint riporternek. A kedélyes tereferéből kiderült, hogy mindketten álltak már a Sándor-palota teraszán, és olyan nagy volt az empátia és a ráhangolódás, hogy nyugodtan bejátszhatták volna aláfestő zenének a Modern Talking Brother Louieját.

©

Vona Gábort ellenben már nem a szerelem tüze égette. A Jobbik elnökét már eleve olyan arccal fogadta Kálmán Olga, amilyen képet Nagy Katalin cárnő vághatott, amikor egy muzsik megkérdezte, hogy megnyalhatja-e a talpát. Egy főzőshowban nem árt, ha határozott prekoncepciója van a műsorvezetőnek, egy beszélgetőműsornak azonban nem válik javára, ha a meghívott vendégnek minimálisan sem jár ki az ártatlanság vélelme.

Vona Gáborral szemben ugyanis Kálmán Olga a másik ismert arcát mutatta. Azt, amikor állandóan a szavába vág a neki nem tetsző riportalanynak, a homlokát ráncolja és a fejét rázza, mert a létezését sem akarja elfogadni annak, ami nem illik bele a világképébe, mintha csak taxisblokád lenne a fejében.

Mikor Vona Gábor próbálta kifejteni, hogy „Majtényi László 20. századi jelölt”, máris üvöltött vele a házmestör: „Mi a köze a 20. és a 21. század összehasonlításának a köztársaságielnök-választáshoz?” És innentől sorozatban lőtt: „Török Gáborra nem gondoltak, mint jelöltre?”, „Akkor egyenesen: szerintem egyszerűen nem találtak jelöltet” „Elvannak, mint a befőtt” – akár egy tüzelő katyusa.

Felszabadulás volt, hogy az Egyenesen Kálmán Olgával második felében kizárólag Tölgyessy Pétert szólaltatták meg, akinek kell is a műsoridő, mert egy eldöntendő kérdésre is szeret visszamenni minimum 1992-ig.

©

Tölgyessy köztudottan nem az az „egyrészt-másrészt” himihumi-elemző, hanem mindig karakteres álláspontot képvisel, például Orbán Viktor országvezetői szerepfelfogását egyenesen a Gömbös Gyulának tulajdonított klasszikussal illusztrálta: „Magyarország kis ország, itt elég, ha egy okos ember van.”

És úgy tűnik, hogy ez kell annak a „csalódott, frusztrált, gyűlölettel teli országnak”, amelynek Tölgyessy Péter írta le hazánkat, mivel „Magyarországon a parlamentáris demokrácia kudarcot vallott”. Nem jött be a gulyásleves helyett a Pilóta keksz: nemzeti nagyság-mítosz és bűnbakkeresés kell a magyar lakosságnak.

Nem kellemes, amikor Tölgyessy Péter azzal szembesít, hogy „a mostani orbánizmust együtt csinálta Orbán Viktor és az ország”. Vagy hogy „az egyik nagy magyar mítosz, ha volna sok pénzünk, sikeresek lennénk”, amelynek a magyar futball bizonyítja az ellenkezőjét, hiszen a belé ömlő felfoghatatlan mennyiségű pénz ellenére az NB I. még mindig ott tart világszinten, mint Papp Endre bajusza.

Minden a régiben: Tölgyessy Péter még mindig kiemelkedik az elemzők közül, Kálmán Olga pedig még mindig szerepet kaphatna az Oroszországból szeretettel című James Bond-filmben.

Az Egyenesen Kálmán Olgával végére szinte minden kérdésre választ kaptunk, csak arra nem, hogy milyen rendszer az, amelynek Áder János az „emberarca”.