“Olyan, hogy is mondjam, igen, őrült, de nem annyira őrült, mint gondoltam volna” – nyilatkozta egy látogató a New York Times-nak Marina Abramovic kiállításáról. Pedig az 1946-ban született szerb művész annak idején rendesen sokkolta alkotásaival a szakmát és a közönséget is. Abramovic munkájának tárgya általában az emberi test, meglepő ötletességgel használja fel legtöbbször a saját testét, hogy bemutassa mondanivalóját. Egyik korai sorozatában például például késsel vagdosta magát egy ritmusos rituálé közben, máskor addig sikított a kamerába, amíg el nem ment a hangja.

Most ötven eredeti Abramovic látható, bár megváltoztattak sok művet, amelyek főszereplője eredetileg a művész volt. Mint például az 1977-es “átpréselőt”, amely Abramovic és akkori partnere, Frank Uwe Laysiepen meztelen testéből állt a kiállítás bejáratánál; ezen a “kapun” kellett keresztülpréselnie magát a látogatónak, hogy beléphessen. Ezúttal két ruha nélküli színész adja elő a sokakat zavarba hozó bejáratot, de egyszerű ajtó is a látogatók rendelkezésére áll, kétharmaduk nem is vágyik a testközeli élményre.

Ahogy a Luminosity, azaz Fényesség című darab főszereplője is egy meztelen hölgy, aki minden bizonnyal megfelelő anyagi kompenzációért cserében tölti napja egy részét erős fénnyel megvilágítva, a falra szögezve. Hasonlóan ruha nélkül fekszik egy másik előadóművész egy csontvázzal betakarva.

A New York-iak láthatóan hozzá vannak szokva az Abramovicéhoz hasonló tárlatokhoz, hiszen a meglepő alkotások ellenére a kiállítás szinte mindig zsúfolt, idősebb párok, főiskolai csoportok és még gyerekes családok is végignézik.

Abramovic elismertségét jelzi, hogy a kiállítás támogatója az LVMH, a Louis Vuitton, a Moet és a Hennessy márkák mögött álló konglomerátum.