Lilla pont egy éve kezdett el fogyókúrázni, ebből csak jóval később lett olyanfajta rögeszme, amit anorexiának lehet nevezni. „Le akartam fogyni, de csak 4 kilót. Az, hogy utána tovább fogytam, annak volt köszönhető, hogy belenyúltam egy módszerbe, ami nagyon működőképes volt és nagyon tartható. Ahogy egyre jobban belejöttem, felgyorsult az egész és megállíthatatlanná vált” – a 24 éves lányt végül alig több mint 40 kilósan saját családja tudta rábírni arra, hogy nem folytathatja a fogyókúrát.

„Ultimátumot kaptam a családomtól, hogy vagy elmegyek pszichológushoz, vagy elteszem a mérleget és abbahagyom a kalóriaszámolgatást. Nem vonulhattam el, amikor ettem és nem sértődhettem meg, ha az evésről, vagy a súlyomról kérdeztek” – mesélte Lilla, akinek komoly konfliktusai alakultak ki otthon az evési zavar miatt.

„Ha nem foglaltam el magam, folyton az evésen járt az eszem”

„A kalóriaszámlálós fogyókúra szerint, ha az ember egészségesen akar fogyni, akkor a saját normális bevitelénél ötszázzal kell kevesebbet ennie. Így is tettem, és eleinte teljesen normálisan felépíthető volt; tudtam reggelizni, ebédelni, vacsorázni. Ahogy egyre lejjebb mentem, jöttek a megszorítások, trükközni kellett az elkészítéssel. Például ha a fasírtot nem panírozod be és nem olajban sütöd ki, szinte ugyanaz az étel, közel ugyanaz az élmény, de százasokat spórolsz” – mesélte Lilla a hvg.hu-nak.

A lány saját bevallása szerint idővel pontosan tudta mindennek az értékét, megtanulta, hogy hol lehet nagyon sok kalóriát meghúzni. Feleslegesnek érezte bevinni azokat a kalóriákat, mikor ugyanazt az ízt megkapta nélkülük is. A gondok akkor kezdődtek, mikor már kevesebb, mint 1000 kalóriát fogyasztott naponta. „Sosem azzal volt a gond, hogy nem bírtam enni, sőt ha nem foglaltam el magam teljesen, akkor folyton az evésen járt az eszem” – mondta.

Számolás nélkül nincs ebéd

Fülöp Máté

A lány nem tudatosan döntötte el, hogy egyre kevesebb kalóriát visz be a szervezetébe: „egy idő után bűntudatom lett, elkezdtem magam rosszul érezni az 1700 kalóriával. 15 dkg csirkehúst soknak kezdtem látni, akkor már csak tizenkettőt mértem ki. Később már egy étkezésre 6 dkg húst ettem, és úgy éreztem, hogy ez rendes adag”.

Lilla szerint a fogyókúra kezdetén családja nem aggódott, vele örültek, hogy elérte a célját; a betegség akkor tűnt fel, mikor tovább fogyott és elérte a mínusz 10 kilót. „Visszagondolva látom a pontot, hogy hol állnék meg. Tudtam ezt akkor is, mert az agyunk így működik, az egyik fele mindig tisztán tudja, hogy mi a helyzet, de a másik felülírja az észérveket. Ezt elnyomni a legnagyobb harc.”

Lilla betegsége odáig fajult, hogy a végén nem járt társaságba, négy hónapon keresztül csak otthon tudott enni, ahol le tudta mérni étkezés előtt az adagokat, és csak a szobájában, ahol senki sem látta, hogy milyen apró falatokra vágja az ételt. „Ilyenkor döbben rá az ember, hogy milyen sok program, társasági esemény épül az evés köré” – magyarázta a lány, aki sokáig nem fogadta el, hogy ez betegség, és ezért nem is kért segítséget. „Úgy gondoltam, egyedül is meg tudom oldani.”

A maximalisták betegsége

„Egy csomó ember azt hiszi, akinek gondja van a külsejével, hogy ha azt megváltoztatja, akkor utána boldog lesz. De én hiába fektettem bele ekkora energiát, ettől is boldogtalan lettem. Rájöttem arra, hogy a rajtam lévő 5 kg plusz volt az egyetlen dolog, ami miatt nem éreztem jól magam, ezt leszámítva boldog voltam” – mesélte a lány, aki néhány hétig attól rettegett, hogy betegsége bulimiába fordul át, amely falási rohamokkal és az ezt követő hánytatással járhat. Úgy véli: sokat számít, hogy milyen típusú ember az illető.

„Az anorexia épp az önfegyelemről szól, a bulimia pedig arról, hogy nem mondasz le valamiről, hanem inkább ezzel a módszerrel akarod visszacsinálni. Én az élet minden területén nagyon maximalista vagyok, ez is közrejátszott a betegségemben, szerencsére a bulimiáig nem jutottam el, mert tudtam, hogy ennek már súlyosabb testi következményei lehetnek.”

Flickr / ! Santiago Alvarez !

Ahhoz, hogy valaki ilyen körülményesen étkezzen, szintén precizitás és maximalizmus kell. „A reggelire elfogyasztott almát úgy mértem, hogy kivágtam belőle a magházat, mivel pontos adatokra volt szükség, nem lehetett csúszás. Előfordult, hogy a barátom evett egy joghurtot és nem voltam hajlandó a tetejét lenyalni, mert nem tudhattam, hogy az hány kalória.”

Lilla szerint sokat számított, hogy későn szembesült soványságával, mivel lakásukban nem volt egészalakos tükör. „Mikor először láttam magam teljesen, nagyon ijesztő volt. Ha most látok egy nagyon sovány lányt, arra gondolok, hogy nem akarhatok így kinézni.”

„Félek, hogy sosem tudok majd bűntudat nélkül enni”

A lány most nem tudja, hány kalóriát fogyaszt naponta, igyekszik spontán módon azt enni, amihez kedvet kap. „Majd ha felszedtem a megfelelő súlyt, akkor elgondolkodom azon, hogy mi az a mennyiség, amivel ezt szinten tudom tartani, mert ha tovább híznék, újra rosszul érezném magam. Most is nehezen eszem csak úgy egy fagyit. Utána fél óra, mire lecsillapítom a tomboló lelkemet, hogy ez csak egy fagyi volt és nem kell számolgatnom. Ez a legnehezebb, hogy megértsem, attól, hogy este ittam egy sört, vagy ettem pizzát, reggel nem lesz rajtam plusz 3 kg.”

Lilla szerint lelkileg a mérleg elrakása viselte meg legjobban. Utána tovább fogyott az aggodalom miatt, hogy nem tudta, mennyit eszik. „Már két kilót sikerült híznom, és ez is nagyon pozitív változás a külsőmön. De tudom, hogy még 10 kg-t fel kell szednem.”

„Sokan nem tudják, hogy hova fordulhatnak”

Lilla szerint vannak internetes tartalmak, de inkább fórumok, ahol más, a betegségben érintettek is beszélgetnek, olyanok is, akik már 10 éve anorexiások. A legnagyobb segítséget mégis a személyes blogok jelentették számára. „Ha magamból indulok ki, sosem mentem volna el egy olyan foglalkozásra, vagy beszélgetésre, ahol anorexiásokhoz szólnak, de a saját kis kuckómban olvastam volna róla, úgy, hogy nem kellett felvállalnom. Sok ember nem tudja a fórumokon se, hogy hogyan kérjen segítséget, nem tudja, hova forduljon, de a személyes történetek sokat segíthetnek.”

Bokor Judit szerint a legfontosabb a megelőzés, és a tájékoztatás. „Mivel alapvetően pszichés betegségről van szó, nagyon fontosak a kapcsolatok, a család, a hozzátartozók szerepe” – mondta a pszichológus a hvg.hu-nak. Úgy véli, a szülők, házastársak gyakran nem veszik észre, vagy nem akarják észrevenni, hogy baj van. „Az anorexiás betegek alapvetően figyelemre, és szeretetre vágynak. Ha ezeket nem kapják meg, provokálnak – a testükkel. Észre kell venni őket, és időben segítséget kell kérni.”