Závada Pál nem sokkal az után adott interjút az Új Kelet Online című izraeli magyar lapnak, hogy Nyíregyházán nagyon erős beszéddel nyitotta meg az Ünnepi Könyvhetet. Az interjúban sok minden megmaradt még abból a kulturális elkeseredettségből, amelyből a beszéde született. Azt mondta, nyolc-tíz év alatt olyan reflexek alakultak ki a magyar közéletben, amilyenek fiatalkorában voltak, ahogy fogalmazott:

Visszaszoktunk arra, amiről egyszer már leszoktunk.

Závada szerint a mindennapok része lett az öncenzúra. „Nagyon el tud szomorítani, amikor elkezdenek eleve óvatosan fogalmazni, visszahúzódó lépéseket tenni, taktikusan dönteni, elkenni, elsunnyogni a dolgokat. Ez a nagyon rossz tradíció igazi mély, begyökeresedett képességünk, és úgy látszik – tudat alatt –, a fiatalabb nemzedékek is ezt sajátítják el a szüleiktől, a nagyszüleiktől. Pedig nem kéne önként meghátrálni, előre óvatoskodni, hogy jaj, csak politikai természetű bajunk ne legyen.”

Az interjúban felvázolt ugyanakkor egyfajta túlélési stratégiát az egyre szűkülő mozgástérre. Szerinte ki kell használni a kapcsolattartás lehetőségeit, társakat, együttműködőket kell keresni, akár kultúráról, művészetről, akár hétköznapi problémákról van szó. „Az, hogy meg lehessen vitatni értelmes dolgokat, nincsen betiltva. Nem foghatunk rá mindent Orbán Viktorra. Nagyon sok nyomorúságunknak ő az oka, de saját lustaságunk vagy gyávaságunk minden vétke, bűne és mulasztása nem fogható rá és a kormányára. És mivel óriási fölényük van, mindent elérnek, amit akarnak, igazából talán nem is érdekli őket, mit mondunk vagy csinálunk. Ezért feltehetőleg nem fognak durvább eszközökhöz nyúlni – bár ezt sosem lehet tudni. Mennyi mindenről gondoltuk, hogy nem történhet meg, aztán mégis bekövetkezett” – mondta Závada.

A teljes interjú itt olvasható.