Hamarosan olvashatóvá válnak a Litera Klubban Bödőcs Tibor irodalmi szösszenetei, vagy ahogy ő nevezi: “egy soha meg nem írt naplótöredék szilánkjainak morzsalékai”, ezekből nyújt át “egy csokorra valót” a humorista a Literán.

Az esemény beharangozójaként az irodalmi portál három kérdést intézett a többkötetes szerzőhöz, az első rögtön a lényegre tér: mit olvasol?

Olvasom aztán Kafka leveleit inuitul, amiket saját magához írt, és olvasatlanul széttépett, de hála Max Brodnak, aki összeragasztotta ezeket, most már több nyelven olvashatóak.

Naponta lapozgatom, már évek óta, a Szamojéd-delfin nagyszótárt is, hogy képben legyek. Muszáj.

Nem csak nagy öröm, de régi adósságomat is törlesztem A vulkán is fél az emberektől, meg Az ember, aki keverte a vészféket a gázzal olvasásával. Lassan befejezem mindkettőt. Kár, hogy nincsenek meg magyarul. Jaj, a szerzőt majdnem elfelejtettem: az örök Nobel-esélyes, grúz W. Sevardnadze. Utóbbi kötet cselekménye elég egyszerű, látszólag, annyi, hogy a főhős halott apjára nem tudják ráadni a zakóját a halottöltöztetők, amitől röhögőgörcsöt kapnak. Tulajdonképpen az első könyvnek is ez a cselekménye, csak az a hulla szemszögéből van megírva. Jól megcsinált munkák.

Az MCC Press színvonalas kiadványát, a Liberalizmus bűzölgő, ocsmány, patkányrágta rohadó hulláját, amit Cocker Tarlson követett el, tegnap fejeztem be. A Libri küldte, én meg egyből rávetettem magamat

– írja egyebek mellett Bödőcs, akiről joggal feltételhető, hogy válaszában itt-ott humorizált.