A Le Figaro Geneviève Djenati klinikai pszichológust kérdezte a Charlie Hebdo szerkesztőségét ért támadás másnapján arról, hogyan segíthetik a szülők és a felnőttek a gyerekeket abban, hogy ne értelmezzék félre a terrortámadást és annak legfontosabb utózöngéit.

A francia oktatásügyi miniszter, Najat Vallaud-Bekacem egyébként már a tragédia napján körlevélben emlékeztetett minden oktatási intézményt arra, hogy a demokrácia alapértékeit, leginkább a véleménynyilvánítás-szabadságot ezután a tragédia után is ugyanolyan kiemelten kell képviselniük. Vallaud-Bekacem levelében úgy fogalmazott, minden iskolának a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméjére kell nevelnie a diákokat. "Az iskolákban minden egyes tanulót az intolerancia, a rasszizmus, a gyűlölet és az erőszak teljes elutasítására tanítunk" – fogalmazott a miniszter.

A levél és írója egyébként szimbolikus jelentést is kapott az események tükrében. A megtámadott lap, a Charlie Hebdo ugyanis korábban épp a karakteres politikust figurázta ki egyik címlapján:

Bekacem a Charlie egyik címlapján: ''Levágjuk a golyóit?'' - felirat a karikatúrához

Facebook / Charlie Hebdo Officiel

De térjünk vissza a pszichológus hasznos tanácsaira, hiszen már az események után egy-két nappal jól látszik, hogy az emberek akár szóban, akár a közösségi oldalakon is elég hevesen reagálnak az eseményekre, ez pedig alaposan összezavarhatja, rossz értelmezések felé sodorhatja a fiatalabbakat.

A kicsik számára a biztonságérzet, a nagyobbaknak a hőskép fontos

"A 6 évesnél fiatalabb gyerekek nem beszélnek erről egymás között. Kivéve akkor, ha otthon nagyon heves reakciókat látnak" – válaszolta Djenati a cikkben, majd hozzátette, a 6 év alatti gyerekek számára a biztonságérzet a legfontosabb, ezért ijeszheti meg őket, ha a szülők nagyon erősen reagálnak egy számukra ismeretlen eseményre.

A pszichológus szerint a 9 éves kor feletti gyerekek már rendkívül fogékonyak minden külső eseményre, és hősöket, értékeket keresnek a világban, amik később is meghatározóak lehetnek a számukra. Ezért nem árt velük tisztázni, kit tartanak hősnek egy ilyen tragédia során, és hogy miért gondolják ezt.

Ne erőltessük, és ne is szépítsük a témát

A francia szakember arra egyértelműen felhívja a figyelmet, hogy ha a gyerek magától nem kezdeményezi a témát, akkor semmiképp se erőltessük a társalgást. Ugyanakkor érdemes a nem verbális reakciókat figyelni, azt, hogy hogyan viselkedik a gyerek a sajtóból kiszűrődő hírek láttán/hallatán.

Megemlékezés Brazíliában

AFP / Nelson Almeida

A tizenévesekkel viszont bátran lehet beszélgetni akár egy ilyen súlyosságú esetről is: az ő esetükben arra kell figyelni, hogy a nagy információáradatban könnyen ellentmondásokba keveredhetnek – ha ilyet észlelünk, mindenképp üljünk le és tisztázzuk az ellentmondást.

Nem mindegy az sem, hogyan beszélgetünk a kisebbekkel: "fontos, hogy ne szépítsük a valóságot, és hangsúlyozzuk, embert ölni tilos". A nagyobbakkal már elvontabb fogalmakról, a szólásszabadságról is lehet beszélgetni, kiemelve, hogy "a 12 ember ugyan meghalt, de az eszméik tovább élnek".

Nem baj, ha beszélgetnek róla maguk között

Az iskolákban, baráti közösségekben természetesen könnyen előkerülhet témaként egy ennyire nagy hatású esemény – ez egyáltalán nem baj, sőt inkább segíti a tragédia értelmezését. A tanárok kezdeményezhetik a téma megbeszélését órákon, de ilyenkor hagyni kell, hogy a diákok mondják el, szerintük mi is történt a Charlie Hebdo szerkesztőségénél január 7-én, milyen következtetéseket vontak le a történtekből – állítja Djenati. Így a tanár is megismerheti a gyerekek nézőpontját, és könnyebben segíthet az esetleges félreértelmezések eloszlatásában.

Charlie vagyok - üzenik az olasz gyerekek is

AFP / Marco Bertorello

"Nagyon fontos azonban, hogy a sokkoló, erőszakos videókat – melyekben a lövések látszódnak vagy hallatszódnak –, ne mutassuk meg a támadásról" – figyelmeztet a pszichológus.

Kerüljük a sértő megnyilvánulásokat

A szakember szerint nem kell elzárni a fiatalokat az eseménytől, mivel az a mai információs társadalomban amúgy is elkerülhetetlen. Ha azonban otthon is szóba kerül a vérengzés, akkor semmiképp se reagáljuk túl a híreket. Kerüljük a bűnbakkeresést és az olyan kifejezéseket, mint hogy "milyen világban élünk?", "mi lesz ezután?".

Ez azért fontos, mert ha ilyen reakciókat lát a gyerek a szüleitől, akkor azt feltételezheti, hogy a szülei nem tudják megvédeni őt, és hogy akár a családi fészek nyugalma is veszélyben van. A heves, elkeseredett reakciók helyett inkább hangsúlyozzuk előttük például azt, hogy a rendőrség már ismeri az elkövetők nevét, és hamarosan megtalálják őket.