szerző:
Demény Péter
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Ő volt az utolsó olyan költő, akit mindenki szeretett, és aki mindenkivel megtalálta a hangot – a maiaknak csak „klubja”, kisebb-nagyobb rajongótábora van. Holott ő is mai volt még a tegnap. Demény Péter marosvásárhelyi költő ott volt Kányádi Sándor szombati temetésén. Most azt írta meg, mit érzett Nagygalambfalván.

Fél tizenegykor indulunk Marosvásárhelyről, hogy idejében odaérjünk. A Gálfalvi-fivérekkel megyek, és azért ilyen korán, mert a napokban megindultak a híresztelések: a rendőrség lezárja a környéket, nem lehet a faluba bemenni 12 után.

Arra gondolok, hogy mint az életét, lám, a halálát is legenda övezi máris. Nagygalambfalvára végül be lehet menni később is, de tényleg sokan jönnek, látjuk a helyi bárból, ahogy gyűlnek, gyűlnek, egyre gyűlnek az emberek. Az iskolaudvarban parkolunk, s valamivel 2 után elindulunk a templom felé.

©

Óriási tömeg, rengeteg koszorú, notabilitások és egyszerű emberek, ha a halál környékén egyáltalán van értelme ennek a felosztásnak. Ott van Áder János, Markó Béla, Kovács András Ferenc, Vári Attila, Borboly Csaba, Részegh Botond, Tibori Szabó Zoltán, a Kaláka, a Napsugár szerkesztősége (ott dolgozott valaha), vagyunk a Látótól, a Székelyföldtől, ott vannak a helyiek – tényleg rengetegen. Befurakodom a templomba, körülnézek, aztán rémülten kijövök. Keresem a családot, holott nyilván bent vannak, de az előbb láttam egy pillanatra a fiát, Andrist, kiszaladt a katonatársához, akivel annyit fociztunk az egyetemi évek alatt.

Még álldogálok egy kicsit, aztán ismét bemegyek, akkor már beállok a sorba, meghajtom a fejemet az urna előtt, odapillantok Andrisra, találkozik a pillantásunk. Kijövök megint, kint már készülődik az eső, egy ősz ember topog a templom előtt, „bújjon ide, tiszteletes úr”, biztatja egyik is, másik is, ő szabadkozik, egyszercsak rám néz, „Demény Péter! Milyen rég nem találkoztunk.” Kezet rázunk, akkor jövök rá, Kányádi Gyuri az, a helyi pap.

Közben Havas Judit a halotti beszédeket olvassa, kivetítőn látom, de már az is csendesül, kezdődik a végtisztesség. Előbb Kányádi György beszél, aztán Böjte Csaba, gyermekek szavalnak olykor meghökkentően felnőtt verseket, a Valaki jár a fák hegyént meg a Volna méget. Aztán Dávid Gyula következik, az emlékeire építi fel szép beszédét, hogy Kányádi úgy mutatta be, „a napszámosom”, mert még gyerekkorában eljött „szénacsinálni”, mikor a költő apja a fronton volt, vagy hogy hogyan járt el Kányádi Páskándi Géza és Dávid Gyula érdekében a bebörtönzésük előtt. Felvillan a Kriterion Könyvkiadó, a romániai magyarság kulturális életének egykori legendás intézménye.

©

Zsigmond Emesének, a Napsugár főszerkesztőjének az ernyője alatt kapok menedéket, mert már zuhog és zuhog, és azon tűnődünk, vajon az Isten haragszik-e, vagy Kányádi. Arról beszélgetünk, hogy ő volt az utolsó olyan költő, akit mindenki szeretett, és aki mindenkivel megtalálta a hangot – a maiaknak csak „klubja”, kisebb-nagyobb rajongótábora van. Holott ő is mai volt még a tegnap.

Zsoltárénekléssel zár az istentisztelet, elmondjuk a Miatyánkot. Bőrig áztam, félek a hűléstől. Miközben visz a kocsi hazafelé, azon tűnődöm, amin Gyula bácsi is: mi marad meg a költészetből, a versek szeretetéből, most, hogy a megismételhetetlen személyes varázs elhamvadt. Talán lesznek más személyes varázsok, reménykedem. Az övé azonban most már végképp kihunyt.

A szerző Marosvásárhelyen élő költő, a Látó folyóirat szerkesztője, műfordító

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!