Magyarországon hároméves a szülési szabadság, ha a nő korábban vissza szeretne menni dolgozni, annak komoly akadályai vannak. A munkaerőpiac sincs erre felkészülve, de a korai munkába állást a társadalom sem nézi jó szemmel. A legtöbb európai országban hetekben mérik a gyest, sokkal több a bölcsődei hely és nagyobb arányú a részmunkaidős foglalkoztatás. Ott a legboldogabbak a gyerekek, ahol az anya maga dönthet a munkába állása idejéről.

"Alig vártam, hogy visszamenjek dolgozni!" avagy "Bárcsak hosszabb lett volna a szülési szabadság!" Egy híressé vált, connecticuti fotósorozat az anyaság különböző aspektusai szerint állítja szembe a nőket, azzal a céllal, hogy megértsük és elfogadjuk az anyasághoz való különböző viszonyokat. A fenti megállapítást nehezen lehet elképzelni magyar vonatkozásban, mert nálunk – szinte egyedülálló módon – még mindig masszívan tartja magát a hit, hogy a hároméves szülési szabadság mindenkinek jó.

Ha valaki Magyarországon dolgozni szeretne a gyerek mellett, mentegetőznie kell, pedig sokan boldogabbak lennének, ha eljárhatnának a munkahelyükre. Például azért, hogy több pénzük legyen, mint a harmadik évben már évtizedek óta 28 ezer forinton tartott gyes. Vagy azért, mert nem érzik magukat teljesnek egész nap otthonkában. Esetleg egyszerűen azért, mert szeretnek dolgozni, és némi időt felnőtt, koedukált társaságban is szívesen eltöltenének.

Holland kismama - maga dönthet
©

Érdemes megjegyezni, hogy az UNICEF felmérése szerint a holland gyerekek a legboldogabbak a világon. A holland pszichológus és újságíró, Ellen de Bruin A holland nők nem lesznek depressziósak című könyvét idézi a 444.hu, amely szerint a kulcs a szabad akaratban keresendő: a holland nők maguk dönthetnek az életük fontos kérdéseiben (például, hogy mikor álljanak vissza munkába). És nem utolsósorban itt a legmagasabb a részmunkaidőben dolgozó, gyereket nevelő nők aránya. A kismamák 68 százaléka heti 25 órában dolgozik, így marad idejük a családjukra és magukra is.

Gyesmodellek

Herczog Mária, az ENSZ Gyermekjogi Bizottság tagja szerint négy nagy juttatási rendszer jellemző a fejlett világban. Az Egyesült Államokban gyakorlatilag nincs a gyerek születése után kivehető fizetett szabadság, néhány európai országban – Belgiumban, Franciaországban, Hollandiában és az ENSZ dolgozói számára – a 4 hónapos időszak a jellemző, amiből ráadásul egyet ki kell venni a várandósság utolsó hónapjában, a skandináv modell, ahol jellemzően 1 évig maradnak otthon a szülők, s ezt az apa és az anya általában megosztja egymással, illetve a 3 éves magyar, és a 4 esztendős cseh modell. Utóbbi annyiban rugalmasabb, hogy a négy évre járó pénzt akár egy év alatt is fel lehet venni, és utána visszamenni dolgozni, így senki sem esik el a neki járó pénztől.

A külföldi édesanyáknak egyébként sokszor megdöbbentő a magyarországi hároméves gyes. És nem csupán a brit vagy skandináv nőknek. A déli, katolikus és tradicionális Spanyolországban például öt hónap a gyes, de ami egészen megdöbbentő, hogy a közeli, Magyarországhoz hasonló mentalitású, az anyákat a végletekig istenítő és ultrakatolikus Lengyelországban – ahol tilos az abortusz – is ugyanennyi. Babakocsikat kell kerülgetni az egyetemi kollégium előcsarnokában, és esténként a koleszfolyosón sétálnak a fiatal anyák a síró kisbabákkal.

"A szülési szabadság egy gyermek esetében 20 hét, ami legfeljebb 26-ra egészíthető ki, de a gyermek ötéves koráig fizetés nélküli, 36 hónapos nevelési szabadságot is kivehet a szülő, ha annak szükségét látja" – magyarázta a lengyel nagykövet, Roman Kowalski egy budapesti konferencián.

Bölcsi-stressz

A lengyel Hanka egy öt hónapos gyerek diplomás anyukája, aki egy multinacionális cégnél vette újra fel a munkát:  – És mit csinálsz a gyerekkel? – Anyukám vigyázz rá. – És mikor szoptatod? – Reggel és este. – És mi van, ha valakinek "nincs anyja", vagy az véletlenül dolgozik? – Beadja bölcsődébe. – Egy öt hónapos gyereket??? –- szörnyülködik a magyar sorstárs, aki bármily modern és munkamániás, nehezen emésztené meg, ha ilyen korán elválasztanák a csöppségtől.

"Amint valaki teherbe esik, máris jelentkezik, és onnantól kezdve egy éven át szónokol, hízeleg, könyörög, hogy vegyék fel a gyerekét bölcsődébe" – Pamela Druckerman, Nem harap a spenót című könyvében írja ezt a francia kismamákról. "Még azok a barátnőim is igyekeztek beíratni a gyereküket a bölcsődébe, akik nem dolgoznak, mert attól félnek, hogy ha nem veszik fel a gyereket oda, akkor valamiből ki fog maradni." Párizsban ma a gyerekek háromnegyede jár bölcsődébe, úgy, hogy a francia nők szülik ma Európában az írek után a legtöbb gyereket, 14 hetes szülési szabadsággal, amit most emelnek fel 20 hétre az EU-s harmonizáció keretében

A statisztikák szerint "Magyarország a GDP 2,5-3 százalékát, évi több mint 800 milliárd forintot költ a gyerekek után járó pénzbeli ellátásokra, többet, mint bármelyik európai ország. Bölcsődére és óvodára viszont csak a GDP 1 százalékát fordítjuk, fele annyit, mint a skandináv országok vagy Franciaország. Tavaly év végén 704 bölcsőde üzemelt Magyarországon összesen 36 635 férőhellyel, ami azt jelenti, hogy a három éven aluli gyermekek legfeljebb 12,5 százaléka kaphat bölcsődei ellátást."

Nincs mindenkinek hely
©

Pedig mindenki jól járna, ha ez a helyzet megváltozna: "Ez az első néhány évben némi beruházást, azután pedig évi 25-30 milliárd forint költségvetési kiadást jelentene, amely jórészt megtérülne a munkába álló anyák bére után befizetett adókból és járulékokból (a déli országokban, ahol bővítették a férőhelyeket, a kisgyerekes anyák 50-70 százaléka dolgozik, míg Magyarországon csak 10-15 százalék)." Ma Magyarországon ráadásul csak az kaphat bölcsődei ellátást, aki igazolja, hogy dolgozik, lehetőleg nyolc órában.

Részmunkaidő: a kecske és a káposzta

Amíg felépülnek ezek a bölcsődék, megoldást jelenthet a részmunkaidő, amit Magyarországon a nők 4,5 százaléka vesz igénybe, szemben az EU-s 18,5 százalékkal (és a boldog hollandok 68 százalékával). Szerencsére azért itthon is nő valamennyire a részmunkát vállalók száma, 2012-re csaknem 100 ezerrel dolgoztak így többen, mint 2008-ban. A részmunka a dolgozni vágyó anyának jót tehet, mivel kisebb lelkiismeret-furdalással kell megküzdenie, de mégsem kerül ki a munkaerőpiacról. A gyermeknek is jó természetesen, mert többet kap az anyjából. Más kérdés, hogy Magyarországon olyan alacsonyak a fizetések, hogy sokszor nem a pénzért, hanem más megfontolásból kezd el egy kismama részmunkaidőben dolgozni. Nem mellékesen a magas munkaerőköltség miatt a munkaadónak sem nem éri meg két négyórás dolgozót alkalmazni egy nyolcórás helyett. Többek között erre a problémára adhat megoldást az idén januártól igényelhető gyed extra.

Kinek rossz?

Érdekes, hogy máshol, ahol – nem mellékesen – több gyerek születik, hogyan gondolkodnak a gyerek közösségbe kerüléséről. A fellelhető legnagyobb kutatás eredménye szerint csak a nagyon jómódú, egyetemet végzett, minimum két testvérrel rendelkező fiúgyerekek későbbi tanulmányának tesz jót, ha az édesanya otthon marad velük három évig. A 2010-ben közzétett kutatási eredményekből az derül ki, hogy az anyák korai (= a gyerek 3 éves kora előtti) munkába állása és a gyerekeik későbbi tanulmányi eredménye, viselkedésproblémái és érzelmi kiegyensúlyozottsága között általában alig van összefüggés. A szegényebb családoknál azonban például kifejezetten jót tesz a gyereknek, ha korábban megy bölcsődébe. Ha mindkét szülőnek lehetősége van munkát vállalni, akkor duzzadhat a családi kassza, ezzel csökken az egész família stressz-szintje, a boldogabb és kiegyensúlyozottabb gyerek pedig jobban teljesít.

Bármily brutálisan hangzanak is a fenti öt hónapos példák, egyáltalán nem működnek rosszul. "Gyermekvállalási hajlandóság terén egyébként a lengyel nőknél erősebb tendencia mutatkozik, mint nálunk, és – eltérően a magyar gyakorlattól – a lengyeleknél a dolgozó nők inkább vállalnak gyermeket, mint a nem dolgozók. Magyarországon ez fordítva van: diplomás, dolgozó nők kevés gyereket vállalnak, míg a munkanélküliek többet. (...) Látható, hogy a lengyel nők a gyermekek születése után rövid idő elteltével igénylik is a munkaerőpiacra való visszatérést” – mondta Roman Kowalski.

Nálunk fel sem merül legtöbbször, hogy ki mikor igényli a visszatérést a munka világába. Ezt az igényt sok helyen még mindig kellemetlen bevallani, pedig a diplomás nők nagy százaléka tanul, részmunkaidőben dolgozik vagy előbb visszamegy dolgozni, miközben még mindig az a társadalmi elvárás, hogy három évig otthon illik lenni.

Mikor érdemes visszatérni a munkába?
©

Herczog Mária egyébként a skandináv modell tartja ideálisnak, ahol amellett, hogy az apák is kiveszik a részüket az otthonlétből, a szülők választhatnak, hogy 90-80-70, vagy kevesebb százalékban dolgoznak. A francia rendszerről szólva, a szociológus nagyon korainak találja ha egy 3 hónapos gyereket napközbeni ellátásba adnak. Ugyanakkor Franciaországban a bölcsődei ellátás magas színvonalú, és a szülők a munkáltatójuktól napközbeni ellátásra beváltható utalványokat kapnak, amiket családi napközi (csana) szerű helyeken is beválthatnak: ezek után a mini csanák is adót fizetnek és 1-4 gyerekre vigyáz egy erre felkészített felnőtt – tette hozzá.

Anyai üröm

A magyar gyed extrában a 100 százalékos munkába visszatérést súlyos tévedésnek tarja Herczog, ami megmutatja az egész rendszer zavarosságát. Ha az a cél, hogy a szülő – nálunk szinte kizárólag az anya – otthon legyen a gyerek életének első éveiben, akkor miért premizáljuk azt, ha valaki visszamegy dolgozni és még a gyedet is kapja? Ez egyértelmű politikai döntés, a legmagasabb státuszúak anyagi ösztönzése a gyerekvállalásra, nincs köze a gyerek szükségleteihez.

Herczog szerint tévedés a 3 évig járó gyes is, mert nem attól lesz valaki szüleihez kötődő felnőtt, ha 24 órát együtt tölt velük az első éveiben, hanem ha valaki megkapja a szeretetet, figyelmet, törődést, és mindent ami ezzel jár. Nagyon fontos lenne a magas színvonalú napközbeni ellátás, ami alatt például az alacsony gondozó/gyerek arányt kell érteni (ezt az EU 5/1-ben határozza meg a 3 év alattiaknak), felkészült és megbecsült gondozókat, és gyermekbarát környezetet. Az is számít a gyermek fejlődése szempontjából, hogy hány órát tölt intézményes keretek között naponta (nyilván a napi 10 óra nem ideális). Nagyon fontos, hogy a szülők, munkájuk végeztével, mennyire képesek figyelni a gyerekre, milyen minőségű az együttlét.

Mint mondta, a gyest már 1967-ben is azért vezették be, hogy megszabaduljanak felesleges női munkaerőtől, lévén a munkanélküliség nem volt elfogadható a szocializmus éveiben. Ezt a funkcióját még mindig betölti, mert azóta sincs sokaknak munkalehetősége, és "ez egy lehetséges menekülési útvonal, status, valamennyi pénz, és a statisztikákat is jelentősen javítja".

Blaskó Zsuzsa tanulmányában ugyanakkor arról ír, hogy mind a közgondolkodás, mind a három év mellett elkötelezett anyák gondolkodása kezd finomodni: "fontosnak, sőt nagyon fontosnak tartják a három évet, egy részük meg kifejezetten elkötelezettnek tekinthető. Vannak azonban a két éven túl otthon tartózkodók között olyanok is, akik két évet – de ennél nem kevesebbet! – is elegendőnek tartanának. Az ismert gyerekpszichológus, Vekerdy Tamás sokáig kardoskodott amellett, hogy a legjobb a gyereknek, ha minél később kerül ki az anya kizárólagos hatóköréből. Ugyanakkor mintha neki is változna a véleménye: "Korábban úgy vélték, hogy a gyereknek az a legjobb, ha hároméves koráig otthon van vele az anyja. Manapság ezt, két-két és fél éves korra teszik, de csak akkor, ha az anyja nem érzi magát bezárva. Az ugyanis a legrosszabb a gyereknek.”

És a szülőnek sem mindig ez a legoptimálisabb. Igenis előfordulhat, hogy valaki nehéznek találja, hogy hosszú évekig otthon legyen. Főleg az, aki egész kisgyerek korától húsz éven keresztül koedukált és "hasonszőrű" emberekből álló csoport része volt, egyidős, egymástól különböző, de azért sok közös vonást felmutató fiúkkal és lányokkal töltötte az időt az iskolában. Utána elkezdett dolgozni és mindez annyira természetes volt, hogy fel sem tűnt. A szülés miatt aztán hosszú évekre kikerült a neki teljesen megszokott és természetes közegből, és nem biztos, hogy ettől maradéktalanul boldog.

Kövesse a hvg.hu Élet+Stílus rovatát a Facebookon is!