Magyar patrióták találták ki a homoszexualitást
Érthetetlennek tűnhet, hogy a szexuális kisebbségek negatív megkülönböztetése zajlik ma Magyarországon, miközben a magyarok nem keveset tettek hozzá a homoszexualitás kultúrtörténetéhez.
„A Voks 2025 több mint kétmillió szavazatával megállítottuk Ukrajna uniós csatlakozását” – büszkélkedett pénteken reggel Orbán Viktor miniszterelnök. A kijelentés jól hangzik ugyan, de erősen levon az értékéből, hogy nem igaz, mert semmit nem állított meg a kormányfő, még ha saját bevallása szerint közben olyen érzése is volt, mint az egyetlen ellenálló kínainak a Tienanmen téren a tankok előtt. A hazugság körbelengi az egész Voks2025 akciót, amelynek eredményét csütörtökön, a brüsszeli EU-csúcs előtt szintén Orbán maga jelentette be. Eszerint a Voks2025-ben szavazók 95 százaléka Ukrajna uniós tagsága ellen szavazott.
A mostani „véleménynyilvánító szavazás” több szempontból is kitűnt az elmúlt 15 év hasonló akciói közül:
- A Voks 2025-nél nem is a kormányzati álláspont melletti, 95 százalékos kiállás volt kiemelkedő, hanem a közel 2,3 millió szavazat, ami minden idők második legjobbja
- Az akció összköltségét még titkolják, de a 11, vagy akár 12 milliárd forintot elérő összeggel ez lehet akár az eddigi legdrágább, de mindenképpen dobogós
- Most fordult elő először, hogy a feltett kérdés teljesen semleges volt, nem pedig csúsztató, manipulatív vagy egyenesen hazug
- A korrekten feltett kérdéséhez kapcsolódó kommunikációs kampány viszont legalább olyan megbélyegző és hazug volt, mint a Soros- vagy a migránsgyűlölő korábbiak
- A mostani lehetett volna az eddigi nemzeti konzultációk közül az első, ami „csalásbiztos”, de végül ez az ígéret betarthatatlanná vált
- A Voks 2025 újítása volt, hogy nem nemzeti konzultációnak nevezték, hanem egy amúgy nem létező kategóriába sorolták, és „véleménynyilvánító szavazásnak” címkézték át
- Az elmúlt 15 évben először fordult elő, hogy a kormányzati akcióval szinte egyszerre zajlott egy látható méretű ellenzéki szavazás is, ráadásul ugyanebben a témában.
A Fidesz politikai kommunikációja 20 éve nem áll másból, mint küzdésből és harcból, az ellenzéki támadó középpályásból kormányon magát vezénylő tábornokká avató Orbán Viktor pedig nem fárad bele: vélt vagy valós ellenfeleiből kovácsol politikai tőkét, mindig „lőporfüstöt szagol”, és ellenségeket gyárt. Ellenség bárki és bármi lehet: jelenség, fogalom, személy, társadalmi csoport, civil vagy nemzetközi szervezet, sőt:
a Voks 2025 bizonyította, hogy egy háború sújtotta szomszéd ország, Ukrajna is lehet ellenség – ahogy a lakói is, köztük a Kárpátalján élő, százezer fős magyar kisebbség.
Ukrajnára, pontosabban Ukrajna EU-csatlakozásának ellenzésére építette ugyanis fel Orbán és a Fidesz a Voks 2025 kampányát. Maga az akció – amely egy kérdésre várt választ: Támogatja-e Ön, hogy Ukrajna az Európai Unió tagja legyen? – ezúttal hivatalosan „véleménynyilvánító szavazás”, valójában azonban csak egy újabb, átcímkézett nemzeti konzultáció volt, és mint ilyen több szempontból is mérföldkőnek mondható.
Nem azért, mintha a korábbi hasonló politikai akciókkal szemben ennek lenne bármilyen közjogi jelentősége, jogi kötőereje a magyar kormányra, pláne nem az Európai Unióra vagy az Európai Bizottságra nézve, mert ezúttal sincs. Azért sem, mert a „véleménynyilvánító szavazás” nem létező jogi kategória, így hatása sem lehet. A Voks 2025 csak arra volt jó, hogy az EU-csúcson Orbán lobogtathassa az eredményt:
csaknem 2,3 millió magyar mondott véleményt Ukrajna EU-tagságáról, és a magyar kormánnyal egyetértve 95 százalékuk nem támogatja.
Ahogy a korábbiakat, úgy ezt a mostani szavazást is értékén, vagyis belső használatra szánt politikai akcióként kezelik Brüsszelben. Ám itthon, a saját szavazóbázis előtt Orbán Viktor és a Fidesz politikájának érdemi támogatottságának jeleként lehet előadni. Főleg úgy, hogy a nemzeti konzultációk az utóbbi években egyre kevésbé mozgatták már meg a Fidesz saját táborát is az alig 1,3-1,5 milliós részvételi adatokkal.
Ehhez képest a 2 284 732 beérkezett válasz – még ha levonjuk a 6717 érvénytelent is – kifejezetten jó eredmény. A részvételi hajlandóság fokozása érdekében persze a kormány nemcsak agresszív reklámkampányt, hanem pár trükköt is bevetett. Az államigazgatásban dolgozókat körlevélben sürgették, hogy szavazzanak, az óriásplakátokra is felírt, elvárt „nem” szavazatot pedig csúsztatásokra, sőt konkrét hazugságokra épített kommunikációs kampánnyal tolták meg:
Az utóbbi hasonló akciókénál magasabb részvétel elérését a Magyar Péter által a Fidesznek – az elmúlt egy évben nem először – okozott politikai szükséghelyzet is kikényszeríthette. Orbán ugyan első volt a Fidesz politikai mozgósító akciójának március elejei bejelentésével, de Magyar felvette a kesztyűt azzal, hogy március 15-én ő is bejelentette saját márkás konzultációját, Nemzet Hangja néven.
A Fidesz viszont csavart egyet a dolgon, és bevárta a Tisza-szavazás eredményét, hogy azt fel tudja használni saját akciója politikai keretezéséhez. Ráadásul az eredmény is Orbánék kezére játszott. A Tisza konzultációján – amelyen amúgy a kérdések többségénél 90 százalék feletti volt az igenek aránya – 58,18 százalékkal többségben voltak az Ukrajna EU-s felvételét támogatók.
Emiatt viszont Orbánék egyszerre tudták Brüsszel- és ukránpártisággal vádolni Magyar Pétert és a Tiszát – még akkor is, ha Magyar kijelentette: a gyorsított felvételt nem támogatja, legfeljebb évtizedes távlatban tartja elképzelhetőnek Ukrajna EU-csatlakozását, és kormányra kerülve amúgy is népszavazást írna ki róla. A Fidesz azért így is „ukránpártizott”. Ám
azzal, hogy a kormány(párt), sőt maga Orbán Viktor is politikai ellenkampányt épített rá, elfogadta Magyarék szavazási akcióját és annak eredményét, ezzel pedig lépéskényszerbe lavírozták magukat.
Elismerték ugyanis ellenfelük és tábora politikai teljesítményét. Konkrétan azt, hogy Magyar Péter és a Tisza aktivistái az ország minden szegletébe eljutva 1 millió 137 ezer 266 ember válaszát gyűjtötték össze mindössze 3 hét alatt. Ekkorát, ilyen rövid idő alatt pedig a jelenlegi ellenzék még nem mozgósított Magyarországon – pláne egy olyan párt, amelyik csupán egy éve létezik.
Orbánéknak talán még ennél is jobban fájhatott, hogy a kapcsolódó Magyar-fórumok ezreket vonzottak országszerte, és a Tisza akciója a nemzeti konzultációktól eltérően nem 10 milliárd forint körüli közpénzbe, csak pártkasszából fizetett 60 millió forintba került, és úgy lett sikeres, hogy nem segítette a csapból is folyó reklámkampány, hirdetések, óriásplakátok. De a legbeszédesebb az, hogy
az utóbbi tíz nemzeti konzultáció egyikénél sem jött össze nemhogy három hét alatt, hanem az első egy hónapban sem ennyi válasz, leginkább a Tiszáénak csak fele-harmada.
A kormány(párt) és Orbán évtizedes beidegződése, miszerint a legkisebb politikai csata is vérre menő harc, egyértelművé tette a szükséges és törvényszerű következményt: meg kell nyerniük a ki hozott össze több szavazatot versenyt, nem veszíthetnek a fő kommunikációs paneljükről, Ukrajna EU-tagságáról szóló számháborúban. Május 26-án már megvolt a Fidesznek 1,2 millió válasz. Ez kevéssel, de több, mint amit Magyarék gyűjtöttek, így abba is hagyhatták volna, de úgy döntöttek: nem lehet „kicsivel” nyerni.
Ezért menet közben változtattak is a szabályokon. Kezdetben ugyanis azt a meglepő ígéretet tette a kormány, hogy a csalás és a visszaélések kiküszöbölésére törekszik, ezért a Voks 2025 szavazólapot csak papíron lehet kitölteni, visszaküldve a postán, névre szólóan kapott ívet. Sőt, a szavazólapot speciális papírra nyomták, a pénzeknél is alkalmazott biztonsági elemmel ellátva, amely csak UV-fényben látható, és azt ígérték, hogy
a visszaérkező szavazólapokat egyenként ellenőrzik UV-lámpa alatt, sőt közjegyző jelenlétében összesítik a szavazatokat, majd hitelesítik a végeredményt is.
Ehhez képest volt meglepetés a bejelentés, hogy a június 20-ig tartó, 8 hetes szavazás utolsó 3 hetében a papíralapú kitöltés mellett megnyitják a lehetőségét az online szavazásnak is. Ezt azzal indokolták – és ezzel bár bizonyítékok nélkül, de megint csak a Tiszát támadták –, hogy „ellenzéki aktivisták” kilopkodják a postaládákból a Voks 2025 szavazólapjait, így muszáj biztosítani az online szavazás lehetőségét azoknak, akik nem tudnak papíron voksolni.
Az online szavazás megnyitása azonban magával hozta a visszaélés lehetőségét is – igaz, utóbb azt ígérte a kormány, hogy ezeket az online voksokat is közjegyző ellenőrzi majd. Akárhogy is, az online kitöltő felület lényegében semmilyen biztonsági protokollnak nem felelt meg. Ezt a HVG saját próbája is bizonyította: leadtunk egy voksot Orbán barátja, Milorad Dodik boszniai szerb politikus nevében, akit 101 évesnek tüntettünk fel, lakcímének a Parlamentet, telefonszámának pedig Kósa Lajosét írtuk be.
Végül a kormány nem bizonyította hitelt érdemlően, hogy a voksokat hitelesítette-e közjegyző, de büszkén hirdette, hogy csaknem 2,3 millió választ gyűjtött, ami néhány ezerrel több is, mint a Magyarék által gyűjtött mennyiség duplája. Igaz, a Tisza-szavazás – amely amúgy ugyanúgy „bemondásra” ment, és szintén kitölthető volt online is – csak 3 héten át zajlott, szemben a 8 hetes Voks 2025-tel. A kormány azt is közölte, az online leadott voksok aránya 10,7 százalék, 244 564 szavazat volt.
A 2,3 milliót közelítő válasszal ez a mostani lett minden idők második legnépszerűbb nemzeti konzultációja, mert ennél is több, 2,356 millió válasz érkezett a 2017-es „Stop Soros” kérdőívre.
A Voks 2025 szavazás hosszúra nyújtása ellenére szégyenbe kerül a kormány(párt), ha a visszaküldött válaszok napi átlagát hasonlítjuk össze. Míg ugyanis a Tiszánál ötvenezernél is több, 54 155 válasz érkezett egy nap, addig a Voks 2025 száma alig haladta meg a 40 ezres átlagot, 40 798-ra jött ki.
A legszembetűnőbb a két akció összehasonlításánál a költség lenne, de itt a HVG csak becsülni tudta, hogy a Voks 2025 mennyi pénzbe kerülhetett az adófizetőknek. A szavazás lezárása után, szerdán a HVG részletes adatokat kért a Kormányzati Tájékoztatási Központtól és a Rogán Antal vezette Miniszterelnöki Kabinetirodától, de nem kaptunk választ, így nem tudni, mennyibe került a küldemények előállítása, postázása, feldolgozása, az online kitöltőfelület működtetése, mekkora volt a közjegyzői közreműködés kiadása és – ami talán a legfontosabb – a már a szavazólapok postázása előtt egy hónappal elindított reklámkampány költsége.
Mi a korábbi konzultációs kampányok költsége, intenzitása és hossza alapján, valamint az inflációt is figyelembe véve a Voks 2025-re legalább 11-12 milliárddal számoltunk, míg a Tisza 60 milliós kiadást vallott be a saját akciójára.
Becslésünkben többek között arra támaszkodtunk, hogy az elmúlt évek nemzeti konzultációinál az összkiadás nagy részét a reklámkiadások tették ki – gyakran az összes többi költség kétszeresét is. Az utóbbi években ugyanis általában a 10 milliárd forintot közelítette egy-egy ilyen kormánypárti politikai akció összköltsége – az eddigi rekorder alighanem a 2020-as, a Covid-járványról szóló, reklámkampánnyal alaposan megtámogatott felmérés a maga mintegy 11,5 milliárdos büdzséjével.
Ám a költség és a mozgósító erő nem jár mindig együtt. Hiába volt az egyik legdrágább a 2022-es szankciós konzultáció, az 1,4 millió válasz és a 8 millió választópolgárra vetített 17,5 százalékos válaszadási aránya így is elmarad a mintegy 4 milliárddal olcsóbb, mégis nagyobb, 17,8 százalékos válaszadási arányt felmutató 2020-as járványos konzultációtól. Sőt, az örökranglista csúcstartója a 2017-es, a „Soros-tervről” szóló konzultáció a maga 29,4 százalékos válaszadási arányával, pedig arra se költöttek többet 9,5 milliárdnál.
Érdekesség, hogy Gulyás Gergely miniszter korábban azt ígérte, ez a szavazás nem lesz olyan drága, mint a nemzeti konzultációk, mert csak egy kérdés van. Ám a papír a teljes költség pár százaléka csupán. Feleakkora papírral néhány tízmilliót lehet spórolni, de a kiadásokat közben növeli a drágább biztonsági papír és a közjegyzői munkadíj. A legnagyobb tétel pedig amúgy is a hirdetés. Ezt bizonyítja a legutóbbi két konzultáció hivatalos elszámolása is – ezekből éppen ezt, a hirdetési költséget hagyták ki:
